Rakott karfiol

2008. november 30., vasárnap

Hozzávalók:

burgonya
karfiol
só vagy fűszersó
szőlőmagolaj

Öntethez:

növényi joghurt vagy rizsliszt+víz
kurkuma
sörélesztőpehely






Elkészítése:

A burgonyát héjában megfőzöm, lehámozom, karikákra vágom.
A karfiolt megtisztítom, rózsáira szedem és szintén megfőzöm.
Egy mázas cseréptálat meglocsolok szőlőmagolajjal, ráterítek egy sor burgonyát, karfiolt. Megsózom (fűszersót is lehet használni), majd a következő réteg burgonya és karfiol van soron. Addig folytatom, míg tart a hozzávalókból.
A tetejét meglocsolom olajjal.

Az öntethez:

Ha növényi joghurtot használok, akkor elkeverem kevés kurkumával (1/4 mk mennyiséggel) és ráöntöm a tetejére.

Másik verzió:

Nálunk van a családban, aki idegenkedik a növényi tejtermékektől is, ezért számára rizslisztes öntetet készítek:

A lisztet szárazon megpirítom kicsit, felöntöm vízzel, sót, kurkumát teszek hozzá és sűrűsödni hagyom. Ezzel locsolom meg a karfiolos tálat.

Sütőbe teszem 20-25 percre.
Sülés után megszórom sörélesztőpehellyel.

Kedvenc szakácskönyveim

2008. november 28., péntek

Citromfűtől kaptam az újabb körkérdést, miszerint soroljam fel a legkedvesebb szakácskönyveimet.

Írni könyvekről, lehet fejből is, visszaemlékezve rájuk, de van, amikor jól esik egy-egy közvetlen élmény is, ezért sorra kerülésükkor, kezembe vettem mindegyiket.

Nehezen választottam ki az elsőt, mert stílusban szorosan mellette áll az utána következő.

Indiai vegetáriánus konyha: Ha jól tudom, ez hazánkban az első ilyen jellegű, terjedelmesebb vegetariánus szakácskönyv. A könyv szerzőjével egyébként nemrég készült interjú a Civil Rádió egyik műsorában.

Képeket nem tartalmaz, az egyes fejezetek elején grafikák találhatók. Betűi barnával szedettek, engem a kezdetekre emlékeztet, mikor ismerkedni kezdtem a vaisnava receptekkel.

Az idő tájban kaptam a Tiszta ízek című könyvet, is:





Un gout supérieur (=Magasabb rendű/Felsőbb íz) az itt található receptek nagy részét valószínűleg magyarul is megtaláljuk valamelyik hason témájú szakácskönyvben.

Kedves számomra ez a könyv, mert korábban szerkesztettem egy francia nyelvű honlapot, s oda került fel sok recept ebből a könyvből.





Govinda szakácskönyve, már többször tettem fel olyan receptet, amit ebből kiindulva alakítottam át, s készítettem el.
Majdnem minden ételről tartalmaz főzésre vagy inkább kóstolásra inspiráló fotót.





Az indiai ízeken kívül nagy tisztelője vagyok a régi magyar ételeknek is, melyeket azért is szeretek, mert évtizedekkel ezelőtt az egyszerűbb életmódot folytató emberek étkezése nem állt annyira távol a vegetáriánus konyhától, a mai magyar konyha viszont annál inkább.

A Száz szatmári parasztétel egy néprajzi jellegű, ételleírásokat is tartalmazó könyv. Örömömre szolgál ha az ételleírások sorai között felfedezhetem magát az életet is.
Letisztultság és egyszerűség, nekem ezt nyújtja a könyv.




A Gabonakonyha című könyv egy hagyományőrző sorozat egyik kötete. Rövid leírást ad az egyes gabonafajtákról és mindegyikhez kapcsolódó recepteket közöl. Talán hozzájárul ahhoz, hogy ismertté tegye ezeket a nagyon fontos tápanyaggal bíró növényeket és kedvet adjon minél sokrétűbb fogyasztásukhoz.
A fotók meghatározó szerepet kapnak benne.




A végére hagytam a Mamám szakácskönyvét, ehhez sok emlék fűz.




És persze nincs vége, hiszen sok más értékes, érdekes könyvet megemlíthetnék még.

A kérdést továbbítom Gabriellának, Szildának és Verának, ha van kedvük, válaszoljanak rá.

Szurokfüves szójás egybesült

2008. november 26., szerda

Feltétnek főzelékhez vagy köret mellé készítem, változó ízesítéssel illetve alapanyagból. Szója helyett gyalult cukkinivel vagy sárgarépával is készülhet.

Hozzávalók:

2 szelet kenyér
4 ek szójagranulátum
½ fej vöröshagyma
½ mk borsikafű
1 mk szurokfű
csipet szárított rozmaring
1 tk só
1 tk pirospaprika
olaj





Elkészítése:

A kenyeret kevés vízbe beáztatom, hozzáadom a szójagranulátumot. Mikor felszívta a vizet, hozzáadom az apróra vágott vöröshagymát és a fűszereket. Alaposan összekeverem. Ha nem áll össze, akkor kevés lisztet és/vagy keményítőt adok hozzá. (A sülés utáni szeletelhetőség miatt fontos ez, hogy vágás után is egybemaradjon).
Egy őzgerincformát kiolajozok és belesimítom a masszát. Sütőbe téve megsütöm.

Mikor kihűlt, hosszúkás tányérra borítom és szeletelem.

Napraforgó mártás (napraforgó tejföl)

2008. november 25., kedd

A múltkori receptnél említettem a napraforgó tejfölt, ami nem tartalmaz sem tejet, sem tojást. Tisztán növényi alapanyagokból készül.


Hozzávalók:

4 ek napraforgómag
1 mk só
½ tk mustár
1 tk citromlé
1 ek olaj
annyi víz, hogy krémes állagú legyen





Elkészítése:

A napraforgómagot szárazon megpirítom, mikor kihűlt megdarálom. Turmixgépbe teszem a többi hozzávalóval együtt és krémesítem.

Kelbimbó bundában

2008. november 23., vasárnap

A kelbimbóból többnyire levest, rakott főételt illetve rántott feltétet szoktam készíteni. Most az utóbbi volt soron.

További bundázott és kisütött zöldségek: itt





Hozzávalók:

friss kelbimbó


Panírozó massza:

10 dkg sárgaborsó liszt
1 kk. só
1 kk. hing
1/2 kk. kurkuma
1 tk pirospaprika
víz
kenyérmorzsa (tönkölyös)
olaj


Elkészítése:

A kelbimbót megtisztítom külső leveleitől, megmosom, majd párolóedényben meggőzölöm. Közben elkészítem a panírozómasszát az alábbiak szerint:

A sárgaborsólisztet összekeverem a fűszerekkel (kurkuma, hing, pirospaprika) és a sóval, majd annyi vizet adok hozzá, hogy keverhető, de ne túlságosan híg legyen. Sűrűbb palacsintatészta állagúra emlékeztessen.

Belemártogatom az időközben megpuhult és kihűlt zöld fejecskéket, majd megforgatom darált kenyérmorzsában.

Bő olajban kisütöm.


Köretként tört krumplit, mártásként napraforgótejfölt készítettem.

Őszutó manókkal

2008. november 22., szombat

Szinte az egész blogvilág már a Karácsonyra készül, majd’ minden recept valamilyen módon az eljövendő ünneppel kapcsolatos. Engem még érdekes mód nem érintett meg ennyire a várakozó hangulat, pedig ha betévedek a város környékére, akkor szembetalálkozok a dömpinggel is, tehát semmiképpen nem kerülheti el a figyelmemet.
Én még az őszutót érzem és tapasztalom, ami javarészt az idáig tartó enyhe időjárásnak tudható be, hiszen még most járok a kerti munkálatok végén, meg valahogy rövidnek tűnik az idei ősz.

A befelé fordulás viszont már előjött, nekifogtam varrogatni, pedig nem vagyok túl nagy kézügyességgel megáldva.

Remélem a nagylányom nem olvassa, hogy nekifogtam egy-egy kis manó varrásának, ami színvilágban biztosan igencsak messze áll attól, amit a manók képviselnek, de hajlottam azt a színt alkalmazni, amit a gyerekek választottak filcvásárláskor.

Nem járunk Waldorf-közösségbe, én csupán Waldorf-szimpatizánsnak mondhatom magam az alapján, ami ismeretem van erről a filozófiáról, életmódról. Mályvacsiga blogja (most kicsit szünetel) és Indianyó bejegyzései, munkái hiteles képviselői ennek.

Néhány hete itt fekszik a Manókészítés c. könyv az asztalomon, szerencsére vannak benne egyszerű elkészítésű munkák is.

Itthon ugyan nincs igazi alapanyagom, ami szükséges lenne hozzá és a közeljövőben esély sem látszik arra, hogy eljutok ilyen dolgokat árusító helyre, így nekifogtam a kéznél fellelhető alkatrészekkel: fémdrótot használtam a belsejükbe, a fejnek pedig egy eredetileg más célra szánt és kialakított golyót álcáztam el.
Az arcon megint dilemmáztam, a könyvben van szemük és szájuk is, így én is megrajzoltam. A szakáll ismét kényszermegoldás, gyapjúból csak rozsdabarna szín van itthon, így ebből készül.

Tehát valamiféle manó-utánzatok lesznek ezek és inkább munka-meditációnak felfogható tevékenység ez, mintsem valódi alkotás, de többféle szempontból ad valami töltetet most nekem.

A könyvet a Kenderkóctól rendeltem.

Baguette

2008. november 21., péntek

Franciaországban hosszúkásra hagyva, szendvicsként ismertem meg. Azt hittem, hogy csak ilyen kenyeret eszek majd ott, de talán kétszer ha ettünk. Inkább hagyományosat. Croissant-t meg pláne nem.

Kedves, keresztény bretagne-i család, 6 gyerekkel. Egy régi paplak, sok kis fülkeszerű szobával, kékre festett palettás ablakokkal.
Az oldalsó drótos kertkapun túl a templom, körötte a temető. Először kicsit morbidnak tűnt hogy kinyitjuk a kiskaput és lazán átmegyünk játszani a temetőbe, de számukra láthatólag ez természetes volt.

Egy kis ikonkép-műhely, a világ minden tájára küldték a papírra nyomtatott képeket, igéket.
Nem ünnepelték július 14-ét.

Sétálunk, az emelkedő tetejére érünk, ez a Kálvária-domb: Jézus a két latorral.




A tisztás füvére vászonkendő terül. A piknikes kosárból előkerülnek a baguette-ek...

Hozzávalók:

A kovászhoz:

12 g szárított élesztő
150 g víz
1 tk méz
100 g tönkölybúzaliszt

A kenyértésztához:

200 g tönkölybúzaliszt
200 g +3 ek zabliszt
11 g só
140 g langyos víz





Elkészítése:

Az élesztőt beleszórom egy tálba, hozzáöntöm a mézzel elkevert langyos vizet és megszórom a liszttel. Összekeverem. Lefedem és állni hagyom.

Mikor felfutott, hozzáadom a kétféle lisztet és a sóval elkevert vizet. Simára dagasztom (kézzel vagy géppel is lehet), amíg elválik a tál falától.
Nekem szükségem volt még a jelzett +3 ek lisztre, mert különben ragadt a tészta.

Letakarom és mintegy 45 percig pihentetem.
Kettéveszem a tésztát, egyenként laposra nyújtom, majd feltekerem.

Oldalát éles késsel bemetszem és előmelegített páragőzös sütőben (200 °C) megsütöm.

Páragőzös sütő: egy kis vízzel teli tálkát teszek a sütőbe, mikor bekapcsolom.

A baguette-et karikákra vágva reggeli falatnak vagy zöldséges főételek, főzelékek mellé szoktuk enni.


Kép forrása: itt

3 évesek… - Répatorta karobmázzal

2008. november 18., kedd

Ma 3 éve, hogy megszülettek…

Minél többedik gyermek születik és cseperedik, annál gyorsabbnak érzem az évek múlását. Jó lenne, ha sosem lenne vége; de sajnos nem lehet folyamatosan kisbaba mellettem. Vannak, akiknél ez kinyúlik és születhet 6-7-8 stb. gyermek is.

Szívesen tenném én is; ha lehetne. Habár tudom, hogy nem a mennyiségtől függ az, hogy kiteljesedünk-e az anyaságban, mert van, akinek egy gyerekkel kell megtapasztalnia ezt.

Örülök hát mind a négynek, hogy hozzám születtek le, s engem választottak szülőanyjuknak.

Együtt

Patrícia

Virág

Tegnap este tartottuk a köszöntést, mert ma sietős a napunk.

Most rendhagyó módon nem vega piskóta készült töltelékkel, hanem répatorta. A cukkinikenyérhez hasonlóan, ennek a süteménynek is meglepetést okozhat az alapanyaga, ugyanakkor az ízén nem érződik semmi, ami répára emlékeztetne.

Tartottam attól, hogy túl hétköznapi lesz, ha nem „rendes” torta kerül asztalra, de úgy tűnik ilyen szempontból érdemes szakítani a hagyománnyal, mert 1 szelet maradt belőle mára (ennek köszönhető a fotó) és sokkal nagyobb kedvvel ette mindenki, mint más alkalmakkor az ilyen-olyan tortát.

Most is bebizonyosodott, hogy nem igazán az a lényeg, hogy bevett dolgokhoz igazodjuk, hanem az számít, hogy miként éljük meg az adott pillanatot.

Répatorta

Hozzávalók:

30 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt+10 dkg zabliszt)
20 dkg reszelt sárgarépa
10 dkg mazsola (előzetesen beáztatva)
15 dkg méz
1/2 mk reszelt szerecsendió
1 tk fahéj
2 mk szódabikarbóna
12 dkg margarin vagy olaj

Karobmáz

2 ek karobpor (szentjánoskenyérmagpor)
2 lapos ek barna cukor
1 ek margarin

Díszítés

Sárgabarackbefőtt (natúr)




Elkészítése:

A sárgarépát összekeverem a lecsepegtetett mazsolával, a szerecsendióval, a fahéjjal, a margarinnal és a mézzel. Hozzáadok 1,5 dl vizet és felforralom. Hűlni hagyom.

Ezalatt a liszteket összeelegyítem a szódabikarbónával.

A kétféle masszát összekeverem. Sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöm és alacsony hőfokon tűpróbáig sütöm.



Eredetileg tölteni készültem lekvárral, de elég lapos lett, meg belül kissé krémes állagú, -talán kevesebb mézet kellett volna beletenni- így nem töltöttem meg, hanem a tetejére máz került, arra pedig natúr sárgabarackbefőtt.

Indiai paradicsommártás szezámos burgonyagombóccal

2008. november 16., vasárnap

Biztosan feltűnt már, hogy sűrűn készítem ezt a burgonyás feltétet, főzelékhez vagy köret mellé. Az eredeti receptben az alábbi pikáns mártással szerepel együtt.




Hozzávalók:

1 ek olaj
2,5 dl sűrített paradicsom
1 ek pirospaprika
1 tk cukor
1 mk só
1/2 mk fekete mustármag
1 babérlevél
2 dl víz
1 ek rizsliszt


Elkészítése:

Az olajon kipattogtatom a fekete mustármagot, hozzáadom a paradicsomszószt és a többi hozzávalóval együtt felforralom. A rizslisztet kevés vízzel elkeverve a végén adom hozzá és sűrűre főzöm.
A burgonyagombócok mellé tálalom.

Pörkölt diós muffin

2008. november 14., péntek

Nem teljesen ugyanaz a recept, mint az áfonyás muffinné.

Hozzávalók:

50 dkg liszt (25 dkg teljes kiőrlésű búza-, 15 dkg finomliszt és 10 dkg zabliszt)

15 dkg méz

1 ek vaníliás cukor

1,5 tk szódabikarbóna

1 1/2 tk fahéj

1/2 mk só

80 ml olaj

1 ek citromlé

300 ml víz

diógerezdek

Elkészítés:

A liszteket elvegyítem a szódabikarbónával, a fahéjjal és a sóval.

