Első bejegyzésem a nyáron aktuális teendők egyike, azaz a befőzés lesz. A gyümölcsöket tartósítószer nélkül, csökkentett cukortartalommal szoktam eltenni. A korábbi évek során cukor helyett mézzel csináltam, de mára arra jutottam, hogy sajnálom a mézet forralással tönkretenni, így cukrot használok. A megszokott receptekhez képest jóval kevesebbet, de azért annyit, hogy a gyerekeknek is tetsszen.
Az eljárásom is változott, egyszerűsödött. Mikor elkezdtem (7-8 évvel ezelőtt), akkor Bokor Katalin módszerét követtem, a két celofán közé tett nátrium-benzátos eljárást, de nem voltam elégedett vele, mert sok megromlott (kilazult a gumi, kiszikkadt a lekvár vagy megpenészedett valami úton módon), no meg igencsak macerás volt. Ma minden perc egyre drágább számomra, így a leggazdaságosabb időbeosztásra törekszem, befőzés területén is. Természetesen az eddig lényegesnek tartott szempontok nem változtak meg, sőt, egyre fontosabbak: minél kevesebb vegyszer, káros anyag kerüljön a szervezetünkbe.
Tehát: már jóval korábban elkezdek megfelelő méretű csavaros tetejű üvegeket gyűjteni. Szívesebben használok kisebb méretűeket, mintsem nagyokat. (A fotó nem most készült, hanem pár éve, akkor ilyen üvegeket használtam). Az üvegeket fedővel együtt alaposan elmosom, a palackokhoz üvegmosót használok. Ecetes vízben elöblítem és tiszta konyharuhán lecsorgatom. Egy nagy fazékba téve kifőzöm őket, s mikor kissé hűlt a víz, facsipesszel kihalászom, majd konyharuhával borított tálcára teszem.
Érdemes legalább előző nap kifőzni az üvegeket, így nem kell velük a befőzés napján bajlódni. Ez esetben kifőzés után mikor megszáradtak, rá szoktam csavarni a fedelüket, nehogy időközben valami belepottyanjon. Fontos, hogy a fedél rávaló legyen, azaz passzoljon. Nem megfelelő méret esetén ugyanis könnyebben megromolhat a tartalom (a méret probléma már korábban kiderül: mikor fejre állítom, kifolyik a fedőzárnál)
Végül az adott termésből készült lekvárt, szörpöt, ivólevet beleadagolom a nekik szánt üvegekbe.
Befőtt esetén: a darabokra vágott vagy csak kimagozott gyümölcsöt beleteszem az üvegbe, majd forró felöntőlével felöntöm.
A megtöltött üvegekre rácsavarom a fedelet, majd fejtetőre állítom pár percre. A fedő nélküli palackok esetén két megnedvesített celofán közé teszek nátrium-benzoátot és gumival rögzítem (ilyen ma már csak a bodzaszörpöm).
A befőttnél viszont miután a fedőt ráraktam, az üvegeket egy konyharuhával kibélelt lábosba állítom, vizet öntök bele (az üvegeknek maximum a 2/3-ig érjen a víz), majd 15-20 percig alacsony lángon kigőzölöm.
Az üvegek fedelének a fejreállítás illetve a kigőzölés után rá kell teljesen "húzódni", ne lehessen benyomni azt középen.
Ezután az üvegek egyenként újságpapírba csomagolva a szárazdunsztba vándorolnak, ami nálunk egy faláda, melyet régi pokrócokkal kibéleltem, majd ott töltenek egy-két napot.
(Szezon előtt a pokrócokat, ha szükséges kimosom, szellőztetem; szezon után pedig kirázom, szellőztetem, összehajtogatom, nehogy télire egér fészkeljen bele).
Ezután az üvegek polcra kerülnek és egy ideig megfigyelés alatt állnak. A gyanúsak lekerülnek (jártam már meg úgy, hogy csendesen kiszivárgott a rosszul záródó fedő mellett a ragacsos lé és az egész polcon szétfolyt, meg egymáshoz ragasztotta az üvegeket).
Idén sajnos nem sok került még üvegekbe, (most konzultálok piaci lelőhelyről egy kedves -most már mondhatom így:- bloggertársammal, Dulminával). Ami gyümölcsfáink vannak, azok még fiatalok és elfogynak közvetlen csemegének.
Idén eddig csak bodzát tettem el 15 üveggel, szörpnek, meg néhány paradicsomlevet (ehhez Kubu-s üvegeket használok, évek óta ugyanazokat), pár üveg meggylekvárt, illetve tegnap óta 3 üveg sárgabarack szundikál a dunsztban.
Fagyasztani viszont fagyasztottam, de erről majd máskor…
Bejegyzések
