Hétvégén 20 éves (!) általános iskolai osztálytalálkozón voltam szülőfalumban. Persze családilag vettük nyakunkba az országot, egybekötve a nagyszülői-rokonsági vizittel. Hazafelé nagy rakomány kerti terméssel érkeztünk, alig bírták hazahúzni a lovak (na jó, lovak helyett az éltes korú kisbusz erőlködött az utakon). Most itt állok ezzel:
Szerencsére volt annyi előrelátásom, hogy útközben szereztem be hozzá üvegeket is, ha nem is stílszerűen egy üveges tóttól, hanem a madaras üzletlánc pesti egységétől.
Tehát főleg szilva és körte, a többi pedig már csak mutatóba, aféle nyárvégi búcsúzóként, közvetlen kóstolásra.
A körtét az ottani szomszédasszonyunktól kaptam, ami nagy részéből befőtt lesz. A szilva nagymamám fáján terem (nagymamám közel a 80-hoz még létra tetejéről szedi a szilvát).
A többi pedig a szüleim kiskertjében termett. Fehér húsú magvaváló őszibarack, szép jólfejlett céklák, az enyém ezekhez képest vicckategória. Jövőre más helyre kell majd ültetnem.
Az idei nyár utolsó komolyabb felvonása következik befőzés fronton.
A nagy forralóüst tele üvegekkel
És persze ne feledkezzünk meg
VálaszTörlésaz utána lévő finom lekvárokról!
Felícia
Felike! Szerencsére sikerült végezni a munkálatokkal, a Te segítséged nélkül sokkal nehezebb lett volna!
VálaszTörlés