Fűszeres padlizsán paradicsommal

2008. augusztus 31., vasárnap

Hétvégi ebédnek szoktam általában készíteni ezt laktató, padlizsános ételt. Mellé egyszerű főtt vagy párolt köret illik, pl. rizs, hajdina, s nem valami olajban sült vagy pirított féle, mert nehézzé teszi. A fűszerezése szabadon variálható.

Hozzávalók:

padlizsán
paradicsom
füstölt tofu
hagyma
só
por- és zöldfűszerek (nálam most: pirospaprika+római kömény+kevés bors keveréke illetve kakukkfű- és rozmaringág)


Elkészítése:

Egy téglalap alakú mázas cseréptálba szőlőmagolajat öntök, erre fektetem az előzetesen meghámozott és felszeletelt padlizsánokat, megszórom porfűszer-keverékkel, erre karikára vágott hagymát és paradicsomot rétegzek, majd megszórom kockára vágott füstölt tofudarabokkal. Erre megint padlizsán következik és így folytatom a sort, míg van a hozzávalókból. A tetejét meglocsolom olajjal és ráteszem a kakukkfű és rozmaring ágacskákat.
Köretnek rizst készítettem, céklasalátát illetve vega tartárt.

Szünidővégi napok

2008. augusztus 30., szombat

Sajnos, akárhogy is nyújtanánk a nyarat, ez volt az utolsó hét a szünidőből. Pénteken elmentünk még a Vadasparkba, mert jövő héttől már elég zsúfoltak lesznek a napjaink. Meglátogattuk az egyik kedvenceinket is:

itt már hazafelé haladunk:

Konyhai ténykedéseim

Befőzés terén a múlt hétvégi gyümölcsökből végül ezek készültek még a hét elején:





Bal oldalon: körtebefőtt, mellette körtelé, előttük körtelekvár, jobb oldalon: szilvabefőtt és szilvalekvár. Ez nem az az „igazi” szilvalekvárnak való szilva volt, inkább félérett. Ezért javarészt befőtt lett belőle, s csak összesen 3 üveg lekvár készült.
A befőttek elkészítése ennek mintájára történt, a lekvároké pedig így.

Magyaros ízek vega módra

2008. augusztus 29., péntek

Sokszor a vegetáriánus konyhát az indiai konyhával azonosítják, pedig a régi magyar(os) ételek között is rengeteg hús nélkül készíthetőt találunk. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem ettek ilyen sok húst az emberek, a kevésbé módosabb családoknál pedig csak igen-igen ritkán került húsnemű az asztalra. Ugyanakkor sok gabonafélét ettek, természetesen nem a később népszerűvé vált finomított változatban.

Megnyugtató, hogy ma újra egyre többen használnak teljes kiőrlésű lisztet, -legalább részben- a sütéshez-főzéshez. Azért kicsit szomorú, hogy újra tanulnunk kell azt, ami a természetes lenne. A magyar(os) ételek némi átalakítással elkészíthetők vega módon is. Persze, mondhatnák, hogy fából vaskarika ez a törekvés, mert épp a lényege, az eredeti jellege fog elvészni az ételeknek, ha mondjuk zsír helyett olajat teszünk bele, hús helyett pedig búzahúst! Természetesen nem lesz ugyanolyan és aki nem nyitott erre, azt hiába is invitálnék egy finom szaftos paprikás búzahúsos pörköltre nokedlivel!

Nem törekszem minden egyes ételt, étel-összetevőt mindenáron helyettesíteni valami mással. Vannak, amiket igen, de van, amit egyáltalán eszembe sem jut: pl. nem eszek felvágottat, nekem nem ízlenek a burizer-szerűségek (szója felvágott stb.), de vannak, akiknek ízlik és fogyasztják is.

Az évek során sok olyan ételt, alapanyagot, fűszert is megismertem, amiről korábban nem is hallottam és ezek hiányában tényleg elképzelhető, hogy szegényes lenne a konyhám és úgy érezném, hogy hiányzik valami.

A hús (tojás, tej) szimpla elhagyása valóban egyfajta hiányérzetet jelent, ha:

1. nem pótoljuk valami mással

2. nem nyitunk egy másfajta étkezési kultúra felé, ahol húsmentesen is teljes, egész ételeket készítenek

Számomra nem jár semmiféle lemondással ez a fajta étkezés, nem érzem, hogy lemondtam volna valamiről, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy másik (íz)világot ismertem meg, ami sok-sok szempontból több előnnyel jár.

Itthon általában mindennap főzök: levest és valamilyen második fogást, valamint készül valamilyen sütemény, péksütemény. Kenyeret kétnaponta sütök. A hétköznapok forgatagában sokszor a legegyszerűbb ételeket készítem, a fellehető, többnyire évszakhoz igazodó alapanyag és a kívánságok függvényében, ugyanakkor törekszem arra is, hogy kiegyensúlyozott legyen az étel. Ez alatt azt értem, hogy például a hüvelyes+gabona illetve olajos mag+hüvelyes együttes fogyasztása teljes értékű fehérjét eredményez. Mielőtt valami bonyolult dologra gondolna bárki is, a főzelék mellé fogyasztott barna kenyér máris megvalósítja az első kombinációt.

Sokszor előfordult, hogy azért nem raktam fel az ételt és annak elkészítését, mert túl egyszerűnek találtam és úgy gondoltam, hogy nem érdekel senkit sem. De kiderült, hogy ismerőseim között vannak olyanok, akik szeretnék kicsit ilyen irányba vinni az étkezésüket, főzésüket és szívesen olvasnának ezekről az ételekről is:

Zöldbabfőzelék rizskrokettel

Hozzávalók:

50 dkg zöldbab

1 ek olaj

1 ek teljes kiőrlésű liszt

fél fej vöröshagyma

5 szál petrezselyem

1 mk pirospaprika

só

Elkészítése:

A megtisztított, megmosott zöldbabot centis darabokra vágom. (Ügyeljünk rá, hogyha már nem zsenge, akkor a szélén a szálkás részt is húzzuk le, ez esetben tovább kell főzni az -ezek szerint- már nem oly fiatal zöldbabot.)

Az olajjal és a liszttel halvány rántást készítek, belerakom a pirospaprikát, majd vízzel feleresztem. Beleteszem a zöldbabot, felforralom és fedő alatt alacsony lángon puhára főzöm. Ha túl hígnak bizonyul, akkor sűríthető kevés habarással (rizslisztet hideg vízzel csomómentesre elkeverek és óvatosan beleöntöm a lábasba). A végén megsózom és apróra vágott petrezselyemmel megszórom.

Rizskrokett

Hozzávalók:

15 dkg (barna) rizs

2 vékony szelet barna kenyér (vagy zsemle)

fél fej vöröshagyma

½ tk pirospaprika

1 mk római kömény

1 mk kurkuma

1 mk só

Elkészítése:

A rizst megfőzöm (nem kell pergősnek lennie, a szétfővő rizs alkalmasabb erre, de legjobb a barna rizs). Én most a rizstej készítésekor kimaradt „zúzalékot” használtam fel.

A kenyeret elmorzsolom és a megfőtt, de már kihűlt rizzsel összekeverem. Hozzáadom az apróra vágott hagymát és a fűszereket. Ha nem áll össze a massza, hozzáadok egy kevés keményítőt vagy zsemlemorzsát.

Lapos fasírtokat formázok belőle, lenmagos lisztben megforgatom. Olajban kisütöm.

Karobos csiga

2008. augusztus 28., csütörtök

Ugyanezt a receptet követve, fahéjas csigát is szoktam készíteni, de ezt jobban szeretjük.

Hozzávalók: 

60 dkg liszt (45 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt és 15 dkg finomliszt)

3 dkg élesztő

1 ek cukor

10 dkg puha margarin

kb. 1,5 dl langyos tej (nekem rizstej)

csipetnyi só


Töltelék: cukorral összekevert karobpor+zsiradék (nekem pálmazsír).

A mennyiség nekem a következő volt: 3 ek karobpor, 2ek cukor és kb. 15 dkg pálmazsír

Elkészítés:

Az élesztőt elmorzsolom, majd egy teáskanál cukorral és egy kevés tejjel elkeverve állni hagyom, felfuttatom. A lisztet összekeverem a sóval, a maradék cukorral, az élesztős tejjel, majd a margarinnal. Letakarom és kelni hagyom (kb. 1 óra).

Kinyújtom a tésztát téglalap alakúra. Rákenem a tölteléket, melyet a következőképpen készítek el: az olvadt pálmazsírt összekeverem a cukorral és a karobporral, majd szilárdulni hagyom. (A töltelék ötletet egy kedves Vegaclub-os ismerősömtől, Akherontól hallottam)

A széleket töltelék nélkül hagyva feltekerem, éles késsel feldarabolom, majd tepsibe teszem a csigákat.

Sütés előtt

Tetejüket sütőbe tolás előtt lekenem juharsziruppal.

A sütőt előzetesen előmelegítem 200˚C-ra és kb. 30 percig sütöm.

Sütés után

Börzsöny-vidéki kincsek

2008. augusztus 26., kedd

Hétvégén 20 éves (!) általános iskolai osztálytalálkozón voltam szülőfalumban. Persze családilag vettük nyakunkba az országot, egybekötve a nagyszülői-rokonsági vizittel. Hazafelé nagy rakomány kerti terméssel érkeztünk, alig bírták hazahúzni a lovak (na jó, lovak helyett az éltes korú kisbusz erőlködött az utakon). Most itt állok ezzel:

Szerencsére volt annyi előrelátásom, hogy útközben szereztem be hozzá üvegeket is, ha nem is stílszerűen egy üveges tóttól, hanem a madaras üzletlánc pesti egységétől.

Tehát főleg szilva és körte, a többi pedig már csak mutatóba, aféle nyárvégi búcsúzóként, közvetlen kóstolásra.

A körtét az ottani szomszédasszonyunktól kaptam, ami nagy részéből befőtt lesz. A szilva nagymamám fáján terem (nagymamám közel a 80-hoz még létra tetejéről szedi a szilvát).

A többi pedig a szüleim kiskertjében termett. Fehér húsú magvaváló őszibarack, szép jólfejlett céklák, az enyém ezekhez képest vicckategória. Jövőre más helyre kell majd ültetnem.

Az idei nyár utolsó komolyabb felvonása következik befőzés fronton.

A nagy forralóüst tele üvegekkel

VKF. - XVIII! - Növényből túró?!

2008. augusztus 24., vasárnap

Első alkalommal veszek részt ilyen, a gasztro blogosok körében meghirdetett „versenyen”. A mostani forduló témája a túró volt, vagyis valamilyen túróval készült ételt kellett készíteni és a mai napon közzétenni. Ízbolygó volt olyan figyelmes, hogy a vegánokra, vagyis a tejterméket nem fogyasztókra is gondolt, így túró helyett tofu is használható. Mivel tejterméket ritkán eszünk, így én eleve ebben a második alapanyagban gondolkodtam, sőt a tofu (szójatúró/szójasajt) mellé bevettem egy másik növényi túrót is, a kölestúrót.

Szerettem volna selyemtofut beszerezni, de felénk nem kapható, ezért hagyományos natúr tofut reszeltem le sajtreszelőn, ez lett a tofutúró.

A kölestúró házilag készült és nem biztos, hogy az a klasszikus verzió, ahogyan mások ismerik, én a kölestej készítésekor visszamaradó darabos anyagot használtam fel túróként. A klasszikus kölestúró, -ha jól tudom- úgy készül, hogy az általam kölestúróként használt masszát még elkeverik növényi joghurttal. Én most ennek híján citromlevet tettem hozzá.

Nektarinos köles/tofutúró desszert

Hozzávalók 1 kehelyhez:

2 ek növényi túró (nekem az egyik kehelyben tofutúró -reszelt tofu- van, a másikban pedig kölestúró)

1/2 nektarin apróra vágva

1 ek juharszirup

1 mk fahéj

5 szem mazsola

3 ek növényi tejszín+a tetejére (Hulala tejszínt használtam)

2-3 édes keksz (én fahéjas kekszet használtam)

fahéj a tetejére

+

a kölestúrós változathoz: egy mokkáskanál citromlé

a tofutúrós változathoz: egy evőkanál darált dió

Elkészítése:

A növényi túrót elkeverem a juharsziruppal, a fahéjjal és két evőkanál tejszínhabbal, majd a kehely aljára teszem. Rászórom az apróra vágott nektarint és az előzetesen beáztatott mazsolát, majd ráteszek 1 evőkanál tejszínhabot.

2 kekszet apró darabokra török és rárétegzem az előzőekre. (A kekszet előzőleg belemárthatjuk a barack felfogott levébe is, de így sem marad kemény).

A tetejére tejszínhabot teszek, megszórom kevés fahéjjal. Mellé pluszban kekszet szolgálhatunk fel.

A kölestúrós változathoz a citromlevet a juharsziruppal egyidejűleg keverem hozzá.

Nektarinos kölestúró desszert

A tofutúrós változathoz pedig a darált diót a barackkal együtt teszem bele.

Nektarinos tofutúró desszert

Fahéjas keksz

Hozzávalók:

35 dkg liszt (25 dkg teljes kiőrlésű+10 dkg finomliszt)

10 dkg margarin

1,5 dl víz

1 ek vaníliás cukor

sütőpor

Elkészítése.

A lisztet elvegyítem a sütőporral, elmorzsolom a zsiradékkal, a cukorral és a vízzel megfelelő keménységűre gyúrom. Kinyújtom és cakkos szélű virágformákra szaggatom.

Közepes tűznél világosra sütöm.

Tojáshelyettesítés II.

2008. augusztus 22., péntek

A tojás mint kötőanyag

Bizonyos esetekben szükséges valamilyen kötőanyagot alkalmaznunk, ami a megszokott főzésben a tojás szokott lenni.

Száraztészta: vannak tojásmentes tészták, amik durum- illetve tönkölylisztből készülnek. Ezeket készen lehet venni, de házilag is elkészíthetők.

Ha péksütemény készül, akkor a magas fehérjetartalmú lisztek jobban „tartanak”, ilyen pl. a tönköly- és a búzaliszt, mert a bennük lévő fehérje, ha nedvességet kap, rugalmassá válik, így alkalmas lesz az élesztő által termelt gázok megtartására és a készülő tésztánk megemelkedik.

A süteményekhez, pl. piskótaszerűekhez minden tojás helyett egy evőkanál olajat teszek a masszához (mivel a tojás is olajos szerkezetű), valamint kerül bele még valamilyen lazítóanyag: szódabikarbóna, sütőpor, amit a liszttel keverek el. Illetve citromlevet kell még hozzáadni, ami ezzel a lazítóanyaggal kölcsönhatásba lép.

A lenmag+víz keveréke is köt, vagyis összetartja a masszát. 1 evőkanál őrölt lenmagot 2 evőkanál vízzel összekeverek és állni hagyom vagy elturmixolom (1 tojásnyi mennyiség).
Kevert tésztákhoz jó, mert kevésbé morzsolódik a tészta. A tésztához sütőpor is kell, hogy sütés közben felemelkedjen és könnyű legyen.

Keményítő: kukorica- vagy burgonyakeményítő pl. fasírtokba téve összetartja a masszát.

Zabpehelyliszt, tápiókaliszt, szójaliszt (1 ek szójaliszt+2 ek víz)

Akik tejterméket fogyasztanak, azoknál 1 tojás= 2 evőkanál natúr joghurt

Legfelül kukoricakeményítő, alatta lenmag, jobb oldalt pedig tönkölybúzaliszt

Állag

A tofuban rejlik lehetőség a tojás állagának helyettesítésre.

Tofurántotta esetén: hagymát olajon megpirítunk, erre tesszük az összemorzsolt vagy lereszelt tofut és megszórjuk kevés kurkumával, hinggel. Sót teszünk bele, esetleg aki gondolja pirospaprikát. Mellé salátát, barna kenyeret ehetünk.

