2010. január 27., szerda

A blogolás árnyoldalai

Palócprovence-tól kaptam ezt a témát egy kicsit más címmel.

Amikor nekikezdtem a gasztro-blogolásnak, tudtam, hogy teljesen személytelenül nem tudom majd művelni, vagyis óhatatlanul is bepillantást engedek az életünkbe. Arra viszont ügyelek, hogy ez a bepillantás ne legyen olyan mértékű, ami engem már zavarna.

Az eredeti célom az volt ezzel a bloggal, hogy legyen egy mások számára is elérhető felület erről a főzési irányzatról és a receptjeimről.

Mivel elég sok kérdést, levelet kapok főzésre, étkezésre vonatkozóan, ezért egyszerűbbnek éreztem nyitni egy ilyen „boltot”, ahova betérhet és válogathat az érdeklődő.

Az hogy a magunk számára hasznos, már bebizonyosodott. Sokszor innen vadászom le a korábbi receptjeimet illetve egyik hétvégén úgy alakult, hogy nem értem haza a tervezett időre, -s nálunk délben van ebéd- a nagylányomnak az apukájával kellett összeállítania a második fogást, amit úgy oldott meg a lányom, hogy innen kereste ki a receptet.

A bejegyzéseknél nem hatásvadászatra törekszek és tudom, hogy a felkerülő recepteket lehetne még tovább javítani, eltolni az egészségesebb irányba. De a célom az, hogy olyan receptek kerüljenek fel, amiket általában szeretnek és meg is esznek a gyerekeim. Így alakulnak folyamatosan...

A mások, enyémtől eltérő véleménye életfelfogása érdekel és szívesen veszem az ilyen típusú hozzászólást is. A rosszindulat vagy irigység viszont más, az bántana. Szerencsére ez eddig elkerült. (Lehet, hogy azért, mert nem vetettem fel olyan igazi vitát kavaró kérdést…)

3 megjegyzés:

  1. Nekem is sokat segítesz. Ugyan nem vagyunk vegeáriánusok a férjemmel, mégis rengeteg ötletet merítek tőled.

    VálaszTörlés
  2. Én is sokat tanultam már Tőled, s nem csak főzni...
    Köszönöm, hogy vagy!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Nektek!
    Ilike, Te mindig jókor jösz és írsz valamit...

    CES Neked meg ugyanazt mondhatom, amit Te nekem.

    VálaszTörlés