Napmátka és
Benzsi is elküldte nekem ezt a gondolatébresztő témát: fogalmazzam meg, hogy miért vagyok hálás…
Azt hiszem ezt naponta meg kellene tennünk, hogy végigvesszük -ha csak gyorsan lepörgetve is-, hogy miért vagyunk hálásak aznap. Garantáltan javulna az életszemléletünk minősége.
A régi időkben az emberek olyan dolgokért is hálát éreztek, amit ma már sokan megmosolyognak, például a természeti dolgokért, az esőért, a napsütésért…
Talán egyszerűbben fogalmazták meg ezeket és jobban kinyilvánították a külvilág számára, hiszen elég csak a templomi ünnepségekre, jeles eseményekre gondolni.
A külsőségek nagyobb szerepet kaptak, ami nem jelenti azt, hogy pusztán a látványért tették volna ezeket.
Ma pedig inkább a befelé fordulás jellemző ezen a területen (is).
Hálát kifejezni sokféleképpen lehet: egy köszönömmel, egy kézszorítással, egy szemvillanással, egy mosollyal –mi emberek többnyire így tesszük egymás között.
A Feljebbvalónak vagy a sorsnak pedig szokás összekulcsolt kezekkel vagy akár leborulva egy templomban, egy kegyhelyen, vagy otthon egy gyertya lángja, egy füstölő lassú éterikus gomolygása mellett.
Rózsafüzért morzsolgatva vagy meditációs láncot szemezgetve.
Szoktak tárgyi felajánlást tenni: virágot, ételt, pénzt, de eszmeit is, mondjuk egy fogadalmat…
Az, hogy ki miért hálás, igen relatív: lehet anyagi dologért: lakásért, autóért, berendezési tárgyért, munkahelyért, vagy eszmeiért: egy szórakozásért, egy kulturális eseményért, egy művészeti élményért, egy előadásért, egy diplomáért, vagy érzelmi dolgokért, mondjuk egy meghitt pillanatért.
Testi funkciók működésért, például egy allergiás roham után hálás vagyok azért, hogy levegőt tudok venni. Ezt addig nem is érzi át az, akinek nem volt ilyenben része.
S lehet magáért az életért is: a születésért vagy a másodszületésért, ha például megéltük azt, hogy milyen a halál árnyékába kerülni.
Hogy én miért érzek hálát?
Napi dolog szintjén, vagyis ma hálás vagyok azért, mert:
-sikerült ismét lebonyolítani egy elég mozgalmas napot, iskola-ovi, délutáni különórákra oda+vissza
-sikerült megírnunk és leellenőriznünk a leckét
-sikerült ma is ebédet főznöm
-sikerült valamennyit kertészkedni
-sikerült jógáznom
-sikerült a blogomban ezt a posztot összehozni
Általában -az életem egészére vetítve- hálás vagyok:
-hogy nem hallgattam azokra, akik egy-egy nagyobb lépésem előtt azzal „lelkesítettek”, hogy úgysem fog sikerülni, hanem mertem lépni vagy belevágni dolgokba (habár nem mindegyikbe, amibe szerette volna):
így lett családom és 4 gyermekem,
így merek foglalkozni azokkal a témákkal, amik érdekelnek, ahelyett, hogy azt tenném, amit a „normális” emberek tesznek
-hálás vagyok, hogy a férjem számára így vagyok megfelelő, ezekkel az érdeklődési területekkel és ezzel az életszemlélettel
-hálás vagyok, hogy rátaláltam a bhakti-jógára, aminek filozófiája csírájában mindig is bennem volt. Egyfajta megerősítést adott számomra, hogy a vegetariánizmus, a környezettudatosság és azok a morális és életmódbeli eszmék, amikkel azonosulni tudok, ennek a réges-régi rendszernek az elemeit alkotják és nem csak az én agyam fura szüleményei
-hálás vagyok, hogy vidéken élek és a természetközeliség előnyeit élvezhetem, ugyanakkor nap mint nap rádöbbenhetek, hogy semmit nem adnak ingyen, hanem mindenért meg kell küzdeni és dolgozni
-hálás vagyok, hogy bírom a strapát: fizikai és szellemi munkát is, és azért is, hogy előnyös fizikai testbe születtem és jó szellemi képességeket kaptam
-hálás vagyok azért, hogy felismerem azt: vannak hibáim és számos területen fejlődnöm kell még
-hálás vagyok, hogy jártam Franciaországban (Provence, Bretagne)
-hálás vagyok, hogy vannak terveim és lelkesedésem, s az engem érdeklő témákban tudok sok energiát befektetve kitartóan munkálkodni
-hálás vagyok a barátaimért, akik az ország és a világ különféle pontjain élnek és akikkel a kapcsolattartás mai, modern kori formáján keresztül rendszeresen tudok érintkezni
-hálás vagyok, hogy cirka egy éve beírtam a lét-tudatos konyha nevet a blogspot.com-ra, mert sok ismeretségem, sőt barátságom alakult ki a blogon keresztül
Ne sirasd azt, ami eltűnt, élj a jelenben és cselekedj úgy, mintha ez lenne az utolsó nap az életedben.
Tovább küldeném a következő embereknek és még másoknak is, megjelölés nélkül, akikhez sajnos nem tudok olyan rendszerességgel ellátogatni, mint ahogyan azt szeretném, de szeretettel gondolok rájuk:
LilinortianyuIlikeGabriellaVegavarázs
MakkaBrigi
Kiskukta
Fotó: Stock
bejegyzés