Főtt tojáskarikák pótlására kerek süteményformával tofukarikákat lehet kiszúrni, melyet kurkumás olajban pácolunk, áztatunk (ötlet a Herbáció magazinból)

A bundás kenyér esetén sárgaborsó- vagy csicseriborsólisztet használok. A lisztbe teszek pirospaprikát, kurkumát, hinget és vízzel hígítom. Ebbe a masszába forgatom a kenyereket és kisütöm.

Rakott krumpli: füstölt tofu kerül bele és egy kis fekete só.

"Tojáshab":

Pudingok, parfék, madártej stb. esetén főzőtejszín vagy kukoricakeményítő használható, mely sűrítőleg hat. Tetejére a tojáshabok helyére pedig tejszínhab kerülhet.

Mindkettő kapható növényi változatban is, tehát aki nem fogyaszt tejet, tejterméket, az szintén el tudja készíteni.

Tojáshab sütve: Ezt a legnehezebb „reprodukálni”, mivel a tojáshab az alapanyagok közül -eddigi ismereteim és tapasztalataim szerint- a tejszínhabbal utánozható, az viszont nem bírja a sütést. A sült tojáshabos süteményeknél (pl. női szeszély) -ezidáig nem ismerek más megoldást-, minthogy a sütés után porcukros tejszínhabot tenni a tetejére.

A Civil Rádiós adás linkje:

http://veg.hu/mp3/civilradio/A_kanal_forradalma_0813_1305.mp3

Tojáshelyettesítés I.

2008. augusztus 20., szerda

A Civil Rádió Kanál forradalma legutóbbi adásának témája a tojás helyettesítése volt. A műsorban elmondott ötleteimet két részletben foglalom össze. Az adás ide kattintva meghallgatható: tojáshelyettesítés-riport.
(Sajnos a felvétel hangtechnikája nem túl jó minőségű.)

A tojás helyettesítése

Egyre növekvő igény mutatkozik a tojás nélkül készíthető ételreceptek iránt. Nézzük meg, hogy kik szeretnék vagy kénytelenek lecserélni a tojást egyéb helyettesítőkre, majd ezután ismerjünk meg néhány trükköt, mely a tojás különböző funkcióit hívatott betölteni.

Okok

1. Vannak, akik allergiások rá (pl. csalánkiütést kapnak, légzési nehézségeik, szemhéjduzzanatuk lesz, vagyis szervezetük jelzi, hogy nem tesz jót nekik a tojás fogyasztása)

2. Akik önként szeretnék kiiktatni étkezésükből, mert vegetáriánusok és úgy tekintik a tojást, mint egy potenciális lehetőséget az életre, amit nem szeretnének elpusztítani.

3. Napjainkban sokan félnek a tojásfogyasztástól -főleg nyersen-, mert betegséget okozhat: szalmonella alakulhat ki a nem megfelelően kezelt tojásban.

4. Gazdasági okokból: egyre drágább a tojás és régen a falusi háztartások nem is használtak ennyi tojást, hanem javarészt eladták a piacon. Ami étel maguknak készült, abba esetleg egyet tettek.
Tehát máris négy csoportot sikerült összegyűjteni.

A tojás szerepe az étkezésben

Ha megvizsgáljuk, hogy mi a tojás szerepe a főzésben, tehát milyen funkciót lát el, akkor a következőket találjuk: színt (sárga) szolgáltat, kötőanyagként funkcionál (összetartja az ételt), ízt ad és ezenkívül van olyan étel, amelyben a tojást az állaga miatt fogyasztják (pl. rántotta).

Szín

A szín pótlása némi természetes színezővel pótolható: egy csipet kurkuma vagy a sáfrány, sáfrányos szeklice sárgás színt ad.

De ezek nagyobb mennyiségben kesernyések, így maradjunk a csipet mennyiségnél, feltéve ha az étel nem egy zöldséges főétel, amiben pl. a kurkuma íze érvényesülhet. A sáfrányt vagy a sáfrányos szeklicét áztassuk a folyadékba, majd szűrjük le, a kurkumát pedig a folyadékkal vagy a liszttel keverjük el.

