Fügéző

Tegnap a nagy esőben realizáltam, hogy a tervezett füge-szüretet most azonnal kell véghezvinnem, mert félő, hogy gyors penészedésnek indul a bokrokon várakozó gyümölcs.

Fügét elrakni csakis úgy érdemes, hogy azonnal, mert jártam már úgy, hogy leszedés után nem rögtön cselekedtem és az eltett lekvárok szépen felforrtak, mivel igen könnyen romló gyümölcsről van szó. Kimentem hát, alaposan megfürdőzve a nagy levelek közt. Mint utóbb kiderült, nem voltam egyedül:

Kép az esőben

Őkelme eléggé rejtőzködött, a fényképezés idejére még a kép kicsit jobb minősége érdekében sem volt hajlandó pozitúrát változtatni, így valahogy beügyeskedtem a gépet a nagy levelek közé az ott lapuló Béka Urasághoz.

Idén már nem sok új bejegyzés fog kerülni a „Befőzés” gyűjtőládájába, mivel lassan a befőzendő termések végéhez érünk. Lehet, hogy unalmas is volt ez a sok –szinte egy kaptafára/eljárásra épülő-készülő- üveges piros, sárga, lila gyümölcs.

Nekem mindenesetre nem tűnt/tűnik egyhangúnak, mert mindegyik gyümölcs készítésekor más aroma és hangulat van jelen, ami biztos nem érződik át teljesen a képeken, írásokon. Örömöm rejlik a kavargatásban is, még ha időnként hebehurgya gyorsasággal ejtek is meg egy-egy befőzést a 4 lábatlankodó csemete és a napi penzum mellett.

Zöldséget idén nem nagyon raktam el, kivéve néhány üveg lecsót. A házi vegeta viszont hamarosan esedékes lesz, káposzta, paprika, karfiol pedig még függőben, ugyanis nemigen van már helyem. A kamra polcain szűkösebb napokra várva sorakoznak az üveges finomságok...

Fügelekvár

Hozzávalók:

Füge
Aki édesebben szereti, tehet mézet hozzá, de elég édes önmagában is


Elkészítése:

A szokott módon előkészítem az üvegeket.
A fügét megmosom, a felső kis szárát levágom, feldarabolom, ügyelve a penészedésnek induló részekre, nehogy belekerüljön ilyesmi.
A gyümölcshúst összeturmixolom, befőzőlábasba teszem, majd felfőzöm. Tölcsér segítségével üvegekbe töltöm, fejreállítom, majd száraz dunsztba teszem (ez az eljárás részletesen itt olvasható).