Górcső alatt: a függőség

2009. január 30., péntek

Gabriella, Duende és Ottis is intézett hozzám egy olyan kérdést, miszerint valljak a függőségeimről.

Az anyagi világban élünk, ki az, aki ne függne valamitől? Ha mégsem, akkor minimum egy banjanfa tövében levitálva töltené napjait vagy a szegények kórházában irgalmas nővérként osztaná a kinint.

Persze a függőségnek vannak fajtái, típusai, talán nem sorolható egy lapra a masszív alkoholista napi fél liter töménye meg egy grafomán aznapi írásadagja. De bizonyos szempontból azért van hasonlóság. A függés nagyjából azt jelenti, hogyha az adott dolog nem áll rendelkezésemre, azaz ha átmeneti vagy tartós hiányát kell tapasztalnom, akkor diszkonfort érzésem van. Ennek a hiány-érzetnek az erőssége lehet különböző. Egyesek eladják mindenüket, hogy megszerezzék a napi kábítószer adagukat, mások csak őrjöngenek, mert rossz a lift és gyalog kell felmenni a sokemeletes irodaházba, vagy egyszerűen csak duli-fulik, mert még nem jutottak el a kasszasiker-gyanús filmhez a Plázába, holott már a szomszéd Mancika is látta.

Személyek vagy élettelen dolgok-e függőséged tárgyai? A munkahelyi siker, a magánéleti boldogság az függőség-e?

Mennyire ragaszkodsz? Mennyire bírsz létezni egy adott dolog nélkül?

Függőség-e az, ha meg vagy lőve, mert nincs nálad a szerencsehozó kabala, nem lapul a farmerzsebedben a rózsafüzér vagy a templomban hagytad a japa-zsákodat?
Bizonyos szempontból igen.

Igyekszem redukálni függőségeim körét, aztán amikor már-már azt hiszem, hogy haladtam előre valamicskét, akkor Maya (az illúzió) kacsint egyet és azt veszem észre, hogy elcsábultam, újra hatalmába kerít a vágy valamire: elvesztem…

Csak a most megjelent jóga-könyv, az elszakadt tulasi lánc helyébe egy másik, egy Nag champa füstölő, mert abból sosem elég...
Ahogy így számot vetek, személy, tárgy, illat, hely, étel-ital, írás stb. függő is vagyok, ezekből íme öt:

1. Család:
Ha felajánlanának egy állást a risikési ájurvédikus klinikán vagy a grasse-i parfümgyárba invitálnának tolmács-fordítónak, akkor a kezdeti eufória után valószínűleg egy mély sóhajjal, de nem-et mondanék….Hacsak nem 1+5 főre szólna az ajánlat :)
Tehát függök a családomtól (remélem a férjem is olvassa).

2. Internet:
Többfunkciós függőség számomra: munkaeszköz, no meg a társas élet színtere. Az emberi kapcsolataim 85%-a ide kötődik. Ez egy ilyen kor. Sosem töltöttem órákat az utcán tereferélve, az én Agórám itt van.
S ami nem elhanyagolható: megadja azt az érzést (vagy illúziót?), hogy az időmet itt én osztom be.

3. Jóga, meditáció, lelki élet:
Ettől is lehet függeni? Bizonyos szempontból igen. Ha mellőznöm kell ezeket, akkor kibillenek, nem jó a közérzetem.
A meditáció kellékeihez úgyszintén lehet ragaszkodni (lásd fentebb), legyen az egy meditációs füzér, egy nyaklánc, egy füstölő, egy kép, egy szobrászati alkotás. Ha nélkülöznöm kell akkor „hiányos” vagyok.

4. Könyvek:
Bárhova megyek, 1 vagy 2 könyv, sokszor még pluszban egy magazin is fellelhető nálam. Lehet, hogy nem veszem elő, de biztos, ami biztos.

5. Minőségi étel:
Ez nem egyenlő a luxus- vagy drága étellel. Számomra a minőségi étel azt jelenti, hogy olyan összetevőkből készült, amiket a magam számára megfelelőnek tartok (pl. a vega étel nem egyenlő olyan sült krumplival, aminek az olajában előzőleg csirkét sütöttek) valamint legyen tiszta (vegyszer és egyéb –gondolati- dolgok szempontjából).


A kérdéssel együtt az alábbi díjat is kaptam:



Kinek adom tovább?
Mivel már jócskán körbeért ez a kérdés, de ha jól emlékszem nem volt még Csibénél, Mc-nél (jaj nekem), Gábornál slussz.

kép: innen.

Best of: impressziók 2008-ból

2009. január 26., hétfő

Napmátka gördítette elém –már egy hete- ezt a kérdést, miszerint írjak arról, hogy minek örültem 2008-ban?

Kicsit későn reagálom le, gondoltam érlelem a választ. Végül nem fogok megnevezni egyetlen konkrét eseményt sem, inkább benyomásokat írok le.

A tavasz nekem -most biztosan sokak megrökönyödésére- nem kedvenc évszakom.

A nyár viszont úgy, ahogy volt, s eltelt, jó érzéssel tölt el. Egy teljesen más, lazulós, nem sietős, nyitottabb időszak. Olyan óra nélkül telő napok, amikor majdnem kint élünk a szabadban. Hátsó lépcsőn ücsörgő babfejtős, mezítlábas állapot. Amikor két (na jó három!) ruhadarabból áll az öltözet, amikor lehet eső után szimatolni a föld szagát, vagy este sikongatni a hajba gabalyodó cserebogártól vagy eltévedt bőregértől.

Az ősz eleje az iskolakezdés, a váltás, inkább olyan nem-szeretem időszak lenne, de a természet változásai rabul ejtenek, megragadnak. A festői színek, a hangulatok, a varázs, a mélyben zajló érés.

Befelé fordulás, elmélyülés, egészen a fény születéséig. Kinek-kinek saját meggyőződése, hite szerint. Fényt gyújtunk kívül, de belül is kellene. Odacsalogatni a fásult, megfáradt lelkeket: gyere vegyél, marad nekem is elég...

A barátságok, ismeretségek sokszor évszak-függők, megesik, hogy a nyár könnyedebb szakában köttetett szálak az ősz fuvallatával ellibbennek. Az ősz-tél hozta benn ülős, magvas eszmecserék viszont jobban megkötnek. Talán.

Hacsak nem rázzuk le magunkról a szerteszóródó vízcseppekkel együtt egy nyári csobbanás után.

Babos bulguros egytál - VKF! – XXII.

2009. január 25., vasárnap

Előkészületekkel, főzéssel együtt, nagyjából 30 perc alatt elkészül ez az étel.
Igen ritkán használok konzervet, ennél viszont az egyik alapanyag -a kidney bab- ilyen illetékességű.
Időszűkében lévő napokon nagyon jól jön.

Amai napon is a Bábszínház miatt gyorsan ezt készítettem, a leves pedig tegnapról maradt.

Hozzávalók:
(4 személyre)

1 ½ doboz kidney bab
1 kis fej hagyma
15 dkg bulgur
1 lapos mk só
olaj

Elkészítése:

A hagymát apróra vágom és kevés olajon megpirítom.
Hozzáadom a babot és a megmosott és lecsepegtetett bulgurt. Kevés vizet adok hozzá, annyit, hogy a nagyjából 8 perces főzési idő végére magába szívja a bulgur.

Lehet fűszerezni is, némi pirospaprika, kakukkfű, de ma són kívül nem került más bele.

Csörög a: csöröge

2009. január 22., csütörtök

Szezonja van ilyenkor nálunk is a fánkféléknek, ezért még gyakrabban sétálok be olajszagúan az oviba, hogy a fiam megkérdezhesse:

-Mit sütöttél lángost vagy fánkot?
-Honnan tudod?
-Olajszagod van...

Hát igen, van parfümillatú anyuka meg olajszagú anyuka, de a kettő lehet egy és ugyanaz is, csak időzítés kérdése :)

Következzék a recept:

Úgy tapasztaltam, hogy a teljes kiőrlésű liszt nagyon megszívja magát olajjal, így a finomliszt eléggé dominál a receptben és egyébként sem egészséges jellegéről híres ez a csemege.

Gyermekkorom kedvence volt, s nagynéném révén forgácsfánknak neveztük.