A tésztákban, süteményekben a kukoricaliszt halványsárga színt kölcsönöz, illetve a sárgaborsóliszt is (pl. panírozó masszában).

Íz

A tojás jellegzetes ízének előhívására feketesó vagy füstízű só használható (pl. rakott krumplinál, lecsónál).

A képen bal oldalt sárgaborsóliszt látható, jobb oldalon fent: kurkuma, alatta fekete só és a jobb szélén pedig füstízű só

A fekete só reform- és bioboltokban kapható és szikla só vagy kala namak néven is ismert. Ez a finomra őrölt rózsaszín-szürkés só ásványi anyagokban gazdag és Közép Indiában bányásszák. Íze a tojáséra emlékeztet. Külön ajánlott a magas vérnyomású emberek számára és a kevés sót fogyasztók étrendjébe, mivel nem növeli a vér nátrium tartalmát (ez a pár soros információ innen származik).
A füstízű só szintén reform- és bioboltokban kapható.

(Folytatás következik)

Nán

2008. augusztus 19., kedd

Meleg ide vagy oda, sütni-főzni minden nap szoktam. A szaftos főételek mellé szívesen fogyasztunk valamilyen lepényszerűséget vagy baguette-et. Az alábbi kelt tészta neve magyarul sütőben sült lángos is lehetne.

A receptet a következő könyvből merítettem: Egy falat India, némi átalakítással.

Hozzávalók:

500 g liszt (350 g teljes kiőrlésű+150 g finomliszt)

300 ml növényi tej

3 dkg élesztő

1/2 tk sütőpor

½ tk só

3 ek olaj

víz

Elkészítés:

A liszteket tálba szitálom, hozzáadom a sót és a sütőport, közepébe mélyedést készítek, belemorzsolom az élesztőt, majd kevés cukorral elkevert növényi tejet öntök rá, meghintem liszttel és aktiválódni hagyom.

Egy másik tálban elkeverem a tejet és az olajat. Mikor az élesztő felfutott, akkor hozzáadom a tejes-olajos keveréket és simára gyúrom.

Tálba teszem, letakarom és meleg helyen kelni hagyom.

A sütőt 200 ˚C-ra előmelegítem és egy kis vízzel teli edényt teszek a sütő alsó részébe, mely páratartalmat biztosít, s megakadályozza a nán-ok későbbi gyors kiszáradást.

A megkelt tésztát átgyúrom, gombócokra osztom. Mindegyik gombócot kerek vagy ovális formájúra sodrok.

Kiolajozott sütőlapra teszem őket és oldalanként 7-8 percig sütöm.

Az eredeti recept alkotórészei között magfűszer is szerepelt, legközelebb majd ezzel próbálom ki.

Fűszeres sült burgonya

2008. augusztus 18., hétfő

Hosszú évek óta kedvenc vasárnapi ebédünk része a fűszeres sült burgonya. A kertben termett krumplikat csak megmosom, megdörzsölgetem és félbevágom, mert a szép rózsaszín héjak is rajta maradnak a sülés közben. A máshonnan vásárolt krumplit viszont vékonyan meghámozom.

Ezt követően a fedeles tepsi aljába olajat öntök: olívaolajat vagy szőlőmagolajat. (Sajnos tisztában vagyok azzal, hogy ezek értékes hatóanyagai a sülés közben elvésznek…)

Az olajba friss zöldfűszerágakat teszek (kakukkfű, rozmaring, oregánó, bazsalikom, mikor melyikhez támad kedvünk). A krumplikat megszórom porfűszer-keverékkel (kedvencünk a provence-i, illetve a curry-s).

Majd vágott felükkel lefelé fordítva a tepsibe fektetem, a tepsi fedelét rárakom és megsütöm.

Amikor a krumpli megpuhult, akkor a fedelet levéve a sütő felső, pirító egységét kapcsolom be és rövid időre rápirítok.

Általában köretként funkcionál, mellé pedig rántott szejtánt (búzahús), cukkinit, padlizsánt, karfiolt stb. eszünk.

Zöldségsalátával vagy gyümölcsből készült, dzsemszerű, édes-csípős indiai mártással (csatnival) egészítem ki.

