Szeder-sárgabarack vegán fagylalt

2009. július 27., hétfő

Mivel többen kérdeztétek, hogy hogyan készül itthon fagyi, így nyár közepén felteszem az egyik kedvenc receptünket.

Hozzávalók:


2,5 dl főzőtejszín (növényi vagy sima)
3,5 dl víz
6 ek cukor
4 ek rizsliszt
egy kis darab citromhéj
szeder és sárgabarack





Elkészítése:

A főzőtejszínhez hozzáöntöm a vizet és a cukrot, majd a rizslisztet. Beledobom a citromhéjat. Alaposan elkeverem és felfőzöm.
Mikor besűrűsödött, félreteszem hűlni. Kiveszem belőle a citromhéjat és összeturmixolom a gyümölcsökkel.
Teljesen kihűlt állapotban fagyigéppel 30 percig keverem vagy ha nincs fagyigép, akkor fagyasztóba teszem egy arra alkalmas dobozba és félórás időközönként elkeverem.


Nem teljesen olyan az állaga, mint a bolti fagyié, de nekünk ízlik.

Egyszerűen egészségeset avagy könnyen elkészíthető egészséges ételek

2009. július 25., szombat

Ennek jegyében indította el Max azt a mondhatnám mozgalmat, melyhez én is csatlakoztam. Nem utcán transzparensekkel tüntető gasztro-blogger csapatról van szó, azaz -fogalmazása szerint- nem világot megváltó, hanem annak szemléletét némiképp formáló személyekről, akik a konyhában a fenti szempontok szerint (is) készítik az ételeiket.

A modern kor néhány olyan tömegjelensége, melyről szerintem már mindenki unalomig olvasott, vagyis a zacskós levesporok, a félkész és készételek dömpingjével szemben, vásároljunk alapanyagokat és abból házilag készítsünk olyan ételeket, melyek összetételét így ismerjük.
Nálam többnyire ez eddig is így volt, nem lesz markáns változás, hanem ezentúl az ebbe a csoportba tartozó ételeket az Egyszerűen egészségeset címkével fogom jelölni.

Árkalkulációt is javasolt készíteni, erre oda kell figyelnem, mert nálunk az alapanyagok nagy része vagy a kertben nő vagy nagyobb tételben kerül megvásárlásra. Viszont hasznos lesz számomra is, hogy költségbecslést készítsek.

Nem részletezném tovább, a témáról már írtam többször is, információ és a csatlakozók listája megtalálható Max-nál.

Bundázott zöldségek - Pakora

2009. július 22., szerda

Évszaktól függetlenül igen népszerűek nálunk a bundázott zöldségek. Ezek alapanyaga elég széles körű, kezdve a tökfélékkel (cukkini, spárgatök, patisszon), aztán kiváló erre a célra a padlizsán, a keresztesvirágúak (karfiol, brokkoli, kelbimbó), a zeller, sárgarépa, burgonya, tofu, sütőtök, karalábé, paprika.



A melegebb időben a bundázott zöldségeket pakoraként készítem el, azaz keverek egy sűrű masszát sárgaborsóliszt és fűszerek felhasználásával, majd ebbe forgatom bele a feldarabolt zöldségeket. A karfiol, a brokkoli és a kelbimbó esetében előpárolást végzek, mert egyébként nyers maradna a sülés után.

A téli időszakban kicsit vastagabb bundát készítek, vagyis a sárgaborsómasszába történő beleforgatás után még magvakkal (lenmag, szezámmag) elkevert zsemle- vagy kenyérmorzsába is belehempergetem a zöldségeket és így sütöm ki őket. Ez inkább a nyugati verzióra hasonlít, a panírozáshoz (habár nem forgatom tojásba) és inkább rántott zöldségnek lehetne nevezni.

A pakora származását tekintve Indiából terjedt el, az indiai recepteket tartalmazó szakácskönyvek egyikéből sem hiányozhat ez az igen népszerű sós csemege.

A massza fűszerei tekintetében nem egységesek az egyes receptek, de mindegyikben szerepel kurkuma, hing (asafoetida) és koriander.

Egyesek összetevői között megjelenik:

a fahéj, szerecsendió, ánizs, illetve a paprika, a római kömény és a kalonji (fekete hagymamag).




A liszt fajtáját illetően az eredeti receptek csicseriborsólisztet (besan) javasolnak, illetve ennek híján a sárgaborsólisztet. Én többnyire az utóbbiból készítem, melynek igen egyszerű oka van, jóval olcsóbb.
Ha egyikkel sem rendelkezünk, akkor megpróbálhatjuk kukoricaliszttel is készíteni.

Az eredeti pakora recept a hozzávalók között kevés sütőport is megemlít, de én ezt nem szoktam hozzá használni illetve a pakorák kisütését ghíben (tisztított vaj) végzi, én viszont olajban sütöm ezeket a csemegéket is.

Az idei nyár bőséges termésének köszönhetően (lásd előző poszt képe) ma csillagtökből (patisszon) készült nálunk a pakora.


Hozzávalók:

Tetszőleges fajtájú megtisztított és feldarabolt zöldségek (lásd a bevezető szövegben szereplő tippeket)
olaj

Panírozómassza:

20 dkg sárgaborsóliszt
1/2 ek pirospaprika
1 mk koriander
2 mk kurkuma
1 mk hing (asafoetida)
1 mk őrölt kalonji (fekete hagymamag)
1 tk só
víz


Elkészítése:

A lisztet és a fűszereket összekeverem, majd annyi vizet adok hozzá (nagyjából 3 dl kell), hogy egy olyan állagú masszát kapjak, ami keverhető, ugyanakkor nem túl híg. Kicsit sűrűbb legyen, mint a palacsintatészta.
A zöldségeket belemártom ebbe a masszába, majd bő, forró olajban kisütöm.



Célszerű megvárni, míg a zöldségek az előkészítés után megszáradnak, vagy törölgessük meg papírtörlővel, mert különben sülés közben ledobják magukról a tésztamasszát. Sózni is ezért nem szoktam sütés előtt őket, mert levet eresztenek és szintén lejön róluk a panírozómassza.

Egyszerre ne tegyünk túl sok sütésre szánt zöldséget az olajba, mert lehűti az olajat és a zöldségek megszívják magukat zsiradékkal.

A pakora feltétként fogyasztható főzelékekhez, köretek mellé, főételek kiegészítője lehet, illetve magában sós csemegeként valamilyen saláta kíséretében vagy mártással fogyasztható.

Pakora készülhet gyümölcsből is, ebben az esetben fűszerek közül fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, ánizs kerüljön a masszába.

Kapcsolódó receptek: itt

Tökinvázió

2009. július 20., hétfő

Sűrűbbé váltak a nyári programok, voltunk kirándulásokon, lesznek majd bejegyzések ezekről is.
Emellett nagyon sok teendőm lenne a kertben, a konyhában és a gépnél is, ezek elvégzése részben hajnalra sűrűsödik, de ez az idő kevés és nem érem utol magam.

Majd egy hetes távollétem alatt a kert nem tétlenkedett:


Zabpelyhes-barackos lepény

2009. július 18., szombat

A pálmát jelenleg a zabpelyhes-sárgabarackos lepény viszi.


Az alaprecept a múltkori, a különbség annyi, hogy darált dió helyett zabpelyhet használok a gyümölcs alá.

Szaftos, édes barackok

Rebarbarás-almás lepény

2009. július 17., péntek

Többféle gyümölccsel is készült lepény az utóbbi időben. A rebarbara-nyári alma párosítás inkább savanykás jellegű.
A férjem hozott a piacról csíkos nyári almát, rebarbara pedig van a kertben, -habár mostanság nem igazán érzi jól magát, valószínűleg nehezen viseli a hőséget-.