Hozzávalók:

30 dkg zabliszt
20 dkg finomliszt
diónyi pálmazsír
csipet só
1 ek vaníliás porcukor
1 tk almaecet
növényi tej vagy joghurt
olaj


Elkészítése:

A hozzávalókat összemorzsolgatom, gyúrogatom, annyi folyadékot (tej vagy joghurt) adok hozzá, hogy összeálljon és rugalmas tésztát kapjak. Majd kinyújtom és derelyevágóval "kaszabolom" (ahogy a fiam mondja) és mehet a forró olajba.

Másnap közelharc indul a maradékért, mert egészen jó még másnaposan is.
A "másnaposról" jut eszembe, hogy sok helyen rumot is tesznek bele. :)

Kapsz egy ölelést!

2009. január 21., szerda

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Nagyon megörültem, mikor Verától, Katától, Adele-től, Katakonyhás Katától és Citromfűtől is kaptam egy-egy virtuális ölelést, amit viszont küldök nekik is.
Ezt követően kicsit elgondolkoztam azon, hogy kit lehet megölelni, ki engedi, ki szereti stb.?

A való életben a közvetlen hozzám tartozóimon kívül (főleg gyerekeim) nem nagyon szoktam közeli testkontaktust gyakorolni, vagyis nem szorongatom a másik kezét beszéd közben, nem karolom át, meg a puszilkodást sem nagyon erőltetem.

Ugyanakkor a másik véglet sem vagyok, aki jól látható burkot von maga köré, s kínosan ügyel arra, hogy még csak véletlenül se érjen hozzá egy másik emberhez.

A szavakkal (persze őszinte) való simogatást, viszont kedvelem.

Rajtam a sor, hogy jelöljek meg 8 embert, akiknek virtuális ölelést küldjek.

Nehéz helyzetben vagyok:
1. csak olyannak küldhetem, aki blogot ír
2. csak 8 embernek küldhetem

Szokásom szerint kis kommentárt fűzök hozzájuk és igyekszem olyanokat jelölni, akik még nem kaptak...
(A sorrend random!)

Indianyó:
ez a kép villan be róla: erős asszony egy fekete fürtös fiúcskával a vállán (hátán?). Sokat tanulok Inditől, szemléletmódjától, életfelfogásától. Őszinteség… ez árad a soraiból. Csodálom őt, ahogy birkózik az élettel…Erőt adó ölelést küldök neki.

Napmátka: finomság, leheletnyi árnyalatok, mellette a duálja, egy erős és határozott társ.
Nekik egy áldás-ölelést küldök, szép közös életet kívánva.

Duende: a szabadság megtestesítője. Neki egy örömteli találkozás szellemi ölelését küldöm. Hasonló de mégis más gondolatok, két Nyilas.

Ces: Figyelem ahogy változik az élete. Nehéz időszak áll mögötte és most más megvilágításba került számára sok minden, pl. új munka. Baráti ölelés.

Gábor: úgy érzem most nehéz életszakaszon megy át. Kívánom, hogy sikerüljön neki elérni, amit szeretne, anyai-ölelés.

Palócprovence-nak küldök egy földi-ölelést (közös a szülőföldünk), Dulminának meg egy szomszéd-ölelést.

Ottisnak és Siccikének meg egy anya-társ ölelést.

+1
Talonba tettem még egy anyai-ölelést, mert nem vagyok benne biztos, hogy elfogadja. De ha kitalálja és jelentkezik, megkapja. :)

Méteres kalács vegánul

2009. január 19., hétfő

Majdnem úgy jártam, mint a csörögével. A héten kétszer is sütöttem (bősz szellőztetés közepette: ablak, egyéb), de mire észbe kaptam, már csak a maradéka volt a tálban. Pedig látom, hogy már sokan farsangi lázban égnek, egyre-másra készülnek a finom szalagos fánkok és csörögék…

Hétvégén valami olyan süteményt követeltek otthon, ami nem az egészséges összetevőiről ismert. Olyan „cukrászdás” legyen. A krém pedig rózsaszínű legyen…

Megkezdtem a képzeletbeli cukrásztermék-turnét, végül egy retro édesség mellett sikerült döntésre jutni. Ezt már évekkel ezelőtt megreformáltam, miszerint kikerült belőle a tojás és a liszt nagy része átfordult zab- és tönkölylisztbe. A tej helyett növényi tej került bele. A máznál viszont leszavaztak, így csokimáz lett.