Szőlőlekvár

2008. augusztus 16., szombat

Rohamosan érik a szőlő. Mivel nem készítünk sem mustot, sem bort belőle, így a közvetlen fogyasztáson kívül ivólé és lekvár lesz belőle.

Elkészítése:
A leszedett, leszemezett, megmosott szőlőből eltávolítottam a magokat. (Ez egy kicsit babra munka, de ennek a szőlőnek elég nagy magjai voltak.) Lecsepegtettem. Héjastul leturmixoltam és a befőző lábosba tettem.

Sűrűsödésig főztem (az eddig megszokott lekvárokhoz képest –sárgabarack, eper stb.- a szőlőnek jóval több idő kellett, míg besűrűsödött, talán mert nincs annyi rost benne).

Édesítés: 1 kg szőlőhöz 15 dkg cukrot tettem.

Ezt követően a szokásos befőzési eljárás szerint folytattam az üvegekbe öntést és dunsztolást.

A magokat megmostam, megszárítottam, félreraktam.

Okrás lecsó

2008. augusztus 14., csütörtök

A nyári szezonban hetente egyszer-kétszer biztosan eszünk lecsót, mégsem ununk rá, mert ősztől-tavaszig úgysem készítek. Lehetne ugyan, de akkor nem az igazi. Nincs meg benne a nyár íze: a napérlelte paradicsomé, ami még meleg, mikor leszakítom, a friss, ropogós paprikáé és a hölgyujjaké…

A hölgyujj (nem hölgy ujj!) gombó , bámia vagy okra néven ismert, belül magos kívül zöld, hegyes ujjformájú zöldség. Mi inkább okrának hívjuk itthon őket és jelenleg még elég szűkkörű a felhasználási területe a konyhánkban: többnyire lecsóba szoktam tenni. Kissé „kocsonyás” jelleget kölcsönöz az ételnek, pektintartalma miatt. Fiatalon érdemes leszedni, mert az öregnek már erős rostjai, amolyan szálkái vannak.

Padlizsánnal is szoktam készíteni, vagyis ratatouille-t.

Hozzávalók:

1 fej hagyma
1 kg zöld­pap­ri­ka
500 g pa­ra­di­csom
só

Elkészítése:

Az apróra vágott vö­rös­hagy­mát olajon meg­pi­rítom. Hoz­zá­adom a ne­gye­dek­re fel­vá­gott pa­ra­di­cso­mot, a ka­ri­kák­ra vá­gott zöld­pap­ri­kát és az okrát (csak a felső, száras végét vágom le, majd felkarikázom). Íz­lés sze­rint meg­sóz­om és fedő a­latt ad­dig pá­rol­om, a­míg meg­pu­hul.

Aki szalonna ízt hiányol belőle, az meghintheti közönséges só helyett füstízű sóval is.

Cukkinikenyér

2008. augusztus 13., szerda

Évánál, a Fakanál blog háziasszonyánál, bukkantam erre a receptre. Nagyon megörültem neki, mert ilyen módon –vagyis süteménybe- még nem használtam eddig cukkinit. El is készítettem a lenti módon, az eredeti recept pedig nála olvasható, itt

Hozzávalók:

40 dkg reszelt cukkini (egy közepes méretű)

20 dkg olvasztott margarin

35 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű, 10 dkg finomliszt, 5 dkg szójaliszt)

12 dkg cukor

1 teáskanál vaníliás cukor

2 ek olaj

2 ek víz

1 ek citromlé

2 teáskanál sütőpor

egy csipet só

1/4 teáskanál őrölt szerecsendió

2 teáskanál őrölt fahéj

2 ek darált dió

egy nagy marék mazsola (előzőleg beáztatva)

Elkészítés:

A margarint megolvasztottam, elkevertem a cukrokkal, majd az olajjal és a vízzel. Hozzáadtam a cukkinit és a mazsolát. Egy másik tálban összekevertem a liszteket, a sütőporral, a sóval, a fűszerekkel és a darált dióval. A két keveréket összeelegyítettem. A végén kevertem hozzá a citromlevet.
Kikent, kilisztezett püspökkenyér formában sütöttem meg.