Az alaptészta megegyezik a meggyes lepényével.

Hozzávalók:

35 dkg liszt (20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt+5 dkg szójaliszt+10 dkg finomliszt)
20 dkg margarin
2,5 dkg élesztő
50 ml-1 dl víz
1 tk méz
1 csipetnyi só


Töltelék:

rebarbara szárak
alma
barna cukor
fahéj




Elkészítése:

Az élesztőt a mézzel elkevert langyos vízben felfuttatom. A lisztek keverékéhez hozzáadom a sót. Elmorzsolom vele a margarint. Az időközben felfutott élesztőt hozzáadom, majd cipóvá gyúrom. Két részre osztom a tésztát, az első lapot kinyújtom, tepsibe fektetem, megszórom darált dióval. Rászórom az előzetesen megtisztított és feldarabolt rebarbaraszárat (előtte meg is párolható) és a reszelt almát, meghintem fahéjas barna cukorral. Kinyújtom a második lapot és ráfektetem a töltelékre. A tészta tetejét megszurkálom és 200 °C-os sütőben tűpróbáig sütöm.

Töltött tököcskék

2009. július 15., szerda

Nagyon megörültünk, mikor a sűrű indák között felfedeztük ezeket az apró csíkos tököket. Nagyobb lúdtojás méretűek és jó alapnak bizonyultak az idén nálunk igen népszerű ételhez: a töltött tökfélékhez.




Igaz, ezeknek a héja és kivájás után az „oldalfala” kicsivel vastagabb, mint a cukkininek.

A kivájt tökbelet vagy apróra vágva visszatöltöm a töltelékbe téve (inkább a cukkini esetében) vagy pedig levesalapnak használom (tökbél-leves), főleg a spárgatöknél illetve a képen látható fajtáknál.

Tölteléknek legtöbbször köleses vagy ritkán szójás masszát készítek.


Hidegen is kitűnő étel, utazásra is vihető, de aznap érdemes elfogyasztani, mert hűtés nélkül könnyen megromlik.

Hozzávalók:

cukkini, kisebb spárga- vagy más fajtájú tök
1 csésze köles
zsemlemorzsa vagy kenyérmorzsa
1 tk só
1 mk pirospaprika
fél fej lilahagyma
szurokfű és/vagy kakukkfű






Elkészítése:
Megmosom a tököt, ha vékony a héja, nem szükséges meghmozni. Ha hosszú, akkor kettévágom, majd hosszában is félbevágom. A belsejét kikaparom.

A zsenge magvú tökbelet apróra vágom és a töltelékhez adom.

Töltelék:

A kölest 1 tk sóval megfőzöm, mikor kihűlt, hozzáadom az apróra vágott hagymát és a pirospaprikát. Fűszerezem tetszés szerint (kakukkfű, szurokfű). Alaposan összekeverem.

Annyi kenyérmorzsát adok hozzá, ami mérsékli a ragacsosságát. A kivájt tököket megtöltöm ezzel a masszával. Kiolajozott mázas cseréptálban, magas hőfokon (220-240 °C), alufóliával lefedve megsütöm. A sütés végénél, mikor már megpuhultak a tökök, fólia nélkül is pirítom egy kicsit.

A két Kicsi inkább a tölteléket szereti belőle.

1 éves blog

2009. július 14., kedd

Tavaly ugyanezen a napon kezdtem el blogolni.
Örülök annak, hogy sok kedves gasztro-bloggert és olvasót megismerhettem, így virtuálisan.
Csodálom a többi blogíró sokszínűségét, kitartását, receptjeit, képeit.
Mindig nagy örömmel tölt el, ha hozzászólást kapok, a hangulat is szinte mindig átérezhető és kirajzolja a gazdája jellemét.
Remélem a néha-néha megtorpanó lelkesedésem tartós marad, illetve sikerül továbbra is időt fordítanom a blogolásra.
Köszönök minden rendszeres olvasót és az összes kommentet, amit edig írtatok, egyik sem hagyott bennem rossz benyomást.

Erről a napról (július 14.) más is szembe jut, mindkét szakomhoz kapcsolódik: a nagy francia forradalom ünnepe.

VKF! XXVI. Előételek - Szezámos-padlizsánkrém pirítóssal

2009. július 12., vasárnap

Vesta által kiírt legújabb VKF-en a nyári előételekről kellett írni. Ránk nem igazán jellemző, hogy előételt ennénk. Így jól jött ez a feladvány, hogy gondolkodjak kicsit ezen a témán.

Ha egy komplett menüsorba valamilyen előételt kellene illesztenem, vagyis az ebédig hátralevő időt valamilyen könnyen elfogyasztható fogással kellene kitöltenem, akkor hirtelenjében a pirítósra kenhető szezámos-padlizsánkrémes falatkák ugrott be.

Nincs köze a közismert zakuszkához, talán annyi, hogy mindkettő padlizsánból készül, de míg a zakuszkánál a padlizsánt sütik és fokhagyma is kerül bele, addig ennél az ételnél egyik sem igaz.
Ráadásul szezámmagot teszek bele, ami kicsit kesernyés ízt kölcsönöz neki, ezért legyünk körültekintőek a padlizsán választásánál, mert ha az is netalántán keserű, akkor kibillen az egyensúly és nem lesz ízletes a végeredmény.


Hozzávalók:

1 kisebb padlizsán
1-2 ek szezámmag

1-2 mk pirospaprika
3 ek pálmazsír
fél fej hagyma




Elkészítése:

A pálmazsírt felolvasztom, majd megfuttatom rajta az apróra vágott hagymát. A szezámmagot szárazon megpirítom, majd mikor kihűlt megőrlöm.
A padlizsánt megtisztítom, apróra vágom és kevés vízben megpárolom.
A megfuttatott hagymához hozzáadom a megpuhult és leszűrt padlizsán, a pirosparikát, a sót és az őrölt szezámmagot.
Összeforralom.

Aki hosszabb ideig szeretné hűtőben tárolni, illetve szilárdabb állagra vágyik, az tegyen még bele olvasztott pálmazsírt. A pástétom hűtőbe téve megdermed és szilárdabb állagú lesz.

Az őrölt szezámmag sok kalciumot tartalmaz.

Natúr sárgabaracklekvár 2.

Napmátka kérdezte, hogy milyen lesz a lekvár állaga cukor nélkül, agar-agarral sűrítve.

Íme:






Kenyérre kenve

Natúr sárgabaracklekvár

2009. július 11., szombat

Elkészültem a lekvárokkal is. Idén igazán hálásak lehetünk a természetnek és az időjárásnak, mert kegyes volt hozzánk. Nem is tudom mikor ettem utoljára ennyi és ilyen zamatos sárgabarackot.





Hozzávalók:
sárgabarack
literenként számítva 1/2 tk agar-agar






Elkészítése:

A barackokat megmosom, kettéválasztom, kiveszem a magját. Turmixgépbe teszem és összeturmixolom.
Befőzőlábasba öntöm a sűrítményt és felforralom.
A főzés közben keletkezett habot eltávolítom.
Agar-agarral besűrítem. Mivel maga a turmixolt gyümölcs leve sűrű, ezért nem kell sok az agarból.

Kevés vízben elkeverem az agar-agart és lassan a lekvárhoz öntöm. Nagyjából 2 perc után elzárom a gázt.

A sárgabaracklevet pedig úgy készítem, ahogy az őszit.


Natúr őszibaracklé

2009. július 9., csütörtök

Jó sok munka áll mögöttem, lévén érik a kerti fánkon a sárgabarack illetve kaptunk nagyobb mennyiségű őszibarackot is.
Mivel olyan fajta őszibarack érkezett, ami nem magvaváló és nem áll el napokig, hanem gyorsan romlik, ezért ivólevet készítettem belőle.
Az eltevés előkészületei az itt leírtak szerint történnek.



Hozzávalók:
őszibarack

Elkészítése:
A barackokat megmosom, a héj egy részét lehúzom (ami magától lepöndörödik), feldarabolom, a magjánál marad rajta valamennyi gyümölcshús is, mert ez nem magvaváló.
Egyszerű turmixgéppel összeturmixolom.
Befőzőlábasba öntöm a gyümölcslevet és felforralom. Ha nagyon sűrű lenne, akkor kevés vízzel hígítom.
A forralás közben keletkező habot leszedem.

Üvegekbe töltöm és a két celofános módszerrel lezárom.

A 10 legkedvesebb növényem

2009. július 7., kedd

Hanga invitált erre a játékra. Hozzám közel álló ez a téma, mert szeretem a kertünket, a benne élőkkel együtt.


Nem vagyok profi kertész, Isten-áldotta tehetség sem a kertműveléshez, viszont érdekel, hogy miként lehet olyan élőhelyet teremteni magunk köré, amit ésszerűen alakítunk ki és amiben jól érezzük magunkat. Több szempontot véve figyelembe: a hely adottságait, aztán a saját igényeinket –mit szeretnénk termeszteni- illetve amelyik növény többszöri próbálkozás után sem marad meg, ahelyett mást keresünk.

Fák szempontjából inkább a gyümölcsfákat részesítjük előnyben. Több hasznuk is van, árnyékot adnak, ugyanakkor ehető terméssel ajándékoznak meg.

Egy nagyobb kertben persze lehetne jóval több minden, csak ehhez kevés lenne a kettőnk munkája. Főleg úgy, hogy nem ez a főállásunk, hanem mellette még mást is csinálunk.
Igyekszünk nem kémiai vegyszerek felhasználásával gazdálkodni. Az évek során jönnek a tapasztalatok, ismeretek, de sok mindenben van még hiányosság, pl. növénytársításban még elég kezdetleges szinten állunk.

Ami nem terem meg nálunk, azt helyi őstermelőktől vesszük. Kialalult már nagyjából, hogy mit honnan szerzünk be, de ez természetesen nem kőbe vésett, évről-évre vannak változtatások.

No, de lássuk a kedvenceimet (tágabban értelmeztem a növény fogalmát, nem csak virágra és fára, hanem a zöldséget és a gyümölcsöt is idevettem):

1. Levendula:

Nem volt kérdéses számomra, hogy melyik növény lesz az első. Mióta Franciaországban -Provence-ban- megláttam a hömpölygő levendulamezőket valami különös érzés kerített hatalmába. Azóta motoszkál bennem egy érzés-emlék, hogy létezik egy farm, amolyan múlt századi hangulatú, ahol a konyha tűzhely csempézett fala visszatükrözi a teáskanna alatt lobogó tüzet, a fapadlós ház lépcsője időnként tompán hangos a szapora gyerekléptektől…a ház mellett elterülő mezőn pedig az elsuhanó szél mentén lágyan hajlanak meg a levendulaszárak. Fodrozódó lila tenger…

Valami ilyesmi érzés, csak ott őszi hangulatba ágyazva.


Jelenleg be kell érnem a levendulamező néhány bokrával és azért van egy kockás, levendulaszínű ruhám is...


Fotó: Stock


Felhasználása:
Elsősorban szemet gyönyörködtető látványként, aztán illatosításra és egyszer fagyiba tettem (vanília), de főként nézni és szimatolni szeretem.


2. Paradicsom

Hatalmas különbség van az egyes paradicsomok között -és itt most nem arra gondolok, hogy koktélparadicsom stb. hanem egy fajtán belül… A kerti paradicsom maga a tökély, amikor az ízén is érezni lehet azt az illatot, amit a paradicsombokor áraszt! Enyhén szúrós-karistoló érzés; a gyönyörű sötétpiros lédús szemek a nap ízét rejtik magukba.
Az üvegházi, kényszer-érett, vízízű paradicsom szinte a paradicsom megcsúfolása.

Én inkább a hagyományos kerek fajtákat szeretem, illetve a hosszúkásat. A koktél és társai annyira nem izgatnak.
Rendszertanilag a gyümölcsök közé tartozik.

3. Padlizsán

Az egyik legkedvesebb zöldségem. Mivel a paradicsommal ízvilágban tökéletesen összeillenek, ezért gondolkodás nélkül vele folytatom a felsorolást.
Elegáns lila héj, tojásdad forma.
A padlizsánt kivétel nélkül szereti az egész család: rántva, töltve, rakott formában, krémnek.
A paradicsom pedig nagyon sokszor kísérőtársa neki.



Fotó: Stock


4. Tökfélék (patisszon, cukkini stb.)

A patisszon nem kényeztet el túlságosan, terem ugyan néhány belőle, de nem elegendő. Pedig a tökfélék közül ezeket a helyes cakkos szélű ufó-kat kedvelem leginkább.
A cukkini viszont idén nagyon bőkezű, csak úgy ontja a termését.
Idén szerintem rekordot döntök töltött cukkini és tök készítésben, illetve fogyasztjuk hagyományos rántott formájában vagy pakoraként.
A fiatal igen zsenge cukkiniket pedig salátának gyalulom le.


5. Koriander

Idén teljesen megdöbbentem, hogy nem kelt ki koriander… Kicsit elszámítottam magam, mert előző évek során megszoktam, hogy magától kikel, ott is, ahol nem kellene, így különösebben nem foglalkoztam vele, gondoltam majd lesz most is…Pótolni kellett, de már alakul.
Ez az elsőre fintorgást kiváltó, bolhaillatú, cigánypetrezselyem néven is ismert zöldfűszer nagy szerepet kap nálunk a főzésben, zölden is illetve a magja őrölt változatban.

Felhasználása:
Indiai ételekbe teszem, illetve tepsis-fűszeres krumpli alá rakom.


6.
A másik fűszer, ami nélkül nehezen menne: az a kurkuma.

Persze ne keresse senki a kertünkben, hiszen ez a fűszer egy Dél-Ázsiában őshonos gyömbérszerű növény gyökeréből készül.
Gyönyörű sárga ízt kölcsönöz az ételeknek. A most nyáron olyan gyakran készülő tökbél-levest még bolondítom egy kicsit ezzel a természetes sárga festékkel, hogy szép vonzó színe legyen. Ezenkívül –egy kis túlzással- szinte mindenbe teszek belőle:
pakora masszába (tojás nélküli panírózó massza), zöldséges főételekhez, köretekhez (a rizst szépen sárgítja), levesekbe…

Az európai étkezésben nem sok keserű íz szerepel, a kurkuma pedig keserű anyagokat tartalmaz, amely nagyban elősegíti a máj munkáját.


7. Új-zélandi spenót
A hagyományos spenótra annyiban emlékeztet, hogy zöld és leveles. A színe halványabb, nem keseredik meg olyan gyorsan, mint a hagyományos, illetve nem magzik fel.
Kész főnyeremény, hogy van.
Ráadásul tavalyról magától kikelt, most már csak kordában kell tartani.
Fotó a növényről, egy korábbi bejegyzésben: itt


8. Sárgabarack

Gyerekkoromban emlékszem volt két hatalmas fánk, majd a vihar gondoskodott róla, hogy hosszában kettétörjenek.
Annyi vörös pírba forduló aranyszínű, lédús, szaftos barack termett rajta, hogy vödörszámra szedtük, ettük, s készült belőle a lekvár.
Még felesleg is maradt, amit hirdetni sem kellett, mert gyorsan elvittek.
Nekünk is van egy fiatal sárgabarackfánk és idén nagyon jó termést adott.


9. Hárs
Ha Hanga trükkjét vetném be, akkor azt mondanám, hogy az összes gyógynövény (meg a fűszer is) a legkedvesebb számomra.
A kertünkben is van jó néhány, amiről tudok, meg szerintem olyan is, amiről nem.
Egy gyógynövényt emelek ki, a hársot. Nekünk nincs ugyan ilyen fánk, de azért sikerül mindig szereznem és szárítanom virágot, mert a hársvirág torokfájás, nátha kezelésére alkalmas.
Meg egyszerűen szép, ahogy nyílik.


10. Porcsin és orgona
A virágokhoz nem sokat értek. Ez a kettő az, amit hirtelen megemlítenék, az első azért, mert nagyon egyszerű, törékeny sok színben pompázó virág, amit gyakran járdák szegélyeként ültetnek. Emlékszem annak idején battyogtam haza az iskolából, hátamon a táska, s én a vézna kislány, időnként meg-meg álltam. Mellettem futott a porcsinszegély: rózsaszín, lila, vörös, krémszín stb.


Fotó: innen


Az orgona pedig egyszerű és illatos tavaszi virág.
Amolyan békebeli hangulata van mindkettőnek.


Tovább adom ezt a növényes játékot Nekik:
Katakonyha
Messzenéző Minyon
Egycsipet

Josta

2009. július 4., szombat

Általában fekete színű, ritkán rózsaszínes-lilás bogyós gyümölcs. Nálunk mindkét fajtából van egy-egy bokor a kertben. Az alábbi infókat a www.kiskert.com-ról szedtem le:

A josta (Ribes nigrolaria) csak néhány évtizede létezik: a ribiszkefélék (Grossulariaceae ) családjába tartozik, a feketeribizli és a köszméte (egres, piszke) keresztezéséből jött létre.




Érdekes megvizsgálni, melyik "szülőjétől" mit örökölt: a tüskétlen cserje, hosszú hajtásaival inkább a ribizli, mint a köszméte cserjéjére hasonlít. A sötét színű, sima héjú, és szőr nélküli termés kb. 3 g súlyú, gyümölcsének húsa zöldes, apró magokat is tartalmaz. Ízét tekintve mindkét ősére emlékeztet, kellemes ízű, de hiányzik a tipikus feketeribizli-íz, a köszméte frissítő savanyúsága mellett az aromája inkább az áfonyáét idézi.





Levelei közepesen nagyok, háromkaréjúak, fényesen zöldek, inkább a köszmétére hasonlítanak, mint a fekete ribiszkére. Vesszői és a rajta lévő rügyek alaktani szempontból a fekete ribiszkéhez állnak közelebb, de a vesszők színezettebbek, a rügyei testesebbek. Virágzása április első harmadában megindul. Sziromlevelei lilás színűek. A bogyók a fekete ribiszkénél nagyobbra, a köszméténél kisebbre nőnek. Július közepére általában beérik.

Ízre a rózsaszínes-lila nekem sokkal jobban tetszik...

One lovely blog award

2009. július 3., péntek

Díjat kaptam Gabriellától, Hangától, Benzsitől, Egy csipet-től, Valitól és Klarkat-tól, Alíztól, melyet ezúton is köszönök nekik!



Szabályok:

Tedd ki a díjat a blogodba

Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

Jelölj legalább 7 blogot

Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

Továbbadom Vegavarázs-Hémanginak (aki remélem lassan kipiheni a nagy receptverseny munkálatait), Benzsinek, Szilvinek, Dulminának, Makkának, Szepykének és Hangának (már előtte eldöntöttem, hogy ő kapja az egyiket, mikor értesültem, hogy ő is megajándékozott egy ilyennel)...

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger