A Nagy Vegetáriánus Kihívás nap – menü 2.

2009. június 30., kedd





Karobos-jostás muffin



Hozzávalók:

30 dkg liszt
8 dkg barna cukor
1 tk vaníliás cukor
3 ek karobpor
1 és 1/2 mk szódabikarbóna
½ mk só
80 ml olaj
1 ek citromlé
300 ml víz
josta
tört csoki (karobos)





Elkészítése:

A liszteket összekeverem a karobporral, a sóval és a szódabikarbónával. A cukrokat hozzáadom a langyos olajhoz. A két elegyet összeforgatom, csomómentesre keverem, a vizet apránként hozzáadva.
A végén teszem hozzá a citromlevet.
A muffinformákat kibélelem vagy kikenem zsiradékkal, majd 2/3 részükig töltöm meg a kevert tésztával. Beleteszek 2-3 szem jostát és néhány apróra tört csokit.

180 °C-on nagyjából 20 percig, tűpróbáig, sütöm.

A josta egy bogyós gyümölcs, az egres és a ribizli keveréke, helyette más gyümölcs is használható.


Szilvacsatni


Hozzávalók:


25 dkg szilva
½ mk őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
¼ mk őrölt chili paprika
2 ek barna cukor
1 tk olaj


Elkészítése:

A szilvát megmosom, kimagozom, negyedelem.
A fahéjat és a szegfűszeget egy kis edényben az olajon megfuttatom, majd hozzáadom a szilvát. Hagyom párolódni. Mikor kicsit levet ereszt, hozzáadom a cukrot.
A chilit a végén adom hozzá (de előtte a kisebb gyerekek részére kiveszek egy keveset, a csípősség miatt)

A csatni eredetileg ghível (tisztított vaj) készül, valamint ennél jóval csípősebb és édesebb…


És hogy a Kicsik se maradjanak ki:


Már érik a sárgabarack!

A Nagy Vegetáriánus Kihívás nap - menü

Az ebéd a következő fogásokból állt:

vörös lencse dahl

paradicsomos-padlizsános zöldséges főétel (szabdzsi)

barna rizs

kendermagos zsemle

szilvacsatni

cukkinisaláta

karobos-jostás muffin





Receptek


Vörös lencse dahl

Hozzávalók:

200 g vörös lencse
2 szál fehérrépa
3 szál petrezselyem
víz
1/2 mk kurkuma
¼ mk hing (asafoetida)
½ mk római kömény

1ek olaj

Elkészítése:

Megmosom a vörös lencsét (nem kell áztatni). Megtisztítom a zöldségeket és a lencsével együtt felteszem főni. Takaréklángra kapcsolom, mert könnyen kifuthat.
Mikor puhára főtt (igen gyorsan elkészül), a fűszereket az olajon megfuttatom, majd az ételhez adom és kicsit összefőzöm vele.




Paradicsomos-padlizsános szabdzsi


Hozzávalók:

50 dkg kukorica (fagyasztott)
50 dkg burgonya
50 dkg padlizsán
1 db paprika
50 dkg paradicsom
1 szál sárgarépa
1 kk római kömény
1 kk édeskömény
1/2 kk görögszéna (lepkeszegmag)
½ kk kurkuma
½ ek pirospaprika
½ kk garam masala
½ kk hing
kevés víz
1 tk só
1 csokor petrezselyem
olaj


Elkészítése:

A padlizsánt kockákra vágom, bő olajban kisütöm, majd félreteszem.
Kevés olajon megpirítom a római köményt, az édesköményt és a görögszénát. Ez utóbbit nem hagyom nagyon megpirulni, hanem rögvest hozzáadom az apróra vágott paradicsomot, a kukoricát, a kurkumát, a sót, a pirospaprikát, a hinget és 10 percig forralom. Hozzáöntök egy kis vizet, majd beleteszem a felszeletelt répát, a paprikát és a burgonyát. Puhulásig főzöm.
A végén kerül bele a garam masala és az apróra vágott friss petrezselyem. Pár percig összefőzöm még, majd tálalás előtt keverem hozzá a sült padlizsánt.

Eredeti forrás: Govinda szakácskönyve



Kendermagos zsemlék


Hozzávalók:

90 dkg liszt (50 dkg teljes kiőrlésű tönköly+25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt+15 dkg szójaliszt)
2 púpozott tk só
1 ek méz
4 ek folyékony kovász (házi)
2 dkg élesztő
kb. 6-7 dl langyos víz
2 ek olaj+egy kevés a kenéshez
1 ek kendermag


Elkészítése:

A kovászba belemorzsolom az élesztőt, hozzáadom a mézet és egy kevés langyos vizet. Hagyom „dolgozni” az elegyet.
Összekeverem a liszteket, beleteszem a sót.
A felfutott kovász-élesztő elegyét a lisztbe beledolgozom, apránként hozzáadva a langyos vizet.

A végén simára dagasztom a beleadagolt olajjal és a kendermaggal.

Letakarva kelni hagyom.
Mikor alaposan megkelt, kisebb darabokra vágom és zsemlét formázok a tésztadarabokból. Tetejét kicsit bevágom és ismét kelni hagyom.
A zsemléket sütőlemezre sorakoztatom, majd 200 °C-ra melegített sütőben megsütöm, melybe előzetesen egy kis vízzel teli edényt tettem.