(A kép este készült és sajna életlen)

Változtatások:

Részben teljes kiőrlésű lisztet használtam, tojás helyett szójaliszt illetve olaj+víz került bele. Mivel nem volt itthon egész dió, csak darált, ezért ezt tettem bele, de legközelebb vágott diót szeretnék használni. Mazsolából nekem nagyszemű volt itthon, ezt apróra vágtam.

Áfonyás muffin

2008. augusztus 10., vasárnap

Leszüreteltük az áfonyát. A szüret, mint kifejezés inkább képletesen értendő, ugyanis a hamvaskék bogyócskák mennyisége egy adag muffinra futotta, a kóstolgatáson kívül. :)

Hozzávalók:

40 dkg liszt (15 dkg teljes kiőrlésű, 25 dkg finomliszt)

12 dkg cukor

1 ek vaníliás cukor

1,5 tk sütőpor

¼ mk só

80 ml olaj

1 ek citromlé

300 ml víz

Elkészítés:

A kétféle lisztet elvegyítem a sütőporral és a sóval.

A cukrokat elkeverem az olajjal, majd hozzáadom a vizet. Apránként beleadagolom a lisztes keveréket. A legvégén hozzáadom a citromlevet is. (Ha nagyon sűrű, azaz nehezen keverhető, akkor rakjunk hozzá még egy kis vizet)

Olajjal -kenőtoll segítségével- kikenem a muffinformákat (vagy papírral is kibélelhető) beleteszek 1ek masszát, majd erre rászórok 3-4 szem áfonyát és újra a masszából csorgatok rá úgy, hogy a forma ¾-ig érjen.

Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm.

Kerti séta augusztusban

2008. augusztus 9., szombat

A napokban kerti mustrát tartottam. A másodvetés már szépen igyekszik kifelé: borsó, bab, aztán mostanra beindult a paradicsom is azokon a töveken, amik kedvezőbb (értsd árnyékosabb) helyen vannak, mert a többi, ami közvetlenül a tűző napon volt, hőgutát kapott.

Érik is, zöld is...

Borsó gyerekek

A cukkini az idén inkább remeteként tengődik.

Mesebeli tökistálló

Okra is van néhány, aztán érkezett egy új jövevény is: török saláta névre hallgat. Hivatalosan biztosan nem így hívják, de mivel ez volt a származási országa, hát erről nevezték el. Kinézetre a porcsinnal rokonítanám, bár annak a szára barnás, ennek meg zöld.

Török saláta

Lényeg a dologban: úgy tűnik megmarad, már csak át kellene menteni az elkövetkezendő évekre (magot gyűjteni róla az adott időben).

Szeder és áfonya, szép lila színű bogyósok:

Szeder

Áfonya

Salátának való rukkola:

A mentáim terjednek, már kissé túl szemtelenül is. Kényelmesen nyújtózkodnak, nem zavartatják magukat, hívatlan vendégként megjelennek mindenhol és kitúrnák lakhelyükről a többi szabályosan növekedő növényt. A kissé csenevész ribizlibokor türelme is fogytán, nem mindenki bírja a rámenősséget.

Menta

Az édeskömény sárga virágai nektárt kínáló fogadóként üzemelnek a méheknek, környéke zsúfolásig teli a zsongó potrohosokkal.

A szőlő is egyre jobban érik, az itt vendégeskedő darazsak –ellentétben az édeskömény kuncsaftjaival- nem olyan fürgék, láthatóan kábák. Zsongásukról is lerí a bódulat. Nem csoda, mert képesek akár egész szemeket is felfalni…

Bódító illatok

Emlékeztetőül pedig, hogy már túlmentünk a nyár derekán, itt-ott lehullott néhány szőlőlevél. A Nagyok kiskertjében paradicsom, egy-egy szál sárgarépa és bokros zöldbab várakozik hűségesen kis gazdáira.

Gyerekek kiskertje

Kihasználom a futóbab lugasának enyhe árnyékát egy lepottyant alma és szőlő társaságában: csend van és nyugalom.