Szüret

Tegnap szüreteltünk (most elnézve az időt, nagy szerencsénk van, mert ma már esik). Persze csak a kerti szőlősünkben, de így is egész napra való munkálatokkal járt. Nagyjából a kétharmad részét szedte le a férjem a szőlőnek a tőkékről, így egy gyerekkádnyi mennyiség lett. Megmosta, leszemezte és kis préssel lepréselte én pedig elraktam szőlőlének üvegekbe.
A prés örökség, kézzel tekerhető, még apósomé volt. Most első ízben vettük használatba, jónak bizonyul, habár maradnak benne egész szőlőszemek is.

Ennek híján valamilyen turmixszal elegyíteném össze és leszűrném.

A szőlő:




A palackba tett lé (most az esőben készült kép):




Jobb lett volna szombatra időzíteni, mert ma reggel nehezen akaródzott felkelni a Nagyoknak (igaz máskor is), de a férjem dolgozott. Már öreg este volt mire lesuvickoltam a teraszt.

Szőlőlé

Hozzávalók:

szőlő kipréselt leve
citromsav (kb. kétliterenként egy mokkáskanálnyi)

Elkészítése:

Az üvegeket a szokott módon készítettem elő. A szőlőlevet a befőzőlábosban felforraltam, majd tölcsér segítségével üvegekbe öntöttem és a két celofános módszerrel zártam le a tetejét.

Bokor Katalinnál olvastam ezt az eljárást még évekkel ezelőtt, de ma már csak a gyümölcsleveknél alkalmazom, a lekvárok, befőttek esetében fémfedelet használok, mert így jobban megmaradnak.

A két celofános eljárás lényege: a celofánból két négyzet alakúra vágott rész közé nátrium-benzoát kerül. Így a tartósítószer nem érintkezik az élelmiszerrel.

Menete: Az első réteg celofán egyik oldalát kenőtollal megvizezem, majd rárakom -vizes felével lefelé- az üveg szájára. Szorosan rögzítem befőttesgumival. Erre teszek ½ mokkáskanálnyi nátrium-benzoátot, majd a másik celofánnak is megvizezem az egyik oldalát. Itt pedig a vizes oldal kerül felfelé. Ismét rögzítem befőttesgumival.