Káposztás cvekedli

2008. szeptember 19., péntek

Citromfű készített a minap káposztás tésztát. A bejegyzésénél többen jeleztük, hogy a család nem nagyon rajong érte, mi nők viszont szívesen esszük (ennénk). Mivel a kamrámban várakozott egy fej fehér káposzta ugyanezen a -napok óta fontolgatott- célból és péntek is van, hát ez lett a második.

Férjemnek mindig az előző napi ebédet csomagolom be, amit a munkahelyén fogyaszt el . Ebből levonható az, hogy a káposztás tésztát nemigen kedveli.
Igaz, hogy előző napi ételt enni nem túl szerencsés ájurvédikus szempontból, de más szempontokból nézve viszont így legalább jobb minőségűt kap.
(Ezen felül meg ha nagyon ragadozhatnékja van, akkor időnként elnéz a thai büfé felé…)

A szállítás technikája viszont évek óta sem tudott tökéletesebbé válni, mert sajnos még nem sikerült kiborulás-mentes ételhordóra szert tenni, pedig volt már ilyen is olyan is, műanyag is fém is…

Káposztás tészta

Citromfű frissen gyúrt tésztát készített, ez lett volna az igazi! Időm viszont nem volt erre, -eddig is főleg cérna- vagy szélesmetéltet készítettem-, így az itthon meglévő kissé hiányos bolti tészta-készletből választottam. Az autentikus nagykocka híján egy ilyen masni formájút:

Hozzávalók:

durumtészta (gyereknek fejenként 1, felnőttnek 2 maroknyi a szárazból számítva)
fél fej fehér káposzta
1 tk só
olaj


ízesítés:
sós: só+bors
édes: cukor/méz/növényi szirup



Elkészítése:

Egy fazékban vizet forralok, melybe 1 ek olajat tettem. A tésztát megfőzöm, lecsepegtetem.
A káposztáról leszedem a külső nagy leveleket, levágok egy akkora darabot belőle, amennyit felhasználok. Megmosom, a többit pedig elrakom.

Egy erre alkalmatos reszelőn lereszelem (kis lyukú reszelőn reszeltem, azt remélve, hogy így nagyon aprón talán jobban fog ízleni a gyerekeknek).
Besózom, állni hagyom. Egy óra múlva kicsavarom belőle a folyadékot. Egy lábasba beledobom a kicsavart káposztát, olajat öntök alá és fedő alatt -időnként megkeverve- megpirítom.
Mikor elkészült, összekeverem a tésztával.
Ízesítésül sós és édes lehetőség is van.


Nekem ízlett, de sajnos úgy tűnik a jövőben sem sűrűn fogom ezt az ételt készíteni, mert egyedül a nagylányom csatlakozott hozzám pár villa erejéig, a többieknek nem nyerte meg az ízlését.
A kapor mellett ez a második számú, család által nem szeretett, számomra pedig igen kedvelt étel.