2008. szeptember 13., szombat
A kb. 3-7 méterre megnövő fekete bodza cserjéjének termése, ami nem keverendő össze a gyalogbodzáéval, mert az erősen mérgező! Bogyója csak éretten jó, vagyis mikor már erősen fekete színűvé válik.
Tavasszal a virágjából bodzaszörpöt készítettem, ami inkább üdítőnek, mintsem szörpnek nevezhető, mert nem annyira tömény.
A bodza szárított virágjából gyógytea készíthető.
A virág és a bogyó hasonló tulajdonságokkal rendelkezik: megfázáskor izzasztó hatással bír, köhögéscsillapító, valamint immunerősítő és hashajtásra is alkalmas.
Tavaly nyáron nekifogtam ugyan bodzabogyó-lekvár készítésnek, néhány üveggel eltettem, hogy aztán kóstolás nélkül ki is dobjam, mert időközben azt olvastam, hogy a magja enyhén mérgező.
Idén ezért a mag nélküli verziónak láttam neki.
Hogy teljes legyen a képzavar, a bodzalekvár receptek egy része nem írja, hogy vegyük ki a magját, más része viszont átpasszírozást javasol. Én pedig, "jobb félni alapon," mag nélkül teszem el ezentúl. Főként azért, mert a gyerekek is enni fognak belőle.
Aki szintén rászánja magát a bodzázásra, az számítson arra, hogy a bodza szürete, villázása, passzírozása, kavargatása, töltögetése egy kis fekete-lilás füstszínt kölcsönöz az ujjaknak.
A bodzaszürettel kapcsolatos leírások általában bodzaszedő cigányokról szólnak, miszerint: vödreik, az utóbbi időben már műanyag zsákjaik tele vannak a fekete bodzabogyóval, kezüket, ruhájukat megfogta a feketés-lilás bodzalé. Otthon aztán a cigányasszony (a férfi is segít) befőzi a bodzalekvárt, majd a cigánygyerek az udvaron, utcán bodzalekváros kenyeret majszolnak.
Ollóval levágom a fáról a bodza fürtös fejeit. Villa segítségével legereblyézem róla a szemeket. A penészes, éretlen, illetve nemkívánatos szemeket kiszedem belőle, majd megmosom.
Összeturmixolom. A pépet átpasszírozom egy paradicsompasszírozó, -ennek híján pedig egy szűrő és egy passzírozásra alkalmatos nyél/kanál- segítségével. A kinyert levet befőző lábasba teszem.
Számomra igencsak fanyar volt édesítés nélkül, így az általam lekvároknál alkalmazott cukormennyiség többszöröse került bele. Nagyon lassan sűrűsödött be, mivel nem használok a lekvárokhoz semmilyen kocsonyásító anyagot, ezért tovább kellett főznöm, mint az eddig megszokottakat (barack, eper stb.).
Hozzávalók:
1 kg tisztított bodzabogyó
30 dkg cukor
Elkészítése:
Forrón üvegekbe rakom, fejreállítom és dunsztolom. Ennek részletes menete a Befőzés címszó alatt olvasható.
A mostani szüretelésemből viszonylag kevés lett, két kisüvegnyi. Inkább gyógyító-szerként szeretném használni majd a téli időszakban, mert elég markáns az íze így magában, más gyümölcsökkel nem keverve.
A fán viszont még vannak éretlen fürtök, úgyhogy talán még beérik legalább ugyanennyi termés.
Tavasszal a virágjából bodzaszörpöt készítettem, ami inkább üdítőnek, mintsem szörpnek nevezhető, mert nem annyira tömény.
A bodza szárított virágjából gyógytea készíthető.
A virág és a bogyó hasonló tulajdonságokkal rendelkezik: megfázáskor izzasztó hatással bír, köhögéscsillapító, valamint immunerősítő és hashajtásra is alkalmas.
Tavaly nyáron nekifogtam ugyan bodzabogyó-lekvár készítésnek, néhány üveggel eltettem, hogy aztán kóstolás nélkül ki is dobjam, mert időközben azt olvastam, hogy a magja enyhén mérgező.
Idén ezért a mag nélküli verziónak láttam neki.
Hogy teljes legyen a képzavar, a bodzalekvár receptek egy része nem írja, hogy vegyük ki a magját, más része viszont átpasszírozást javasol. Én pedig, "jobb félni alapon," mag nélkül teszem el ezentúl. Főként azért, mert a gyerekek is enni fognak belőle.
Aki szintén rászánja magát a bodzázásra, az számítson arra, hogy a bodza szürete, villázása, passzírozása, kavargatása, töltögetése egy kis fekete-lilás füstszínt kölcsönöz az ujjaknak.
A bodzaszürettel kapcsolatos leírások általában bodzaszedő cigányokról szólnak, miszerint: vödreik, az utóbbi időben már műanyag zsákjaik tele vannak a fekete bodzabogyóval, kezüket, ruhájukat megfogta a feketés-lilás bodzalé. Otthon aztán a cigányasszony (a férfi is segít) befőzi a bodzalekvárt, majd a cigánygyerek az udvaron, utcán bodzalekváros kenyeret majszolnak.
Bodzalekvár
Ollóval levágom a fáról a bodza fürtös fejeit. Villa segítségével legereblyézem róla a szemeket. A penészes, éretlen, illetve nemkívánatos szemeket kiszedem belőle, majd megmosom.
Összeturmixolom. A pépet átpasszírozom egy paradicsompasszírozó, -ennek híján pedig egy szűrő és egy passzírozásra alkalmatos nyél/kanál- segítségével. A kinyert levet befőző lábasba teszem.
Számomra igencsak fanyar volt édesítés nélkül, így az általam lekvároknál alkalmazott cukormennyiség többszöröse került bele. Nagyon lassan sűrűsödött be, mivel nem használok a lekvárokhoz semmilyen kocsonyásító anyagot, ezért tovább kellett főznöm, mint az eddig megszokottakat (barack, eper stb.).
Hozzávalók:
1 kg tisztított bodzabogyó
30 dkg cukor
Elkészítése:
Forrón üvegekbe rakom, fejreállítom és dunsztolom. Ennek részletes menete a Befőzés címszó alatt olvasható.
A mostani szüretelésemből viszonylag kevés lett, két kisüvegnyi. Inkább gyógyító-szerként szeretném használni majd a téli időszakban, mert elég markáns az íze így magában, más gyümölcsökkel nem keverve.
A fán viszont még vannak éretlen fürtök, úgyhogy talán még beérik legalább ugyanennyi termés.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Nem mergezo a magja enyhen sem.
http://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/bodza.html
Épp ezen a linken találtam, amit ide beillesztett:
Fontos, hogy a bogyókat felhasználás előtt magtalanítsuk, mivel a magvak gyengén mérgezőek. Vigyázat, nemcsak a magvak, hanem a levelek, az éretlen bogyók, a friss kéreg sambunigrin glikozidatartalma miatt mérgező. Görcsöket, hányingert okoz.
Tehát mégis mérgezőek.
A biztonság kedvéért mag nélkül teszem el :)
Megjegyzés küldése