Meg is sütöttem, szeltem, ragasztottam, csokival öntöttem, kiborítottam, majd otthagytam. Mire visszatértem, már önkiszolgálták magukat, persze nem ferde szeléssel, hanem olyan: aki kapja-falja alapon.
Valamit azért sikerült kimentenem:

Hozzávalók:

Két db őzgerinc sütőformához

Tészta:

10 dkg nádcukor
1 ek vaníliás cukor
2 dl olaj
2 dl kölestej
40 dkg liszt (20 dkg zabliszt, 10 dkg tönkölyliszt, 10 dkg finomliszt)
1 ek sütőpor
4 dkg karob por
1 db citrom reszelt héja


Krém:

10 dkg növényi margarin
fél csg vaníliás pudingpor
2 dl növényi tej

1 ek méz
1 ek piros színű lekvár vagy szörp


Máz:

Étcsoki (nálunk a megmaradt étcsoki télapók) vagy karobmáz


Elkészítése:

Az olajban elkeverem a cukrokat, hozzáadom a tejet és a citrom reszelt héját.
A liszteket összeelegyítem, majd hozzáadom a sütőport.
Kikent őzgerincformába öntöm a massza felét. A másik feléhez hozzáadom a karobport, alaposan elkeverem és a másik őzgerincformába teszem.
Előmelegített sütőben 180°C-nál megsütöm őket.

A krémhez:

A tejben elkeverem a pudingport, felfőzöm. Mikor langyosra hűlt, hozzáadom a margarint, a mézet és a lekvárt. Alaposan összekeverem.
Hagyom kihűlni.

Az időközben megsült tésztákat kiborítom a formákból, mikor kihűltek, felszeletelem.
Az egyes tésztaszeleteket -váltakozva: fehér-barna-, újra visszateszem a formába úgy, hogy az oldalukat megkenem a krémmel.

A máz hozzávalóit felolvasztom és ráöntöm a tetejére. Megdermesztem, majd kiborítom a formából és ferdén felszeletelem.

Áfonyás-narancsos püspökkenyér

2009. január 16., péntek

Az utóbbi napokban is főztem, csak nem volt időm közzétenni a szándékozott recepteket.
Mondjuk az ebédek között nem igen szerepelt újdonság, volt lencseleves, rakott karfiol, paradicsomszószos tészta, tócsni stb.

Az alábbi süteményt most Karácsony előtt is elkészítettem már, de még nem került fel ide.

Hozzávalók:

320 g liszt (ebből 200 g teljes kiőrlésű)
2 evőkanál kukoricakeményítő
2 ek olaj
100 g barna cukor
½ tk só
1 csg sütőpor
1 evőkanál reszelt narancshéj
120 ml narancslé
180 g szárított áfonya
100 g őrölt mogyoró



Elkészítése:

A szárított áfonyát beáztatom, hogy megpuhuljon. A narancslevet és a narancshéjat (bio narancs, lassan ez is csak bátraknak) turmixba teszem és elturmixolom vele a leszűrt áfonyát.
Az olajat elkeverem a cukorral, majd hozzáadom a narancsos áfonya elegyet.
A liszthez hozzáadom a sütőport, a sót és a keményítőt. Az olajos és a lisztes masszát összeelegyítem, majd végül hozzáadom a mogyorót.
(Ha túl sűrű, akkor vízzel kicsit lazítom).
Egy püspökkenyérformát zsiradékkal kikenek, majd meghintem liszttel.
Belesimítom a masszát és 180 ˚C-os sütőben tűpróbáig sütöm.

Burgonyalepény 2. - avagy variációk a tócsnira – Garasos ételek 2.

2009. január 11., vasárnap

Annyi hozzászólás érkezett ehhez az ételhez, hogy érdemesnek tartottam írni ebben a témában egy következő posztot is.
Nagyon sokféle elnevezést és elkészítési módot írtatok a burgonyalepényre, amit hasznosnak érzek megosztani másokkal is.

A névbeni és elkészítésbeni eltérések részben a földrajzi sokszínűségről tanúskodnak (jelen esetben az országon belüli különböző tájegységekről), másrészt magán hordják az adott család szokásait, hagyományát.