A langyos mézben feloldom a vaníliás cukrot elkeverem az olajjal, majd hozzáadom a vizet. Apránként beleadagolom a lisztes keveréket. A legvégén hozzáadom a citromlevet is. (Ha nagyon sűrű, azaz nehezen keverhető, akkor rakjunk hozzá még egy kis vizet)

Olajjal -kenőtoll segítségével- kikenem a muffinformákat (vagy papírral is kibélelhető), s megtöltöm 3/4 részéig masszával, majd erre rászórom a pirított diót, amit úgy készítek el, hogy:

A diót durvára vágom, majd serpenyőben szárazon megpirítom. Mindegyik mélyedésbe teszek néhány darabot.

Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöm.

Sütőtökös csokis keksz

2008. november 12., szerda

Még múlt héten készítettem el az alábbi borzas halmocskákat. Alapanyagai között szerepel sütőtök is, habár még kóstolás után sem derül ki ez.

Elég „gazdagos”, mert tartalmaz csokit, s mazsolát is, mi úti eledel gyanánt vittük magunkkal.
A receptet itt találtam, s alakítottam át.

Hozzávalók:

250 g margarin
100 g barna cukor
2 tk őrölt fahéj
1 tk vaníliás cukor
400 g liszt (ebből 300 g teljes kiőrlésű)
250 g zabpehely
2 teáskanál szódabikarbóna
100 g étcsokoládé (reszelve)
1 csomag (10 dkg) mazsola
100 g dió
400 g sütőtök hús (sült vagy főtt)
egy csipet só


Elkészítése:

A margarint habosra keverem a cukrokkal, később hozzáadom a tököt. Egy másik edényben összeelegyítem a liszteket, a zabpelyhet, a szódabikarbónát, a sót, fűszereket, a csokoládét, a diót és a mazsolát.
Apránként hozzáadagolom a tökös keverékhez és alaposan elkeverem.
Ha nagyon összeáll, s alig keverhető, kevés vizet teszek hozzá, de ne legyen híg, inkább masszívabb állagú!

Egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre evőkanál segítségével halmokat teszek a tésztából.

Forró sütőben 150 fokon 20-25 percig sütöm.
Ha kihűlt, jól záródó dobozban tartható el.


A csoki tejmentes verzió.

Szikrák tánca

2008. november 10., hétfő

Él bennem egy kép, egy házról, ahol szívesen élnék, vagy talán éltem valamikor. Elég sok a hasonlóság jelen életünk és közötte, de mégsem teljesen ugyanaz.

Folyóként hömpölygő levendulamező szomszédságában áll a napfűtéses, mediterrán stílusú ház.

A barna fapadló őrzi a lépések neszét. Régi stílusú rusztikus bútorok és tárgyak között masszív falépcső vezet a felső szintre.

A nagy sötétbarna szekrényben friss illatú vászonruhák, puha tapintású ágynemű, gondosra vasalt asztalkendők. Vállfára simuló kockás szoknyák, csipkézett blúzok, flanell ingek, vastag szövésű felöltők.

A konyhaablak függönyén búzatáblák elszórt virágai lengedeznek, a párkányon mázas csuprokban rozmaring, bazsalikom zöldell.

A tűzhely feletti falicsempe visszatükrözi a lámpa pislákoló fényét, alatta teáskanna muzsikál halk duruzsolással.

Az eresz alatt felaggatott füvek belibbent illata elegyedik a fahéjas kalácséval.

A kandallóban pattogó tűzszikrák és a vöröslő lángok különös táncából felsejlik néhány kép a múltból, múltakból.

Halk zeneszó… fuvolahang, vagy talán pánsíp.
Hajdanvolt arcok, érzések keringenek, emlékek lenyomatai.




A kinti szürkületben most nem csikordul a kút kereke, káváján álmosan pihen a láncra vont veder. A fán ücsörgő, párja nélkül maradt vadgalamb burukkolása töri meg időnként a csendet.





A tisztára sepert melléképület padlóján falnak támaszkodó gabonás zsákok, szájuk zsineggel gondosan áttekerve.

A kamrapolcokon teli üvegek sorakoznak, a nyár és az ősz kincsei, üvegbe zártan. Sárga, piros, bordó kontúrok.

A beszűrődő fény megcsillan a pergetett méz pocakos üvegén.




A sarokban illatozó alma-, birs- és körtekupacok tornyosulnak. Zsinórra felfűzött paprika-, és gombasorok lógnak.

Vesszőkosár rejtekében pirosas héjú hagymák, vászonzacskóban lilán cifrált babok lapulnak.

Sárga színű, kerek tökök terpeszkednek kotlós gyanánt, mellettük mélylila héjú karcsú padlizsánok.



Az ajtó mögött vesszőseprű és egy pár férficsizma.
Kint a homályban egybefüggő sötét takaró: pihen a föld.

Esett... Felázott rögök illatát hozza elém a szél.

Szolgáltatók

Péntek reggeltől mostanáig Net-hiányom volt. Mikor bejelentettük a konkrét hibát (péntek délután), már remény sem volt arra, hogy kijöjjenek hétfőnél hamarébb.

Múlt héten meg „vizes ügyeink” voltak, először a konyhai mosogató dugult el, így 5 napig vájdlingban mosogattam, ami erre alkalmatos kinti csap híján, elég kényelmetlen volt, mert a vizet folyton ki kellett vinni, s kiönteni, egy csepp sem mehetett bele a mosogatóba.
Hiába törekedtem a lehető legegyszerűbb ételek készítésére, még egy egyszerű tésztaételhez is kellett két edény, plusz a szűréshez szűrő.

Aztán jött a lenti, majd a fenti fürdőszoba javítási munkálata.

Hogy mire akarok kilyukadni?
Arra, hogy most is megbizonyosodtam arról, hogy egyre kevésbé szeretnék függeni a szolgáltatóktól (víz, gáz, áram), mert ha csak erre rendezkedünk be, akkor ki vagyunk téve ezek kénye-kedvének.
Ugyanakkor ezt a bejegyzést mégis egy szolgáltató jóvoltából írom, hiszen a munkánkhoz szükséges az áram. De ahol lehet, ott szívesen keresnék-keresek valami önmagunk biztosította megoldást.

Persze azzal is tisztában vagyok, hogy a földművelésnél is fennáll a függés, ott meg a természettel szemben.

Gyerekkori emlékek

2008. november 4., kedd

Gabriella, a kreatív konyha szorgos háziasszonya küldte nekem ezt a témát.

A játék lényege (Childhood Memories)


1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Nos, kinek adom tovább?

Kicsit újítok és bevetem:
Zsúrkenyeret
Beatbull-t
Bombadil Tomát

és hogy lányok is legyenek:
Dulminát
Citromfüvet


És a változatosság kedvéért megint lehetőséget adok sankirtanra is.
Ksatriya idegeit nem borzolnám tovább, viszont Mc-ben bízok, hogy talán megoszt még egy-két meglepő infót a múltjából...
Ez ugyan csak 6, de majd legközelebb jobban tartom magam a szabályokhoz.

Szerepek kerengője

Konkrét helyzetet nem tudnék felidézni a gyermekkoromból, nálam inkább impresszionista módon tárolódnak az emlékek: illatok, szín, íz, hangulat….

A történethez épp kapóra jött, hogy a hétvégén hazautaztunk és a nagylányommal kis sétát tettünk. A temetőhöz vezető út, egy kis vad ösvény a legkedvesebb helyem maradt szülőfalumban.



Felidézi azokat a pillanatokat, amikor azon lépdeltem anyukámmal. A békét, a nyugalmat, egyfajta kilépést a környezetből, mintha varázslat bujkálna az ottani fákban.




Cseppet sem lepett meg, hogy ugyanúgy maradt minden, pedig azóta eltelt majd 15 év.
A keresztes ház kissé megrogyott, falai kopottabbak lettek, de eresze alatt most is szárad a füzéren sorjázó pirospaprika.


A libacsapatot szerencsére megúsztuk, emlékeimből felsejlik a kinyújtott nyakú gúnár sziszegése. Mindig értetlenül álltam: miért lendül gyűlölködve támadásba, hiszen én csak félve szeretnék elaraszolni mellettük?

Jól jött, ha nálunk volt a kockás szatyor, Anyu ezzel próbálta elhárítani a csípésre lendült szürkés-fehér szárnyast.

A kerítés mentén pár tő vadszőlő, nem az a nemes, guruló nagyszemű, csak amolyan senkiföldjén termett petrezselyemszőlő. Mégis jól esnek lila bogyói.
Ropogósra száradt barna, cserszagú diólevelek közt lepotyogott diók bújnak. Méretes, kopogós héjúak, ezekből legalább rendes bababölcsőt lehet fabrikálni.
Odébb meg a csipkebogyóbokor kínálja érett szemeit.



Zacskó persze most sem volt nálunk, a kincseknek. Most is potyogott a kezünkből a szőlő, a dió, a csipkebogyó.
Sietős léptű, kerek arcú roma asszony nyom a kezembe egy csíkos nylont.




Az út végén várt a kipányvázott kecske. Szigorú szemekkel mért végig, jól kifejlett szarvai félkunkort alkottak. Inkább a csalánost választottuk, mert nem tudtuk megsaccolni, hogy milyen hosszú a kötél.

A kertaljáról belépve a temető, ahol pár év óta eggyel több név olvasható.
Most is idegenül állok a szürke kőlap előtt. 88 éves lenne. Látom, ahogy görnyedten üldögél székében, lecsúszott barna szemüvege alól felnéz rám, majd áthúzza a fonalat és ölti tovább a szemeket.

Miért sír, és miért koporsó? A test számítana? Vagy ne keressem mindig mindennek az értelmét?

Pislákoló mécsesek, de néhol még valódi gyertyák. Lefolyó viaszuk körkörös mintát alkot megszilárdulva az aljánál.
Halk léptek, kevés szó, zsineggel átkötött örökzöldek, tobozok. Az egyik kőlapon pávaszemes lepke pihenteti szárnyait.





Ugyanott, ugyanúgy. Toporog az idő… vagy mégsem?
Mégsem.
A gyerek már nem én vagyok.

VKF! XX. - Bő lére eresztve

2008. november 2., vasárnap

Naponta készítek ebédre valamilyen fajta levest, nekünk így teljes a főétkezés. Évszaknak megfelelően változik típusuk, a szervezet szinte magától jelzi, hogy nyáron például nem kívánjuk a bablevest, télen pedig a hideg gyümölcslevest.

Az alábbiakban bemutatott étel tulajdonképpen semmilyen különlegességgel nem rendelkezik, viszont a levesbetét egy nem túl gyakran használt alapanyagból (sárgaborsópehely) készült.

Gyökérzöldségleves sárgaborsópelyhes gombóckákkal

Hozzávalók:

½ fej vöröshagyma
3 sárgarépa
2 fehérrépa
1 csokor petrezselyem
fél zöldpaprika
1 kis paradicsom
olaj

Levesbetét

Gombóc:

5 ek sárgaborsópehely
2 ek sárgaborsóliszt
1 ek tönkölyös zsemlemorzsa
csipetnyi reszelt szerecsendió
késhegynyi bors
1 mk só
½ mk pirospaprika




Elkészítése:

A megtisztított vöröshagymát apróra vágom, majd olajon megdinsztelem. Beleteszem a meghámozott, megmosott, karikákra vágott répákat és kicsit megpárolom. Hozzáadom a pirospaprikát, majd rögtön felöntöm vízzel.
Következik a zöldpaprika és a paradicsom, majd a levest fedő alatt hagyom főni.

Közben elkészítem a sárgaborsópelyhes gombócokat:
A sárgaborsópelyhet és 1 ek zsemlemorzsát beáztatok annyi vízbe, amennyit nagyjából felszív, beleteszem a fűszereket. Jól összekeverem.
Kicsit állni hagyom, majd hozzáadom a sárgaborsólisztet. Ha nem áll össze, akkor egy kevés lisztet kell még hozzáadni.
Vizes kézzel tetszőleges méretű gombócokat formázok belőle, majd a már majdnem kész levesbe eresztem. Pár perc alatt megfőnek.

A levesbe a végén beleteszem a zöldpetrezselymet.