Boldog új évet kívánok!

2009. december 31., csütörtök

Minden rendszeres vagy alkalomszerű olvasónak és idetévedő látogatónak!

Fotó: stock

Szilveszteri menü következik majd utólagosan :)

Karácsonyi menü 2.

2009. december 29., kedd

December 26.

Ebéd: Gyümölcsleves, kukoricás-paradicsomos-padlizsános szabdzsi, hajdina, káposztával töltött almapaprika

Vacsora: Karfiolos-borsóval töltött szamósza, tört krumpli, reszelt torma


Sütemények Karácsonyra: az itteni posztban leírtakon kívül lúdlábtorta és mézes zserbó

A két ünnep között pedig vega kocsonya készült.

A hiányzó receptleírások majd felkerülnek.

Karácsony – menü

2009. december 25., péntek

December 24.

Ebéd: sárgaborsó dahl, rántott gomba és cukkini, tepsiben sült fűszeres krumpli, céklasaláta, vegán tartármártás (Kata-féle babonéz)

Vacsora: padlizsánleves (vega halászlé), szezámos szejtánszelet rántva, rizs, cukkini-céklasaláta

Burgonyás lencsesült salátával

December 25.

Ebéd: barna rizsleves és a tegnapi padlizsánleves, burgonyás lencsesült, almacsatni

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Karácsonyi sütik

2009. december 23., szerda

Így szorosan az ünnep előtti napon sajnos (?) nem sorakoznak itt az újabb és újabb karácsonyi sütik, mert gyakorlatilag a tavaly már felrakott sütemények készültek eddig: mézeskalács, bejgli, áfonyás-narancsos püspökkenyér (az újdonság, a mézes zserbó, pedig még a hűtőben várja a fotózást).

De, mint mindig, vannak változtatások az elkészítésükben.

A püspökkenyéren esett kis változás: belekerült egy kevés tördelt csoki és a benne lévő aszalt áfonya keveredett némi aszalt meggyel.

Hamarosan beindul a sütés-főzés "nagyban", három napra kell ebédet és vacsorát készítenem, illetve ma és holnap még lesz egy-egy munkám.
Remélem sikerül felraknom, ha mást nem, legalább a menüt.

Jó sütés-főzést addig is mindenkinek!

Vegán rizskoch

2009. december 21., hétfő

Első alkalommal készült nálunk ez az ebéd második fogását képviselő csemege és rögtön fel is került a népszerűségi lista elejére!

(Férjemet leszámítva, mivel ő minden olyan ételt, ami a tejre, tejes dolgokra emlékezteti meg sem kóstol).




Hozzávalók:

1 csésze jázmin rizs
kb. 1/2 l növényi tej
2 ek vaníliás pudingpor+kb. 2 dl növényi tej
2 ek mazsola
1 csipet só
1 ek barna cukor
reszelt citromhéj
tetejére: fahéj vagy lekvár



Hozzávalók:

A rizst megmosom, lecsepegtetem és kevés olajon megfuttatom. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, melyet pár perc alatt magába szív. Ekkor felöntöm növényi tejjel, legalább kétszeres mennyiséggel és fedő alatt puhára főzöm.

Közben a növényi tejet elkeverem a pudingporral és a cukorral, majd felfőzöm.
Hozzáadom a mazsolát.
Mikor a rizs megfőtt, a pudingot és a rizst összeelegyítem.
Egy mázas cseréptálat kikenek zsiradékkal (vaj vagy margarin vagy pálmazsír...) és a rizses masszát szépen elsimítom benne.
Sütőben, alacsony fokozaton (170-180 °C). rövid ideig sütöm (míg "bőr" képződik a tetején).

Remélem legközelebb a reszelt citromhéjat végül nem fogom kifeledni belőle...

Lencseleves és India Hangja

2009. december 18., péntek

Az alábbi recept az India Hangja számára készült. Ennek a rendszeres időközönként megjelenő, kulturális és lelki-szellemi tartalmú Hírlevélnek a főszerkesztője és koordinátora egy több éve Indiát-járó szerzetes, Szvámi Haridzsán.

A Hírlevél témái között szerepelnek: indiai barangolások, magyar és nemzetközi vonatkozású, Indiához és a hinduizmushoz közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó hírek, szemelvények, versek az óind bölcselet tárházából, híres emberek idézetei, versek a magyar és a világirodalomból.

A gasztronómiai rovatot pedig pár hónapja én szerkesztem, indiai ízvilágú receptekkel.

Feliratkozás: indiahangja-subscribe@yahoogroups.com

(Leveles Zoltán / Szvámí Bhakti Abhay Haridzsan)

Az alább következő recept teljes szövegét az India Hangja Hírlevél következő számában olvashatod el.

Indiai lencseleves

Hozzávalók:

250 g lencse
1 nagyobb sárgarépa, apróra vágva
1 marék zöldbab
1 csokor petrezselyem
3 közepes méretű paradicsom
1 mk gyömbér
½ tk só
½ tk kurkuma
½ tk feketebors


Csonsz (fűszerezés):

2 ek ghí (tisztított vaj) vagy olaj
1/2 tk tómai kömény
½ tk garam masala
fél db citrom





Elkészítése:

A lencsét átválogatjuk és eltávolítjuk belőle az oda nem illő dolgokat (kavics, homokdarabkák)
Alaposan átmossuk és friss vízben feltesszük főni a megtisztított és felszelt sárgarépával, a zöldbabbal és a paradicsomokkal együtt.

Beleszórjuk a kurkumát, a feketeborsot és a gyömbért.
Az elején a víz jócskán haladja meg a fazékban lévő hozzávalók szintjét, majd amint a lencse duzzadni kezd, a víz mennyisége elég, ha éppen csak ellepi, különben nagyon híg lesz a végeredmény.

Fedő alatt főzzük puhára.

Eközben elkészítjük a csonszot, mely egy ghí-s (vagy olajos) pirított fűszerkeverék, amit a már majdnem kész ételhez adunk.

Csonsz készítése:

Forrósítsuk fel a vajat egy serpenyőben vagy lábasban, adjuk hozzá a római köményt és várjuk meg, míg kipattog. Tegyük bele a garam masalát.
Óvatosan adjuk hozzá a megfőtt leveshez.

Ha egyenletesebb és krémesebb változatra vágyunk, akkor botmixer segítségével pürésítsük vagy turmixoljuk össze a levest.
Tálaláskor ízesítsük frissen facsart citromlével.

Vendégváró délután

2009. december 9., szerda

Kiskukta ismét meglepett egy sütis meghívással. Díjat nem illik visszaadni, de meghívást viszont szabad viszonozni, úgyhogy én is átadom neki:

Ha egy igazi cukrászműhelybe vágysz, akkor feltétlenül látogasd meg az oldalát. Nem teljesen reform alapanyagokból készülnek az ottani sütemény-költemények, de én rendszeresen odalátogatok és mindig elámulok a kézügyességén. Bizton állítom, hogy lekörözi a cukrászdák tortáit.

Így Advent idején pedig vendégül látom: Citromfüvet, Gabriellát, Krisztinát, Napmátkát, Ottist, Bellyt, Valit és Palócprovence-ot.

Székelykáposzta sült tofukockával

2009. december 6., vasárnap

Ez egy igazi megosztó étel… mármint ízlések tekintetében. A gyerekek káposztához fűződő viszonya nem változott tavaly óta, egyedül a nagylányom társult hozzám az alábbi étel elfogyasztásában. A férjem pedig másnap jelezte, hogy egy kanállal evett belőle...

Nekem sem a legkedvesebb ételeim egyike a savanyú káposzta, de ezek a annyira megbolondították, meg került rá füstölt kockák, növényi joghurt is, hogy nagyon ízlett és kétszer is szedtem belőle. Sőt vacsorára is ezt ettem, pedig általában este nem eszek meleg ételt.

Hozzávalók kb. 4 főre:

500 g savanyú káposzta
½ mk szemes köménymag
1 tk só
1 mk pirospaprika
½ fej vöröshagyma
2 ek olaj
1-2 ek korpás búzaliszt

1 csg füstölt tofu
4 ek sárgaborsóliszt
vagy
növényi joghurt





Elkészítése:

A káposztából kiáztatom a savanyú ízt. Friss vizet öntök rá, annyit, hogy nagyjából kétujjnyira ellepje. Belerakom a sót, a köménymagot. Felforralom.
Az olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát, hozzáadom a lisztet és kicsit pirítom, beleteszem a pirospaprikát, azonnal vizet adok hozzá és csomómentesre keverem. Ezt adom hozzá óvatosan a készre főzött káposztához.
Tálaláskor sült tofu- vagy sajtkockát, tejfölt vagy növényi joghurtot adok hozzá.





Sült tofukockák

A tofut kockára vágom. A sárgaborsólisztben megforgatom a tofukockákat úgy, hogy vékony rétegbe hozzátapadjon a liszt. Forró olajban kisütöm.

Kalendárium: December - Karácsony hava – Télelő – Álom hava

2009. december 2., szerda

A naptári év utolsó hónapját a fény jelenléte szövi át. Nem a természetes Napé, hanem a magunk csiholta fényé. A lángoké, a gyertyáké, vagy jelen korunkban leginkább a mesterséges fényeké: az égősoroké, vagy a cikázó neoné.

Várakozunk... A keresztény kultúrkörben 4 hetes Advent előzi meg Jézus születését, a Karácsonyt.
A latin adventus szó jelentése: eljövetel, megérkezés.

A Megváltó születése, a Fény eljövetelét is szimbolizálja, azét, aki az emberek szívébe reményt ültetni jött el.
Az adventi koszorún lévő 4 gyertya a következőket szimbolizálja: igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség.

Fotó: stock

Az adventi időszak minden egyes vasárnapján egy-egy gyertyát gyújtunk meg, s ezzel egy időben talán el is gondolkodunk jelentésükről is.

Ebben a négy hétben fordítsunk fokozottabb figyelmet a következő, bennünk rejlő tulajdonságok megerősítésére, azokra, amiket ebben a „sötét” időszakban egyébként hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani.

A gyertyák szimbolizálta négy tulajdonság a következő:

Az igazságosság hetében kezdjük azzal, hogy elsőként saját magunkkal próbálunk meg őszinték lenni. Ahhoz ugyanis, hogy az igazságosság tulajdonságával rendelkezhessünk, érzéseinknek, gondolatainknak összhangban kell lenniük cselekedeteinkkel.
Mit ér máskülönben az igazságosság hirdetése, ha mi magunk ettől eltérően cselekszünk? Ha sikerül ezt kifejlesztenünk, tisztábban fogunk látni.

A második héten a mértékletességet próbáljuk meg gyakorolni. Életünk egyik területén sem jó a túlzás.

Harmadik feladat a bátorság fejlesztése:
A sötét időszakban ennek különösen fontos szerepe van. Ne csak a külvilág sötétjében való botorkálásra értelmezzük ezt, hanem vonatkoztassuk a sötét, lehúzó gondolatokra is. Igyekezzünk legyőzni önmagunk félelmeit, felvállalni hitünket, eszméinket, lépjük meg a halogatott döntéseket, mindazt, amitől a félelem miatti gúzsba kötöttség visszatart.

Az utolsó hét a bölcsesség jegyében telik. Tudást szerezhetünk ugyan könyvekből, mesterektől, de a megszerzett ismereteket bölcsességgé nekünk magunknak kell átalakítanunk.
Máskülönben csak papagáj módjára mások bölcsességét szajkózzuk, ami mögött nincs igazi meggyőződés, átélés.

Fotó: stock

A keleti kultúrában, a keresztény Karácsonyhoz hasonlatos ünnep a: Dipavali.
Ezen a napon sok-sok lámpást, gyertyát gyújtanak a templomokban és az emberek otthonaiban is. Még a legszegényebb kunyhók ablakában is ott világít egy kis mécs ilyenkor.

A fény a szerencsét hivatott bevonzani, hogy a következő év „világosabb” legyen. Az ünnepet megelőző időszakban pedig még kiemeltebb szerephez jutnak a lelki gyakorlatok (mantrázás, meditáció, írások tanulmányozása). Azt mondják ugyanis a bölcsek, hogy ahol jelen van a tudás, ott nem lehet sötétség. Dipavali tehát a tudás ünnepe is.

A puszta tudásvágy viszont csak egyfajta önzés, az egoizmus kielégítése. A legfőbb cél a transzcendentális szeretet. Ez pedig nem szűkül le vallások szabta keretek közé, hanem visszavezethető egy közös ősforrásra.

Fotó: stock

Ennek üzenetét önti szavakba Eidlitz, az igazságot kutató európai, egy Karácsony éjjelén, messze hazájától:

„Úgy éreztem ezen az éjszakán, mintha egész életemben egy mélységes kút kikövezett fenekén éltem volna, s vágyakozva kukucskáltam volna fel oda, ahol az ég egy piciny darabját láttam, s az általam hőn szeretett csillagot; Krisztust. Ám most elkezdtem kimászni a kútból. Egyre közelebbről és egyre nagyobb szeretettel fénylett a hőn szeretett Üdvözítő, de nem volt egyedül. Körös-körül számtalan csodálatos csillag ragyogott még, más, testvéri üdvözítők. Isten végtelen szeretetének egész csillagos égboltja borult fölém. Isten üdvözítői, akik egymás után szálltak alá a földre, nagyon különböztek egymástól. Más fénnyel és erővel ragyogtak. Néhányan jobban elrejtőztek, mások kevésbé. Ám végső soron mindannyian ugyanannak az Egynek a megnyilvánulásai voltak. Azonos fényből származtak, az ősfényből, azonos isteni ősalakból.” Eidlitz: Ismeretlen India

Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjunk valamit, ismernünk kell annak hiányát is. Az éles kontrasztok kiemelik egymást, a telihold is a legsötétebb égbolton tűnik ki leginkább a maga teljességével. A két véglet vonzása eredményezi, hogy az egyik felfokozott jelenléte szinte követeli a másik megjelenését is.

Ha ezt a képet interpretáljuk az emberi életre, látván a nagy sötéséget, a magunk vagy a mások nehéz anyagi, családi helyzetét, vagy akár a világban eluralkodott gazdasági, szociális válságot, reménykedhetünk, hogy talán épp ez a fenekestül felfordult világ, ez a nagy-nagy sötétség lesz kedvező arra, hogy üstökösként megjelenjen a változás.

Talán éppen akkor, amikor a legrosszabbnak érezzük a helyzetünket, akkor fog valami hirtelen megváltozni itt a világban, s születik valami jó.