Retrospektív: a rácsos

Gyermekkorom kedvenc sütije volt, ami évekre kikerült a látó- avagy az ízlelő körömből. Anyu sütötte gyakran a nyolcvanas években. Omlós, enyhén fahéjas ízű tésztaalapon házi sárgabaracklekvár terült el, rajta rácsok… Tegnap nekiálltam és megsütöttem.

Az egyik magyar nyelvű alapszakácskönyvem: F. Nagy Angéla – A család szakácskönyve. Tudom, hogy a legtöbb helyen Horváth Ilona szakácskönyvére szokás hivatkozni és ha jól emlékszem, az otthoni rácsos is az alapján készült.

Házasságkötésemkor a főző- illetve sütőtudományom enyhén szólva szerény keretek között mozgott, nagyjából három ételben merült ki. A férjem viszont tudott főzni, de az én kezembe adta át a fakanalat, amit remélem nem bánt meg, még akkor sem, ha én ezzel a fakanállal kicsit más vizekre eveztem. A meglévő szakácskönyvei között volt az előbb említett F. Nagy Angéla-féle is.
Azóta már lelkes szakácskönyvgyűjtő lettem, kicsivel több, mint háromféle ételt is el tudok készíteni és eltelt 10 év...

Rácsos linzer

A receptet a már átalakított verzió, pl. kihagytam belőle a tojást, csökkentettem a cukormennyiséget:

Hozzávalók:

40 dkg margarin
60 dkg liszt
1 tk sütőpor
10 dkg cukor
1 tk őrölt fahéj
1 citrom reszelt héja
fél citrom leve
sárgabaracklekvár




Elkészítése:

A sütőporral és a fahéjjal elkevert lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a cukrot, a reszelt citromhéjat és a citromlevet. A tészta kétharmad részét kinyújtjuk és egy közepes nagyságú tepsibe simítjuk. Megkenjük a lekvárral. A maradék tésztából vékony rudakat sodrunk és a tészta tetejére tesszük, berácsozzuk. Előmelegített sütőbe tesszük és megsütjük.