Az alapvető hozzávaló, ami mindenkinél megegyezik: reszelt burgonya, só, liszt, a többi összetevő tekintetében már különbségek jelentkeznek.

Ha a nem vega hozzávalókat vesszük, akkor van, akik tojást tesznek bele: a tojást elkeverik a lereszelt nyers krumplival.

A tejtermékek esetében, szerepelhet aludttej illetve kefír alapanyagként.

A hagyma van, akinél szerepel, de van ahol nem.

A fűszerezés tekintetében is megoszlanak a receptek.

A sós ízvilág sem törvényszerű, hisz sváb vidéken létezik édes változata is, amit szilvalekvárral fogyasztanak!

Lepény mandula ("tejföllel") mártással

Burgonyalepény-variációk

Napmátka tűzhelyén szintén tócsni készül, az ő receptje így szól: „1 kg lereszelt nyers krumplihoz 15 dkg réteslisztet adok és 1 kk sót. Ez az alap és ebbe kerülnek bele fűszerek, hagymafélék. Van, hogy magában esszük tejföllel, néha köret pl. saláta mellé.”
"Más zöldségekből is jól készíthető"

Nana is tesz hozzá mást is, a krumplin kívül: répa, tök.

Palócprovence-éknál, szintén tócsni név alatt fut ez a lepényke.
Ehhez hasonlóan készíti, csak hagyma nélkül és egy kicsit lepényszerűre.


Duende borzacskának hívja (fürtjei és az elnevezés nekem analógiát sejtet), tojással készíti és nagyon kevés liszttel.

A prósza feléjük, Zala megyében, nem a közismert kukoricalisztes ételt takarja, hanem egy másik, szintén krumplis finomságot. Annak elkészítése így történik:
„Apróbb lyukú reszelőn kell a krumplit lereszelni, és elég sok aludttej (mostanában kefír) megy hozzá, plusz kevés liszt. Lapos, vékony és a serpenyő teljes méretében sütjük.”

Erzsébeték felé "macok"-nak nevezik.
A hozzávalók: krumpli, liszt, só. A krumplit apró lyukú reszelőn reszelik le, majd vékonyan szétterítik az olajban.

Zsuzsiéknál, sváb vidéken, számomra szokatlan nevet visel, ez a: panachuga (ejtsd: panakuga). A reszelő itt is apró lyukú. Pici liszt, tojás, tej, ezek alkotják és mivel errefelé édesen, szilvalekvárral, eszik ezért ebben a tésztába nem szerepel sok só, csak egy csipet.
A masszát palacsintává terítik szét, vékonyra, amennyire lehet.

Gábor pedig két, szintén nem hallott elnevezéssel gazdagította szótáramat, az egyik a lepcsáng (ami közel áll hangzásban a lapcsánkához) illetve a krumplibaba.

Jayasrí-tól kaptam a lepcsánka (e-vel) elnevezést, amit Debrecen környékén használnak, s ez a verzió az alap hozzávalókon (burgonya, liszt, víz) kívül mást nem tartalmaz.

Indianyó szintén a Hajdúságból hozta a maga lapcsánka (a-val) receptjét, valamint ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy tepsibe szétterítve a masszát sütőben készíti, s nem olajban süti, ami megfontolandó, mert az olajban sütés nem túlságosan egészségbarát. No meg azok számára, akik nem szeretnének túlságosan sok többletkalóriát bevinni, célszerűbb elkészítési mód.

A lisztek esetében a kukoricalisztes verzió még nem szerepelt, habár tulajdonképen bármilyen liszttel készíthető.

Zsu segítségével betájolhatom lepényünk cicege néven történő elterjedési területét is, Hegyeshalom vidékén nevezik így. Összetétele az alap hozzávalókon kívül (krumpli, liszt, víz) tejföllel egészül ki.

Habár az Ipoly-vidékéről származok, de eddig még nem hallottam a harula nevet, melyet most Minyike révén ismerhettem meg. Ennek elkészítési módja abban tér el, hogy a hagymát olajon megdinsztelve keverik a többi alapanyaghoz.

A Bakonyban pedig berének hívják a tócsnit, tudtam meg Muflontól.


Igyekeztem hűen visszaadni a hozzászólások lényegét, remélem nem követtem el értelmezésbeni hibát.
Köszönöm őket, mert szép gyűjtemény lett így belőle!

Céklasaláta

2009. január 10., szombat

A céklasaláta ilyenkor elég gyakori vendég asztalunkon. Ennek oka egyrészt az, hogy télen nem sok zöldségből készülhet friss saláta, másrészt nagyon egészséges és nem utolsósorban finom is. Nálunk a veremben telel a fekete retek, burgonya, alma, sárga- és fehérrépa társaságában.

Az elkészítését még nem tettem fel, mert annyira egyszerű, hogy úgy gondoltam nem is kíváncsi rá senki. Mivel volt, aki a fűszerezéséről kérdezett, ezért leírom:

Hozzávalók:

1 fej cékla
1 mk őrölt köménymag
1 mk só
1 tk balzsamecet/almaecet/citromlé




Elkészítése:

A céklát meghámozom, lereszelem. Hozzáadom a sót, a köményt, meglocsolom az ecettel vagy a citromlével.

Ha (ritkán) főve készül, akkor abba szemes köményt teszek.

Néhány szó a cékla jelentőségéről:

Legismertebb gyógyhatása az, hogy nagyon jó vérképző, mert a benne lévő vasat kiválóan tudja hasznosítani a szervezet .
Ezenkívül sok káliumot tartalmaz, amely növeli az állóképességet. Lúgosító hatású, tisztítja a májat.
Antioxidáns tulajdonságú, vagyis megköti a szabad gyököket, amik az öregedést gyorsítják és a betegségek kialakulásáért is felelősek.

A Lét-tudatos konyha olvas (2008)

2009. január 8., csütörtök

Harci szerzi és Ksatriya is küldött nekem egy kis visszatekintő kérdést a tavalyi évhez kapcsolódóan, miszerint miket olvastam 2008-ban?

A játékszabályok:

1. Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg öt embert, és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.( pl. ezzel: http://href.hu/x/7slz )


Jelenleg kevesebbet olvasok annál, mint amennyit szeretnék és nagyon gyakran cikkeket olvasok könyv helyett, mert azoknak biztosan a végére érek. :)
Olyan leülős, belemerülős olvasás mostanában elég ritka.
Amikor anno sokat olvastam, akkoriban meg szinte ciki volt olvasni, mert csak a stréberek és a szemüveges okostojások olvasnak, így nem is beszéltem olvasmányélményeimről senkinek.
Mára már nem így van, vagyis nem szégyen olvasni.
Változott a világ vagy csak rossz közegben éltem, mozogtam?

Nos, összeszedtem 5 könyvet, de tudnék még gyerekkönyveket is felsorolni, amik bizony számomra is rengeteg értékes gondolattal szolgálnak, legutóbb Szabó Magda: Tündér Laláját olvastuk folytatásos esti meseként.



Ernst Schrott: Ájurvéda minden napra
Steven J. Rosen: India rejtett kincsei (nagyon szép képekkel)
Pető Margit: A matyó konyha (nagyon érdekes néprajzi témájú könyv)
Kyriacos: A ciprusi mágus (elég régi darab az ezotéria standján, de én csak most olvastam)
Szepes Mária: Lángoló időfolyó

És ide teszek még 1-et, egy „zsebkönyvet”, a Gítát. Hálás vagyok Koda Nitai-éknak, akik 4 évvel ezelőtt ajándékoztak meg a Bhagavad-gíta kis helyen is elférő példányával.

A zseb-Gíta nem egyedül utazott ám, hanem egy doboz gadzsa társaságában. A gadzsa (cukorszirupos leveles édesség, -lehet szörnyűlködni, vagy irigykedni-) 10 napig a konyhapulton vendégeskedett bélelt papírdobozában, mert: minden napra egy gadzsa.
És más miatt is emlékezetes ez az időszak.

Továbbítanám ezt a kérdést:
Duende-nek, Palócprovence-nak, Nana-nak, Napmátkának és Csibének (hogy kicsit jobban megismerjem)

Lucullus receptverseny - Édes alma

2009. január 6., kedd

Októberben küldtem be ezt a receptet a Lucullus bt. által meghirdetett Spanyol ételek receptversenyére és nagy meglepetésemre 5. helyezést értem el.

Mivel vegán (tej-, tojásmentes) étkezést folytatok, így az általam választott és elkészített -nagyon egyszerű- recept is ennek jegyében készült. Alkoholt sem tartalmaz.

Édes alma

(Manzanas en dulce)

Hozzávalók:

4 nagy alma
10 dkg füge
5 dkg mandula
5 dkg méz
3 dkg növényi margarin

Elkészítése:

Az almákat megmosom, majd magházukat kivájom úgy, hogy az aljuk egészben maradjon. Az így keletkezett és kicsit tovább mélyített üregbe töltöm a fügés pépet, mely a következőképpen készül:
A mandulát szálasra vágom, majd megpirítom. A fügét megmosom, apróra vágom és összekeverem a mandulával.
Egy tűzálló tálat kikenek növényi margarinnal, beleállítom az előzőleg megtöltött almákat. Leöntöm 3 evőkanál vízben feloldott méz keverékével.
Közepesen meleg sütőben mintegy 25 perc alatt elkészül. A sütés közben még néhányszor meglocsolom a mézes keverékkel.

(R. Szepessy Ilona: Spanyol konyha c. könyve alapján készült)


Turóczi Gábor könyve (Paprikás csirke az Északi-sarkon) pedig köszönettel megérkezett az egyik ünnepi postával.

Burgonyalepény - Garasos ételek 2.

2009. január 3., szombat

Tócsni, lapcsánka, cicege, prósza... sokféle elnevezés illeti ezt az egyszerű, olcsó burgonyás ételt. Ahol születtem (Ipoly-vidéke) tócsni néven ismerik, de annak idején nálunk sosem készült, nem is hallottam róla.

Elkészítésének is megannyi variációja van, rengeteg helyen találkoztam már vele, de egyik receptet sem sikerült megjegyeznem. Így mikor hozzáfogtam, annyi ugrott csak be hogy nyersen le kell reszelni a krumplit, megfűszerezni és liszttel besűríteni.

Nálam így készült:

Hozzávalók:

6 burgonya
fél fej hagyma
1 tk pirospaprika
1 mk bors
1 tk só
teljes kiőrlésű liszt
olaj

Elkészítése:

A krumplikat meghámozom és nagy lyukú reszelőn lereszelem. Hozzáadom a fűszereket és az apróra vágott hagymát. Várok kicsit, mert a sótól még levet ereszt. Ezután belekeverek annyi lisztet, amitől nagyjából összeáll.
Egy evőkanál és a kezem segítségével lepényekké lapogatom, majd forró olajban kisütöm (először azt hittem szét fog esni sülés közben, de nem).
Szabálytalan, kócos kis lepények lesznek belőle.

Lapítsuk le, hogy jól át tudjon sülni!


Köretként hajdinát főztem hozzá, aminek elkészítésével kapcsolatosan itt írtam.

Mellé céklasaláta került még és retekcsíra.

Lencseleves 2.

2009. január 2., péntek

Újév első napján a hagyományhoz igazodva én is lencselevest készítettem. Kicsit más módon, mint ahogy a múltkori receptemben szerepel.

Őrölt köményt tettem bele, amitől kicsit más íze lett. Érdekes, mert az elmúlt pár napban sok ételbe teszek őrölt köményt, talán ösztönösen az emésztést elősegítő hatása miatt.

Hozzávalók:

3 marék lencse kiválogatva
3 szál sárgarépa
1 szál fehérrépa
1 csokor petrezselyem zöldje
kis darab zeller
1/3-nyi babérlevél (nekem erős aromájú babérlevelem van, ebből elég ennyi is)
½ fej vöröshagyma
1 tk pirospaprika
1 mk őrölt kömény (sima kömény, nem római)
só
búzaliszt és olaj a rántáshoz

Elkészítése:

A lencsét kiválogatom, megmosom és felteszem főni a babérlevéllel. A zöldségeket megtisztítom és a levesbe dobom.
Megsózom. Mikor a zöldségek megpuhultak, elkészítem a rántást:
Az apróra vágott vöröshagymát olajon megfuttatom, hozzáadom a lisztet, kicsit pirítom, majd beleteszem a pirospaprikát. Felöntöm kevés hideg vízzel és lassan a leveshez adom. Egyet még forralok rajta.