Folytatás következik…

Vaisnava főzés 1.

2009. június 28., vasárnap

Mivel a Nagy Vegetáriánus Kihívás napja felhívás úgy szólt, hogy az ételek ne csupán a húst, tojást nélkülözzék, hanem a hagymát, a gombát és az alkoholt is -a vaisnava főzési irányzatnak megfelelően-, ezért úgy gondoltam írok egy kicsit a főzésnek erről a lelki, filozófiai vonatkozásáról is.

Vegetáriánusok vagyunk, így táplálkozunk. Ezt tovább finomítva én a vaisnava filozófiát érzem követendőnek, ugyanakkor a család ebben nem teljesen egységes. Az idők során viszont sikerült kialakítani egyfajta egyensúlyt, kompromisszumok segítségével.

Alapanyagok tekintetében például a hagyma és a gomba nincs teljesen mellőzve az ételeinkből, de egyes alkalmakkor ezek nélkül készül akár az egész ételsor is. A mostani is egy ilyen alkalom volt.

Az ételek mindegyike valamelyik kötőerőt erősíti (jóság, szenvedély, tudatlanság), az egyes alapanyagokat pedig ezen három csoport valamelyikébe sorolja be ez a szellemi irányzat.

A hagymáról azt tartja, hogy a szenvedélyt erősíti, a gomba pedig a tudatlanságot. A gomba ilyen hatása például azon mérhető le, hogy fogyasztása után álmosnak, fáradtnak érezzük magunkat. Ha a gomba összetételét vesszük, valóban elég nehezen emészthető fehérjéket tartalmaz.


Ájurvéda tudománya és a táplálkozás

Az egyes jógairányzatok is fontosnak tartják a táplálkozás minőségét, különbséget tesznek előnyös és kedvezőtlen hatású táplálékcsoportok között.

Nemcsak az egyes jóga ászanák (testhelyzetek) kivitelezése válik nehézkessé a nem megfelelő tápláléktól, de a jóga valódi céljára, a testgyakorláson túlmutató szellemi és lelki fejlődésre is hatással van az étkezés.

A több ezer éves indiai gyógyászat, az ájurvéda, az egyes testtípusok (váta, pitta, kapha) alapján állapítja meg a táplálékokról, alapanyagokról, hogy kedvező vagy káros-e azok fogyasztása az adott emberre nézve.

A vata típusú ember a levegőt, a pitta a tüzet, a kapha a föld elemet képviseli. A legtöbb ember nem tartozik teljesen egyik vagy másik típusba, hanem keverék, de hangsúlyra jut benne a három elem közül valamelyik. A táplálkozásban ez úgy vetül le, hogy ha például egy pitta típusú embert alkoholt iszik, akkor még szenvedélyesebb lesz, a vata típusú ember pedig nem bírja az éhezést, többször kíván enni, tápláló, lédús ételeket.

Az ájurvéda a hagymát például használja gyógyításra, kezdődő nátha esetén.


Alapanyagok a konyhámban

A vaisnava hagyománytól eltérően, én nem használok tejterméket, ebből következőleg ghít (tisztított vajat) sem, sütni olajban szoktam, a saláták meglocsolásához pedig hidegen sajtolt olajat használok.

Lisztből javarészt teljes kiőrlésűt fogyasztunk, illetve jóval kevesebb cukrot.

A gabonák szinte mindegyike gyakran szerepel az ételeinkben (búza, tönkölybúza, zab, rozs, köles, barna rizs, köles) illetve ami ugyan nem gabona, de ide kívánkozik: hajdina, amarant, tápióka.

A hagymafélék közül nem használok fokhagymát, medvehagymát, de pórét és vöröshagymát igen.

Szóját használok, de mértékkel.
A többi hüvelyest sűrűn készítem: vörös lencse, barna és fekete lencse, mungó bab, cifra bab, aduki bab, gyöngybab, borsó, csicseriborsó stb.

A gomba tekintetében: a szárított változatokat szoktam időnként töltelékbe tenni.

Alkoholt nem iszunk.





Főzési alapszabályok – a tisztaság

A hétköznapokban, ahogy említettem, általában nem a szigorú vaisnava hagyományok szerint főzök, de néhány eljárást, szabályt ilyenkor is követek.

A tisztaság igen fontos számomra. A konyhában a főzés előtt előkészülök, kicsit takarítok, noha az előző főzés végén mindig rendet teszek és kitakarítok (mosogatás, söprés, felmosás, tűzhely letisztítása, esetleg a fali csempék lemosása).

A főzés előtti kis előkészület inkább abból áll, hogy felsöpröm a gyerekek esetleges lemorzsálásait és letörlöm az asztalt stb. Kötényt kötök, kendőt a fejre, kezet mosok (ezt egyébként annak idején a Mamámtól is így láttam).

Nem egy letűnt kor idézése, hanem egyfajta ráhangolódás a főzésre, ezen kívül engem borzasztóan zavarna ha például hajszál kerülne az ételbe vagy nem szeretném, ha minden ruhám pecsétes lenne, ami úgysem jön ki belőle semmilyen fortélyos módszerrel.


Ízek harmóniája

Az ételeket vagy saját bevált recept szerint vagy szakácskönyv, Internetes recept stb. alapján készítem, esetleg egy újat kísérletezek ki.

Ha szigorú vaisnava ételsor készül, akkor többnyire a megadott receptet követem, de ezekből is kihagyom a tejet, tejterméket a család tejallergiája miatt, azaz igen-igen ritka, amikor ugyanolyan lesz az étel, mint ahogy ott szerepel.

Az ételekről azt tartják, hogy a hat alapíz mindegyike jusson bennük kifejezésre: keserű, édes, savanyú, sós, csípős és a fanyar.

Ez azt jelenti, hogy úgy ideális az ételek összeválogatása, ha az egyes fogások képviselik ezeket az alapízeket, vagyis az egyik keserű, a másik édes.

Egy komplett menüsor a következő fogásokból áll:

leves, főétel körettel, feltét (sós csemege), kenyérféle, édes-csípős mártás (csatni), édesség, ital
Nálunk szinte mindig kiegészül nyers, friss salátával.

Következik: A Nagy Vegetáriánus Kihívás napján készített menü

Lényegtelen

2009. június 26., péntek

Zsannamanna faggatott arról, hogy mi lényegtelen számomra:

Tehát
lényegtelen,


…hogy mi megy a tv-ben, mert nem nézem. Infót a Netről gyűjtök különböző hírportálokról, kisfilmeket és filmeket is itt nézek, esetleg rendelek, ha felkelti valami az érdeklődésemet. Itt célzottan azt nézem meg, ami érdekel, nem csak úgy bekapcsolom.

…hogy mi a trendi (műköröm, tetovált szemöldök, ma divatos gesztusok, témák, mondatok)

…hogy az átlagtól eltérőnek tartanak. Sokáig azért zavart, mert azt várták el tőlem, hogy legyek olyan, mint a többi. Persze nem ment ez a fajta konformizmus. Ma már azt mondom: szerencsére.

…hogy nem mindenkinek jövök be. Régen szorongtam attól, ha egy társaság hangadója a perifériára szorított. Ma nem nagyon törekszek része lenni csoportoknak. Aki fontos és lényeges, azokat mindig bevonzom.

…ha számomra bődületes dolgot mondanak, követnek vagy tartanak jónak emberek. Ma többnyire már nem akadok ki vagy próbálom meggyőzni. Elvégre sokfélék vagyunk. Megyek tovább a saját utamon.

…rövidlátó vagyok. Áldom a kontaktlencse feltalálóját és továbbra is antiszemüveg-párti vagyok.

…hogy néhány álmom nem valósult meg, mert sok olyan viszont igen, amire még gondolni sem mertem volna, nemhogy hinni benne.

A látszattal ellentétben: elég reálisan látom a dolgokat, csak a kezelésükben járok más utat, más megoldásokat alkalmazok, más céljaim vannak talán, mint az emberek nagy százalékának.

A múlt tényekből áll, a jövő célokból. A jelenben pedig ehhez a célokhoz kell megteremteni az eszközöket.

Tovább küldeni most nem küldöm.


Kicsit tárgyilagosra sikerült most ez a poszt, de elég sok dolgot viszek jelenleg párhuzamosan, megspékelve ezt még egy többfordulós fogorvosi beavatkozással.

Aszalás

2009. június 23., kedd

Az évszakra való tekintettel igen, de az időjárásra nézve nem igazán aktuális téma következik. Mivel többen kértétek, hogy írjak az aszalásról, íme, hogy nálunk miként történik.

Évekkel ezelőtt úgy csináltuk, hogy tálcára illetve kosárszerű felületre tettük a feldarabolt gyümölcsöt és letakartuk tüllel. Forgattuk az aszalandó terméseket, de kudarcot vallottunk, mert nem párolgott el belőlük a nedvesség, hanem nagy részük bepenészedett.

Aztán a férjem vett egy aszalógépet, igaz nem egy csúcs minőségűt, 5 kerek tálcája (modern cserény) van, ezzel jó eredménnyel működik a dolog.

Csakis hibátlan, érett gyümölcsöt, zöldséget vegyünk alapanyagnak. Megmossuk, félbevágjuk vagy a nagyobbakat feldaraboljuk és az aszaló tálcáira helyezzük.

Cukrot nem teszünk hozzá, így is nagyon édesek lesznek az aszalványok, mert koncentrálódik a gyümölcscukor-tartalmuk.

A meggyet ne magozóval magozzuk, vagy ne nyomással távolítsuk el a magját, hanem vágjuk félbe és úgy.

Alapanyagok:

Az eddigi évek során a következő termésekből aszaltunk:

Gyümölcsök: eper, meggy, szeder, őszibarack, sárgabarack, körte, alma, szilva
paradicsom

Zöldségek: sárgarépa, paprika, padlizsán




A fentieken kívül lehet még sok mást is aszalni, egyelőre mi ezekkel próbálkoztunk.

Családunkban a legkapósabb az aszalt körte, nagyon finom lesz aszalva!

Almát csak kipróbálás szintjén vetettük be, mert télen is eláll nyersen.

Paradicsomnál érdemes a kevésbé lédús fajtát választani, nekünk a hosszúkás formájú vált be.

A padlizsán egyáltalán nem vált be, rossz, kesernyés íze lett és taplószerű állaga.

A mazsolakészítést még nem próbáltuk, azaz mazsolaszőlőt megaszalni. Állítólag egy speciális fajta van erre a célra, de még nem jártunk utána.


Működése:

A gép enyhe zúgással működik, tulajdonképpen a levegő befúvás hallatszik. Nem egy gyors tempójú, egy-egy adag elkészüléséhez nagyjából 6-8 óra szükséges. Időnként (2, 1 majd fél óránként) negyed fordulatot érdemes tenni a tálcákkal az óramutató járása szerint (vagy fordítva, a lényeg, hogy egyirányba léptessük kicsit odébb).

Ezenkívül a tálcákat is érdemes cserélgetni az egyes szintek között, mert az alsó tálcán lévők gyorsabban haladnak előre a folyamatban.

A vége felé figyeljünk, mert volt már olyan, hogy odakapta és kicsit megégett: kesernyés ízű lett és kemény.


Használattól kicsit ragacsosan...


Igaz, hogy így aszalógéppel nem természetes energiát használunk a készítésükhöz (környezettudatosabb lenne Napon aszalni), de viszonylag alacsony az energiafogyasztása:

250 watt/óra, nagyjából 10 ft/óra.
3 kg meggy aszalása 60-80 ft-ba kerül.

Előnye viszont, hogy a mostanihoz hasonló esős időben is lehet folytatni, azaz nem időjárás-függő.


Tárolás:

Az elkészült aszalványokat csavaros üvegekben tartom illetve azokban a Ball üvegekben, amiket már nem tudok használni, mivel nem zárnak rendesen. Ezeknek a csinos üvegeknek az a hátulütőjük, hogy egy (max. 2) használat után már nem zárnak rendesen. Fedelet pedig nem lehet hozzá kapni, külföldről venni pedig elég költséges.

A külsejük miatt aszalványok tárolására kitűnőek.


Felhasználás:

Az aszalványokat felhasználás előtt kicsit beáztatom -például sütés előtt-, de ha önmagában fogyasztjuk, akkor ez nem szükséges.

Süteményekbe én legtöbbször a meggyet és a szilvát használom (pl. beiglihez is).

A zöldségeket a levesbe teszem, de úgy, mint az almánál, a sárgarépa aszalását sem vittük túlzásba, hiszen télire hűvös helyre téve, jó darabig eláll.

Aszalni gép nélkül is lehet, a Nap energiája segítségével, mint ahogy ezt bizonyítja egyik kedves olvasóm, Ági, aki elküldte a saját készítésű aszalójukról készített képet és hozzá a leírást:





"Mérete: 50 x 50 , 5 x 5-ös fából készült, tehát a két hálóréteg közötti rés 5 cm. Nagyjából 3-5 kg paradicsomot raktam bele egyszerre. Félbe vágtam, a magocskákat kikapartam és megettük a " maradékot " enyhén sóztam és a szúnyoghálóra rakosgattam szorosan egymás mellé és kezdődött a napozás. Ha közben az idő párás akkor az éjszakát keretestől a házban töltötték. Ha nagyobb az adag mint ami az egyik oldalra fér, akkor mindkét oldalra rakok és egy gézzel takarom le a kíváncsi rovarok elől."

Ági, köszönjük, hogy megosztottad velünk tapasztalataidat!

Paradicsomos-padlizsános raguval töltött kagylók

2009. június 20., szombat

A gyerekek hónapokkal korábban vetették meg ezeket az óriási kagylókat, talán az olasz hetek alkalmával árulták.

Az utóbbi napokban, hetekben többször készült az alábbi ragu, melyben a padlizsán-paradicsom-spenót nagyon harmonikus ízhatást eredményez együtt.
Egyik alkalommal eszünkbe jutott, hogy megtöltjük vele a kagylókat...

(Konkrét mennyiséget nem írok, mert semmit nem mértem)

Hozzávalók:

padlizsán
paradicsom
új-zélandi vagy hagyományos spenót
olaj
hagyma

növényi sajt
sörélesztőpehely
tészta





Elkészítése:


Az apróra vágott hagymát megpirítom az olajon. Rádobom a megtisztított, feldarabolt padlizsánt, a felvágott paradicsomot és a spenót leveleket. Levet ereszt, de öntök még hozzá egy kevés vizet is.

Főzés közben összeesik és szószos állagú lesz.
Időközben megfőzöm a tésztát.

Az egyébként is óriás méretű kagylók jócskán megnőttek, a gyerekek nagyon élvezték (hí meg hú…), majd kanállal megtöltöttük a kagylók belsejét.

Teteje megszórható növényi sajttal vagy sörélesztőpehellyel.

Nálunk szinte mindenki szereti az ilyen és az ehhez hasonló ragu+tészta ételeket, a gyerekek könnyebben megeszik a zöldséges ételt, ha valamilyen tészta van hozzá, főként ha érdekes formájú.

Próbáltam mángolddal is. Kicsit idősebbek voltak már a levelei, ezért kesernyés lett az íze, de mégis mindenki megette.

Karobos-meggyes muffin

2009. június 17., szerda

A meggyes sütik csoportjához sorakozik fel az alábbi gyorsan elkészíthető muffin. A karob és a meggy remek ízösszhangban áll egymással. A csoki már csak ráadás…

Hozzávalók:

30 dkg liszt (25 dkg szitált teljes kiőrlésű búzaliszt+5 dkg szójaliszt)
10 dkg barna cukor
1 tk vaníliás cukor
3 ek karobpor
1 és 1/2 mk szódabikarbóna
½ mk só
80 ml olaj
1 ek almaecet vagy citromlé
300 ml víz
kimagozott és félbevágott meggyszemek
tört csoki (karobos vagy ét)





Elkészítése:

A liszteket összekeverem a karobporral, a sóval és a szódabikarbónával. A cukrokat hozzáadom a langyos olajhoz. A két elegyet összeforgatom, csomómentesre keverem, a vizet apránként hozzáadva.
A végén teszem hozzá a citromlevet vagy az almaecetet.
A muffinformákat kibélelem vagy kikenem zsiradékkal, majd 2/3 részükig töltöm meg a kevert tésztával. Beleteszek pár darab meggyet és néhány apróra tört csokit. (Sülés közben süllyedni fognak és a tészta bebugyolálja őket).

180 °C-on nagyjából 20 percig, tűpróbáig, sütöm.


A muffinsütőm nem szilikonos, hanem teflonos.
Valamiért nem használok -vagy csak nagyon ritkán- papírkapszlikat. Ráragad és egy réteg tészta ott marad a papíron.

Palócprovence készített kicsit más alapanyagból, de hasonló hangulatút. Megtekinthető: itt.

A Nagy Vegetáriánus Kihívás napja

2009. június 16., kedd

Vegavarázs felhívását tolmácsolom:

"Felhívást teszek közzé: meghirdetem a Nagy Vegetáriánus Kihívás napját! Legyél egy napra vegetáriánus!
Aki csatlakozni szeretne, június 27-én, szombaton kizárólag vegetáriánus ételeket főzhet és fogyaszthat családjával. A célom, hogy bebizonyítsuk, hogy egy napot bárki eltölthet hús nélkül, úgy, hogy egészséges, finom és étvágygerjesztő ételeket eszik. Rendszeres olvasója vagyok a gasztroblogoknak, látom, hogy a nem vegetáriánus szakácsok is csodálatos húsmentes ételeket varázsolnak. Mutassuk meg a világnak! Csatlakozzatok és regisztráljatok a bejegyzés alján! A nagy nap után a résztvevők között kisorsolok (rögtönzött közjegyző előtt) egy családi belépőt Krisna-völgybe, egy vegetáriánus szakácskönyvet, illetve egy ebédrendelést (amit a nyertes választ) a Vegafutárnál.
Feltételek: A résztvevők természetesen nem főzhetnek húst (halat sem), és hogy kissé nehezítsük a dolgot, nem használhatnak tojást, gombát, hagymát és alkoholt."

Részletek nála: itt


A kezdeményezés előzménye:

A belgiumi Gent városának vezetése az egészséges életmód és a környezetbarát politika jegyében arra biztatja a lakosságot, hogy hetente egy napon ne fogyasszanak húst. Ezzel javítják az egészségüket és csökkentik a károsanyag-kibocsátást. A kampányt a köztisztviselők kezdik, ám ősztől az iskolások is húsmentes ebédet kapnak hetente egyszer.

A belgiumi példáról szó volt a Civil Rádió Kanál Forradalma című műsorában is, amely meghallgatható: itt.


Meggyes lepény javítva

2009. június 14., vasárnap

Napmátka megjegyzése döbbentett rá, hogy rosszul írtam a receptet, nem kell bele szódabikarbóna, csak élesztő!!! Már egy másik recepten gondolkoztam, azért került bele...Elnézést!

Meggyes lepény

Meggyszezon van, a kis kerti fáinkon is érik, de mivel még fiatalok, így nincs túl nagy mennyiség rajtuk.

A férjem ma hoz nagyobb tételben a piacról, az elmúlt napokban pedig már aszalt többször is. A meggy a szívügye, mivel kedvence ez a gyümölcs valamint az ebből készült sütemények, ételek. Ezek közül is a meggyes lepény és a meggyes pite vezeti a sort. Az első szigorúan az alábbi –egyébként semmi extrát nem tartalmazó- módon készülhet…


Hozzávalók:

35 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt+5 dkg szójaliszt+10 dkg finomliszt)
20 dkg margarin
2,5 dkg élesztő
50 ml-1 dl víz
1 tk méz
1 csipetnyi só

Töltelék:

darált dió
fahéj
meggy
barna cukor



Elkészítése:

Az élesztőt a mézzel elkevert langyos vízben felfuttatom. A lisztek keverékéhez hozzáadom a sót. Elmorzsolom vele a margarint. Az időközben felfutott élesztőt hozzáadom, majd cipóvá gyúrom.
Két részre osztom a tésztát, az első lapot kinyújtom, tepsibe fektetem, megszórom darált dióval. Rászórom az előzetesen kimagozott és lecsepegtetett meggyet, meghintem fahéjas barna cukorral. Kinyújtom a második lapot és ráfektetem a meggyes töltelékre. A tészta tetejét megszurkálom és 200 °C-os sütőben tűpróbáig sütöm.

A kívánságnak megfelelően nálunk a tészta inkább vékonyabbra legyen nyújtva és a töltelék jó vastagon legyen benne, mert hogy a meggyből sosem elég…

A kulisszák mögött avagy 7 dolog magamról

2009. június 11., csütörtök

Makka és Duende is rám mutatott: hé, te ott, bújj elő!

Lépjek elő kicsit a paraván mögül és áruljak el 7 (hét!) dolgot is magamról. Nem tudom mi lesz új és mi nem, mi lesz rokonszenves és mitől menekültök fejvesztve.

1.
Általában szeretem magam beosztani a dolgaimat, az időmet. Nem vágyom olyan munkahelyre, ahol egyéb jellegű dolgokról is társalogni kell, a team-munka sem az én műfajom. Nagyszerűen el vagyok egy adott feladattal, egy laptoppal, egy nagy asztallal, sok-sok könyvvel.
A halálom ha valaki hívatlanul beállít és megzavar valami fontos dologban.

Paradox módon viszont mégsem vagyok nyugalomban, csendben meg végképp nem, hisz 4 gyerek ugrál a fejemen, vagy kellek neki valamiért, de ez más.
Mivel többnyire egyedül vagyok Velük egész nap, leginkább hajnalban tudok elmélyülősebb dolgot végezni, illetve rövid, nem túl mély dolgokat napközben elcsípve.

Nem szeretem, ha borulnak a dolgok és nem tudom elvégezni, amit elterveztem, olyankor nyomaszt az adósság. Ugyanakkor rugalmas vagyok, könnyen feltalálom magam olyan helyzetekben, amikor valamiért új megoldást kell találni. De ezt átmenetinek tekintem, arra az adott esetre. Hacsak nem nyeri meg annyira tetszésemet, hogy változtassak miatta.

2.
Maximalista vagyok (vagyis magasak az elvárásaim magammal szemben, látom a hibáimat, hiányosságaimat) és általában teljes mértékben kitöltöm a napjaimat. Ha véletlenül van egy szabad percem, belekezdek valamibe. Nem szoktam üresjáratozni, habár néha nem ártana (de hát erős Nyilas vagyok).
Ha megyünk valahova, könyv mindig van nálam, több is, meg jegyzetfüzet, toll, néhány újság. Ha hosszabb időre megyek el valahova, akkor egy külön táska a „dolgaimnak” (a ruhákon és egyebeken kívül), plusz a válltáska. Mindig bebiztosítok több dolgot is arra az esetre, ha valahol várakozni kell.

Ha több napos utazás esedékes, akkor laptop és cd-lejátszó is van nálam, az aktuális anyagokkal, tehát ilyenkor nem egy, hanem két táska van a „dolgaimnak”…
(Most ugrott be, hogy miért is csodálkozok, ha a gyerekek is folyton csomagolnak táskákba és hozzák mindig a „dolgaikat” ? Ha keresek valamit, legyen az fakanál, habverő vagy szemüvegtörlő,papucs, zsírkréta, jó esély van rá, hogy azért nem találom, mert becsomagolták valahova…lehet, hogy ezt látják valakitől?)

3.
Az Ájurvédában Váta típus vagyok: fázós vagyok, nyáron is plusz takaróval alszom. Nem szeretem a bezártságot, a becsukott ablakokat, a levegő, a könnyed légáramlat fontos számomra…
Fényérzékeny a szemem, könnyezik a napfényben. Nem bírom az éhezést, többször eszek keveset.

4.
Sokáig nem bírok egy helyen lenni, kivéve a bázist, az otthont. A hosszú-hosszú beszélgetések nem az én műfajom, nálam max. 2 óra. Utána valamiért lefáradok, meg úgy érzem kicsúsztam az időből a többi dolgommal.

5.
Ruházkodásban teljesen két irányzat jellemez: az egyik a klasszikusan elegáns nőies stílus, például ha meg kell jelenni valahol, a másik pedig egy kicsit múlt századi provence-i-farm virágos szoknyás, kardigános ruházata.


6.
Énekhangom, zenei és képzőművészeti tehetségem megközelítőleg: nulla.


7.
Közel egy éve írom ezt a blogot. Néhányan már biztosan tudják, hogy a bhakti jóga útját igyekszem járni.
Nem sokszor írtam erről a témáról, mert elsősorban ez egy gasztro-blog, másrészt nem biztos, hogy mindenkit érdekel. Ennél a bejegyzésnél viszont írnék erről egy kicsit.


Fotó: Stock


A bhakti jóga nemcsak a jóga ászanákat jelenti, vagyis nem pusztán és elsősorban fizikai testgyakorlat (mint ahogy eredetileg a „sima” jóga sem), hanem lelki és szellemi háttere is van. Számomra hozzátartozik a vaisnava, óind kultúra tanulmányozása és az önvaló megismerésére való törekvés is.

Az istenszeretet felélesztésének a folyamatára helyezi a hangsúlyt. Olyan szemléletmódban élni az életet, amely ezekre az értékekre összpontosít.

A bhakti jóga a táplálkozási vonatkozások terén javasolja bizonyos ételek előnyben részesítését illetve kerülését, mert minden étel fogyasztása a három kötőerő egyikét erősíti (jóság, szenvedély, tudatlanság).
(Én nem emiatt lettem vegetáriánus, már évekkel korábban az voltam, mikor ezzel az eszmeiséggel megismerkedtem).

Bizonyított dolog, hogy a táplálkozás befolyással van a sejtek minőségére és a génállományra is. Az utódlás szempontjából ezért is fontos a táplálkozásunk milyensége.

A bhakti jóga lelki vonatkozásban fontosnak tartja azon tulajdonságok erősítését önmagunkban, melyek fejlődésünk szempontjából kedvezőek. A harag, düh, kapzsiság, irigység lehúzó hatású, ezek helyett az odafigyelést, a tisztaságot, az állhatatosságot, lemondást stb. érdemes erősíteni.

Szellemi téren pedig javallott tanulmányozni azokat a Szentírásokat, amelyek a világ, a teremtés, az erkölcs, a törvény, a rend alapelveit tárják fel. Noha filozófiai megközelítésben tálalják ezeket, de a mindennapi életre is gyakorlati útmutatással szolgálnak.

Az anyagi világban, ahogy a neve is jelzi az anyag van középpontban. Azonban az anyag nem örök, hanem elpusztul, vagyis inkább átalakul egy számunkra már nem vagy nehezen érzékelhető más dologgá.

Ha ragaszkodunk hozzá, akkor folyamatosan csalódnunk kell, vagy a megszűnésekor érzünk űrt, vagy már jóval előtte az elveszítésétől való rettegésben éljük napjainkat.
Ha az anyagi javak gyarapítása a fő célunk, akkor bekerülünk egy olyan bűvkörbe, ahol ezek megszerzése és az ehhez szükséges pénz előteremtése tölti ki az életünket. Ez táplálja azt az illúziót, hogy van valamink, amitől értékesebbnek véljük magukat. A ragyogás és csillogás mágnesként vonz, érezzük a birtoklás örömét, de amint magunkénak tudjuk az áhított dolgot, máris megindul egy újabb igény arra, hogy még mink lehetne.

Érzünk egyfajta szomjúságot, ami folytonos keresésre sarkall, de ha például tengervizet iszunk édesvíz helyett, nemhogy nem csillapodik a szomjunk, hanem egyenesen belepusztulunk.

Mindannyian keresünk valamit, csak nem tudunk róla. Keresünk valamiféle felsőbbrendű ízt, ami betölti ezt a sóvárgást.

Persze nem lemondottként, aszkétaként kell mindenkinek élnie, hanem annak tudatában lenni, hogy mire fordítjuk életünk értékes perceit: valami olyasmire, ami úgyis itt marad távozásunk után, de az is lehet hogy már hamarabb, még életünkben elvész. Élhetünk viszont úgy is, hogy igyekszünk későbbre is gondolni, arra, hogy tetteinkkel, cselekedeteinkkel, gondolatainkkal mit halmozunk fel.

Sokszor úgy vélekedünk, hogy megtörtént egy bizonyos kellemetlen, negatív dolog, de spongyát rá, felejtsük el. Ez viszont nem ilyen egyszerű. Még ha egy egyszerű megbántás volt is a dolog, igen ritka esetben marad nyom nélkül a másikban, még ha megbocsát is.

Ez más dolgokban is így működik.Az arcvonások is tükrözik egy idő után a másik jellemét. Megmutatja, hogy miként él, gondolkodik, érez, mit halmozott fel érzelmileg önmagában. Keserű ránc van rajta, vagy irigy, hamiskás tekintete van, vagy pedig egy depressziós ember áll előttünk?

Ugyanígy a tetteinknek is van/lesz visszahatása, előbb vagy utóbb.

A másik lényeges dolog, hogy életünk fordulópontjait, tragédiáit hogyan, miként éljük meg? Legyen az egy szeretett személy elvesztése, súlyos betegség, vagyoni károsodás, munkahely elvesztése, lelki mélypont.

Vannak emberek, akik súlyos betegségen mennek keresztül és mégis szinte újjászületve jönnek ki belőle, tele tervekkel, életkedvvel, energiával. A másik ember pedig már abba belerokkan, hogy nyugdíjas lett és nem tud mit kezdeni további életével, a mindennapjaival. Már attól retteg, ha valamit egyedül kell elintéznie.

A test folyton változik, fokozatosan elhasználódik, egy idő után nyűtt ruhaként emlékeztet valami korábbi állapotra és még az orvosok, a klinikai műszerek sem tudják időtlen időkig életben tartani. Mert van valami, ami fölött nincs hatalmunk.

A védikus írások szerint meztelenül születünk és ugyanígy halunk is meg. Nem tudjuk magunkkal vinni a busás bankszámlánkat, sem a pazar öltözéket, de még a szeretett személyeket sem.

Halálunk pillanatában valójában egyedül vagyunk, még ha sokan állnak is körülöttünk.


Kinek küldöm tovább?

Kata
Katakonyha
Hanga
Ottis
Vali
Ircsi
Jucy
Ksatriya


Kókuszcsiga - keksztekercs

2009. június 9., kedd

Nem éppen az egészséges, reform édesség kategóriába tartozik. Még akkor sem, ha vegán és nincs benne sem tojás, sem tej.

Kinek készült, hova és miért?
Részletek hamarosan a másik blogban: itt

Hozzávalók:

A „tészta”:
250 g háztartási vagy egyéb édes keksz morzsája
2 ek karobpor
1 csipet só
200 ml gabonakávé

Krém:
100 g növényi margarin
30 g barna cukor
30 g kókuszreszelék
10 g vaníliás cukor




Elkészítése:

A tészta hozzávalóit összegyúrtam. Egy kicsivel több folyadék szükségeltetett nálam. Víz vagy növényi tej lehet ez.

A krémhez összekevertem a hozzávalókat. A tésztát egy folpackon kinyújtottam, szép vékonyra.
Rákentem a krémet (ide jöhetnek majd legközelebb a meggyszemek) és feltekertem.
A külsejét megszórtam pluszban kókuszreszelékkel. Becsomagoltam és a hűtőbe tettem.
Mikor kicsit dermed a krém, szépen szeletelhető.




A recept eredetileg a Suprememastertv.com oldalról származik, kicsit átalakítva.
Az eredeti receptben például kakaópor szerepel, ami helyett én karobport használtam.
Ír rumot is, meg az alaptésztába plusz cukrot (10 g-ot). Én egyiket sem tettem bele.
A kávé nálam szójatejben felfőzött gabonakávé.
A rum helyett esetleg meggykivonat, meggylé tehető bele, sőt félbevágott meggyszemek tehetők a krémbe vagy aszalt meggy.
Valószínűleg készítek még egy ilyen verziót is, mert a karobpor miatt egy kicsit kesernyés az íze, ehhez pedig a meggy remekül illene.

Szezonálisan elég sok rendezvény, kézműves és egyéb vásár van, ahol mindig árulnak gyerekcsalogató csemegéket, többek között kókuszos rudakat is (no meg gumicukrot, színes, festékes, fognyűvő és egyéb nyalánkságokat). A fenti kókuszcsiga kicsit hasonlít kinézetre az ottani kókuszcsigákhoz, de állagra nem, mert az merő cukorszirup.

Meggyes diótorta

2009. június 5., péntek

Felícia 10 éves lett. A napján ünnepeltük ezzel a tortával, de hétvégén, a gyerekzsúrra is ezt fogom készíteni, tripla mennyiségben.

A torta alapja mézes jellegű tészta, a krém dióval ízesített, a tetejét pedig aktuális kerti gyümölcsünk, a meggy díszíti.

A mennyiség nem volt túl nagy, egy kisebb szív alakú tortaformába elegendő. A tészta állaga könnyű volt, a krém is pont megfelelő, nem émelyítő.

Tortákból általában maradni szokott nálunk, de ez most teljesen elfogyott.




Hozzávalók:

Tészta:

25 dkg liszt (tönköly) +2 ek szójaliszt
3 ek méz
1 mk szódabikarbóna
1 csipet só
3 dk margarin
kb. 2-2,5 dl növényi tej (szója)
1 tk citromlé

Krém:

2 dl növényi tej
½ csg vaníliás pudingpor
1 ek barna cukor
kb. 5 dkg margarin
2 ek darált dió
tetszőlegesen kevés meggyaroma tehető bele

díszítés: meggyszemek




Elkészítése:

A mézet felolvasztom, összekeverem a margarinnal, hozzáadom a tejet. A liszthez hozzáadom a szódabikarbónát és a sót.
A két elegyet összeforgatom, csomómentesre keverem, majd beleöntöm a citrom levét.

Ha nagyon sűrű lenne a tészta, akkor adok még hozzá tejet.
Keverhető állagú legyen, de ne híg.

Zsiradékkal kikent, kilisztezett tortaformába öntöm, 180 °C-on tűpróbáig sütöm. A méz miatt szép barna tésztát kapunk.

Időközben elkészítem a krémet.
A szójatejben elkeverem a pudingport és a cukrot. Felfőzöm.
Mikor kicsit hűlt, beledobom a nagyjából 2 evőkanálnyi margarint, simára keverem benne. Hozzáadom a darált diót.

Mikor a tészta megsült és rácsra kiborítva kihűlt, elvágom és a közepét megtöltöm a krémmel.
A tetejét úgyszintén ezzel a krémmel kenem meg.
Gyümölccsel kidíszítem és megszórom még darált dióval.

Napraforgós párnácskák

2009. június 3., szerda

Az utóbbi napokban, hetekben több alkalommal volt vendégség, ünnepség nálunk és a sornak még nincs vége.
Az alábbi sós aprósütemény kétszer is elkészült. A tészta frissen roppanós és rossz nem lehetett, mert a lehulló magocskákat is mindenki gondosan felcsipegette…


Hozzávalók:

50 dkg liszt (20 dkg tönkölybúzaliszt+15 dkg zabliszt+15 dkg finomliszt)
25 dkg margarin
1 tk só
1 tk méz
víz
2,5 dkg élesztő

napraforgómag





Elkészítése:


A puha margarint elmorzsolom a liszttel. Az élesztőt a mézzel elkevert kevés langyos vízben megfuttatom, majd hozzáadom a liszt+zsiradék elegyéhez.
Összedolgozom, majd hagyom megkelni. A napraforgómagot szárazon megpirítom.
Kb. 2 cm vastagságúra kinyújtom a tésztát, megszórom a napraforgómaggal, majd jól belenyomkodom. Kis párnácskákra vágom, 220 °C–ra előmelegített sütőbe teszem, 20 perc után mérséklem a hőmérsékletet 180 °C-ra.

Legközelebb pálmazsírral szeretném kipróbálni.

Hasonló recept:
Szezámos sós rúd

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger