Karácsonyi menü 2.
2009. december 29., kedd
December 26.
Ebéd: Gyümölcsleves, kukoricás-paradicsomos-padlizsános szabdzsi, hajdina, káposztával töltött almapaprika
Vacsora: Karfiolos-borsóval töltött szamósza, tört krumpli, reszelt torma
Sütemények Karácsonyra: az itteni posztban leírtakon kívül lúdlábtorta és mézes zserbó
A két ünnep között pedig vega kocsonya készült.
A hiányzó receptleírások majd felkerülnek.
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 8:25 0 megjegyzés
Címkék: Karácsony, téli étel, ünnepi menü
Karácsony – menü
2009. december 25., péntek
December 24.
Ebéd: sárgaborsó dahl, rántott gomba és cukkini, tepsiben sült fűszeres krumpli, céklasaláta, vegán tartármártás (Kata-féle babonéz)
Vacsora: padlizsánleves (vega halászlé), szezámos szejtánszelet rántva, rizs, cukkini-céklasaláta
December 25.
Ebéd: barna rizsleves és a tegnapi padlizsánleves, burgonyás lencsesült, almacsatni
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 16:03 3 megjegyzés
Címkék: Karácsony, téli étel, ünnepi menü
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 16:00 3 megjegyzés
Címkék: Karácsony
Karácsonyi sütik
2009. december 23., szerda
A püspökkenyéren esett kis változás: belekerült egy kevés tördelt csoki és a benne lévő aszalt áfonya keveredett némi aszalt meggyel.

Hamarosan beindul a sütés-főzés "nagyban", három napra kell ebédet és vacsorát készítenem, illetve ma és holnap még lesz egy-egy munkám.
Remélem sikerül felraknom, ha mást nem, legalább a menüt.
Jó sütés-főzést addig is mindenkinek!
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 6:03 8 megjegyzés
Címkék: áfonya, aszalványok, Karácsony, Sütemény, téli étel
Vegán rizskoch
2009. december 21., hétfő
Első alkalommal készült nálunk ez az ebéd második fogását képviselő csemege és rögtön fel is került a népszerűségi lista elejére!
(Férjemet leszámítva, mivel ő minden olyan ételt, ami a tejre, tejes dolgokra emlékezteti meg sem kóstol).
Hozzávalók:
1 csésze jázmin rizs
kb. 1/2 l növényi tej
2 ek vaníliás pudingpor+kb. 2 dl növényi tej
2 ek mazsola
1 csipet só
1 ek barna cukor
reszelt citromhéj
tetejére: fahéj vagy lekvár
Hozzávalók:
Közben a növényi tejet elkeverem a pudingporral és a cukorral, majd felfőzöm.
Hozzáadom a mazsolát.
Mikor a rizs megfőtt, a pudingot és a rizst összeelegyítem.
Egy mázas cseréptálat kikenek zsiradékkal (vaj vagy margarin vagy pálmazsír...) és a rizses masszát szépen elsimítom benne.
Sütőben, alacsony fokozaton (170-180 °C). rövid ideig sütöm (míg "bőr" képződik a tetején).
Remélem legközelebb a reszelt citromhéjat végül nem fogom kifeledni belőle...
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 15:47 6 megjegyzés
Címkék: aszalványok, desszert
Lencseleves és India Hangja
2009. december 18., péntek
A gasztronómiai rovatot pedig pár hónapja én szerkesztem, indiai ízvilágú receptekkel.
Feliratkozás: indiahangja-subscribe@yahoogroups.com

Hozzávalók:
250 g lencse
1 nagyobb sárgarépa, apróra vágva
1 marék zöldbab
1 csokor petrezselyem
3 közepes méretű paradicsom
1 mk gyömbér
½ tk só
½ tk kurkuma
½ tk feketebors
Csonsz (fűszerezés):
2 ek ghí (tisztított vaj) vagy olaj
1/2 tk tómai kömény
½ tk garam masala
fél db citrom

Elkészítése:
Alaposan átmossuk és friss vízben feltesszük főni a megtisztított és felszelt sárgarépával, a zöldbabbal és a paradicsomokkal együtt.
Beleszórjuk a kurkumát, a feketeborsot és a gyömbért.
Az elején a víz jócskán haladja meg a fazékban lévő hozzávalók szintjét, majd amint a lencse duzzadni kezd, a víz mennyisége elég, ha éppen csak ellepi, különben nagyon híg lesz a végeredmény.
Fedő alatt főzzük puhára.
Eközben elkészítjük a csonszot, mely egy ghí-s (vagy olajos) pirított fűszerkeverék, amit a már majdnem kész ételhez adunk.
Csonsz készítése:
Óvatosan adjuk hozzá a megfőtt leveshez.
Ha egyenletesebb és krémesebb változatra vágyunk, akkor botmixer segítségével pürésítsük vagy turmixoljuk össze a levest.
Tálaláskor ízesítsük frissen facsart citromlével.
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 7:06 3 megjegyzés
Címkék: hüvelyes, indiai étel, leves
Vendégváró délután
2009. december 9., szerda

Ha egy igazi cukrászműhelybe vágysz, akkor feltétlenül látogasd meg az oldalát. Nem teljesen reform alapanyagokból készülnek az ottani sütemény-költemények, de én rendszeresen odalátogatok és mindig elámulok a kézügyességén. Bizton állítom, hogy lekörözi a cukrászdák tortáit.
Így Advent idején pedig vendégül látom: Citromfüvet, Gabriellát, Krisztinát, Napmátkát, Ottist, Bellyt, Valit és Palócprovence-ot.
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 10:18 11 megjegyzés
Székelykáposzta sült tofukockával
2009. december 6., vasárnap
Nekem sem a legkedvesebb ételeim egyike a savanyú káposzta, de ezek a annyira megbolondították, meg került rá füstölt kockák, növényi joghurt is, hogy nagyon ízlett és kétszer is szedtem belőle. Sőt vacsorára is ezt ettem, pedig általában este nem eszek meleg ételt.
Hozzávalók kb. 4 főre:
500 g savanyú káposzta
½ mk szemes köménymag
1 tk só
1 mk pirospaprika
½ fej vöröshagyma
2 ek olaj
1-2 ek korpás búzaliszt
1 csg füstölt tofu
4 ek sárgaborsóliszt
vagy
növényi joghurt

Elkészítése:
Az olajon megfuttatom az apróra vágott hagymát, hozzáadom a lisztet és kicsit pirítom, beleteszem a pirospaprikát, azonnal vizet adok hozzá és csomómentesre keverem. Ezt adom hozzá óvatosan a készre főzött káposztához.
Tálaláskor sült tofu- vagy sajtkockát, tejfölt vagy növényi joghurtot adok hozzá.

Sült tofukockák
A tofut kockára vágom. A sárgaborsólisztben megforgatom a tofukockákat úgy, hogy vékony rétegbe hozzátapadjon a liszt. Forró olajban kisütöm.
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 8:00 3 megjegyzés
Címkék: káposzta, Karácsony, magyar ízek, téli étel, tofu
Kalendárium: December - Karácsony hava – Télelő – Álom hava
2009. december 2., szerda
Várakozunk... A keresztény kultúrkörben 4 hetes Advent előzi meg Jézus születését, a Karácsonyt.
A latin adventus szó jelentése: eljövetel, megérkezés.
A Megváltó születése, a Fény eljövetelét is szimbolizálja, azét, aki az emberek szívébe reményt ültetni jött el.
Az adventi koszorún lévő 4 gyertya a következőket szimbolizálja: igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség.
Az adventi időszak minden egyes vasárnapján egy-egy gyertyát gyújtunk meg, s ezzel egy időben talán el is gondolkodunk jelentésükről is.
Ebben a négy hétben fordítsunk fokozottabb figyelmet a következő, bennünk rejlő tulajdonságok megerősítésére, azokra, amiket ebben a „sötét” időszakban egyébként hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani.
A gyertyák szimbolizálta négy tulajdonság a következő:
Az igazságosság hetében kezdjük azzal, hogy elsőként saját magunkkal próbálunk meg őszinték lenni. Ahhoz ugyanis, hogy az igazságosság tulajdonságával rendelkezhessünk, érzéseinknek, gondolatainknak összhangban kell lenniük cselekedeteinkkel.
Mit ér máskülönben az igazságosság hirdetése, ha mi magunk ettől eltérően cselekszünk? Ha sikerül ezt kifejlesztenünk, tisztábban fogunk látni.
A második héten a mértékletességet próbáljuk meg gyakorolni. Életünk egyik területén sem jó a túlzás.
Harmadik feladat a bátorság fejlesztése:
A sötét időszakban ennek különösen fontos szerepe van. Ne csak a külvilág sötétjében való botorkálásra értelmezzük ezt, hanem vonatkoztassuk a sötét, lehúzó gondolatokra is. Igyekezzünk legyőzni önmagunk félelmeit, felvállalni hitünket, eszméinket, lépjük meg a halogatott döntéseket, mindazt, amitől a félelem miatti gúzsba kötöttség visszatart.
Az utolsó hét a bölcsesség jegyében telik. Tudást szerezhetünk ugyan könyvekből, mesterektől, de a megszerzett ismereteket bölcsességgé nekünk magunknak kell átalakítanunk.
Máskülönben csak papagáj módjára mások bölcsességét szajkózzuk, ami mögött nincs igazi meggyőződés, átélés.
A keleti kultúrában, a keresztény Karácsonyhoz hasonlatos ünnep a: Dipavali.
Ezen a napon sok-sok lámpást, gyertyát gyújtanak a templomokban és az emberek otthonaiban is. Még a legszegényebb kunyhók ablakában is ott világít egy kis mécs ilyenkor.
A fény a szerencsét hivatott bevonzani, hogy a következő év „világosabb” legyen. Az ünnepet megelőző időszakban pedig még kiemeltebb szerephez jutnak a lelki gyakorlatok (mantrázás, meditáció, írások tanulmányozása). Azt mondják ugyanis a bölcsek, hogy ahol jelen van a tudás, ott nem lehet sötétség. Dipavali tehát a tudás ünnepe is.
A puszta tudásvágy viszont csak egyfajta önzés, az egoizmus kielégítése. A legfőbb cél a transzcendentális szeretet. Ez pedig nem szűkül le vallások szabta keretek közé, hanem visszavezethető egy közös ősforrásra.
Ennek üzenetét önti szavakba Eidlitz, az igazságot kutató európai, egy Karácsony éjjelén, messze hazájától:
„Úgy éreztem ezen az éjszakán, mintha egész életemben egy mélységes kút kikövezett fenekén éltem volna, s vágyakozva kukucskáltam volna fel oda, ahol az ég egy piciny darabját láttam, s az általam hőn szeretett csillagot; Krisztust. Ám most elkezdtem kimászni a kútból. Egyre közelebbről és egyre nagyobb szeretettel fénylett a hőn szeretett Üdvözítő, de nem volt egyedül. Körös-körül számtalan csodálatos csillag ragyogott még, más, testvéri üdvözítők. Isten végtelen szeretetének egész csillagos égboltja borult fölém. Isten üdvözítői, akik egymás után szálltak alá a földre, nagyon különböztek egymástól. Más fénnyel és erővel ragyogtak. Néhányan jobban elrejtőztek, mások kevésbé. Ám végső soron mindannyian ugyanannak az Egynek a megnyilvánulásai voltak. Azonos fényből származtak, az ősfényből, azonos isteni ősalakból.” Eidlitz: Ismeretlen India
Ha ezt a képet interpretáljuk az emberi életre, látván a nagy sötéséget, a magunk vagy a mások nehéz anyagi, családi helyzetét, vagy akár a világban eluralkodott gazdasági, szociális válságot, reménykedhetünk, hogy talán épp ez a fenekestül felfordult világ, ez a nagy-nagy sötétség lesz kedvező arra, hogy üstökösként megjelenjen a változás.
Talán éppen akkor, amikor a legrosszabbnak érezzük a helyzetünket, akkor fog valami hirtelen megváltozni itt a világban, s születik valami jó.
Bejegyezte: Renata Kalman dátum: 5:13 9 megjegyzés
Címkék: Gondolatok, kalendárium










