2008. augusztus 9., szombat
Érik is, zöld is...
A cukkini az idén inkább remeteként tengődik.
Okra is van néhány, aztán érkezett egy új jövevény is: török saláta névre hallgat. Hivatalosan biztosan nem így hívják, de mivel ez volt a származási országa, hát erről nevezték el. Kinézetre a porcsinnal rokonítanám, bár annak a szára barnás, ennek meg zöld.
Lényeg a dologban: úgy tűnik megmarad, már csak át kellene menteni az elkövetkezendő évekre (magot gyűjteni róla az adott időben).
Szeder és áfonya, szép lila színű bogyósok:
Salátának való rukkola:
A mentáim terjednek, már kissé túl szemtelenül is. Kényelmesen nyújtózkodnak, nem zavartatják magukat, hívatlan vendégként megjelennek mindenhol és kitúrnák lakhelyükről a többi szabályosan növekedő növényt. A kissé csenevész ribizlibokor türelme is fogytán, nem mindenki bírja a rámenősséget.
Az édeskömény sárga virágai nektárt kínáló fogadóként üzemelnek a méheknek, környéke zsúfolásig teli a zsongó potrohosokkal.
A szőlő is egyre jobban érik, az itt vendégeskedő darazsak –ellentétben az édeskömény kuncsaftjaival- nem olyan fürgék, láthatóan kábák. Zsongásukról is lerí a bódulat. Nem csoda, mert képesek akár egész szemeket is felfalni…
Emlékeztetőül pedig, hogy már túlmentünk a nyár derekán, itt-ott lehullott néhány szőlőlevél. A Nagyok kiskertjében paradicsom, egy-egy szál sárgarépa és bokros zöldbab várakozik hűségesen kis gazdáira.
Kihasználom a futóbab lugasának enyhe árnyékát egy lepottyant alma és szőlő társaságában: csend van és nyugalom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése