2008. szeptember 7., vasárnap
Rántott karfiol
Hozzávalók:
1 fej karfiol
A panírozó masszához:
10 dkg sárgaborsó liszt
1 kk. só
1 kk. hing
1/2 kk. kurkuma
1 tk pirospaprika
víz
zsemlemorzsa (tönkölyös)
Elkészítése:
A karfiolt rózsáira szedem, megmosom és megfőzöm.
Közben elkészítem a panírozó masszát: a sárgaborsólisztet összekeverem a fűszerekkel (kurkuma, hing, pirospaprika) és a sóval, majd annyi vizet adok hozzá, hogy keverhető, de ne túlságosan híg legyen. Sűrűbb palacsintatészta állagúra emlékeztessen.
Mikor kihűlt a karfiol, beleforgatom előbb ebbe a (pakora) masszába, majd zsemlemorzsában is meghempergetem.
Forró olajban kisütöm.
A panírozó masszánál használtam a „pakora massza” kifejezést. Nos, a valódi pakora: fűszeres csicseri- vagy sárgaborsólisztbe (azaz pakora masszába) mártogatott, olajban kisütött feltét, mely különféle zöldségekből készülhet, például: karfiol, hagyma, burgonya, sárgarépa, tökfélék…
Mivel én most zsemlemorzsában is meghempergettem a karfiolokat, ezért ez nem valódi pakora, hanem inkább rántott karfiol. De pakorát is szoktam készíteni, az gyorsabb is.
Hozzávalók:
100 g bulgur
2 ek napraforgómag
½ mk só
Elkészítése:
A napraforgómagot szárazon megpirítom. A bulgurt megmosom, lecsepegtetem, majd a napraforgóhoz adom és felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel. Sót teszek bele, majd fedő alatt puhára főzöm.
A bulgurról pár szó: más néven búzatöret, melyet úgy készítenek, hogy a zöld búzaszemeket napon megszárítják. Előnye a nagyon gyors elkészíthetőség.
A valódi csatniról azt tartják, hogy olyan erős legyen, hogy ne lehessen megenni, de olyan édes, hogy ne lehessen otthagyni.
Nos, én most a csípősségétől eltekintettem és gyerek-ízlés szerint átalakítottam, így ez inkább csak egy valamiféle édes csatni-leszármazott, mintsem az autentikus verzió.
Hozzávalók:
2 savanykás alma
1 körte
2 ek cukor
1 mk ánizsmag
½ mk kurkuma
Elkészítése:
A gyümölcsöket megmosom, megtisztítom és apró darabokra vágom. Az ánizsmagot kevés olajon (az eredeti recept szerint ghín, azaz tisztított vajon kellene!) megpirítom.
Hozzáadom a kurkumát, majd rögtön a gyümölcsöt. Kevergetem, majd mivel levet ereszt, fedő alatt kicsit magára hagyom. Később hozzáadom a cukrot és összepárolom.
Az eredeti verzió készítésekor jóval több cukrot szokás hozzáadni (a fenti mennyiséghez mérve 4-5 evőkanálnyit) és 1 db összetört csípős füzérpaprika vagy ½ mk chilipor kerül még bele.
Közben elkészítem a panírozó masszát: a sárgaborsólisztet összekeverem a fűszerekkel (kurkuma, hing, pirospaprika) és a sóval, majd annyi vizet adok hozzá, hogy keverhető, de ne túlságosan híg legyen. Sűrűbb palacsintatészta állagúra emlékeztessen.
Mikor kihűlt a karfiol, beleforgatom előbb ebbe a (pakora) masszába, majd zsemlemorzsában is meghempergetem.
Forró olajban kisütöm.
A panírozó masszánál használtam a „pakora massza” kifejezést. Nos, a valódi pakora: fűszeres csicseri- vagy sárgaborsólisztbe (azaz pakora masszába) mártogatott, olajban kisütött feltét, mely különféle zöldségekből készülhet, például: karfiol, hagyma, burgonya, sárgarépa, tökfélék…
Mivel én most zsemlemorzsában is meghempergettem a karfiolokat, ezért ez nem valódi pakora, hanem inkább rántott karfiol. De pakorát is szoktam készíteni, az gyorsabb is.
Napraforgós bulgur
Hozzávalók:
100 g bulgur
2 ek napraforgómag
½ mk só
Elkészítése:
A napraforgómagot szárazon megpirítom. A bulgurt megmosom, lecsepegtetem, majd a napraforgóhoz adom és felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel. Sót teszek bele, majd fedő alatt puhára főzöm.
A bulgurról pár szó: más néven búzatöret, melyet úgy készítenek, hogy a zöld búzaszemeket napon megszárítják. Előnye a nagyon gyors elkészíthetőség.
Körte-alma csatni
A valódi csatniról azt tartják, hogy olyan erős legyen, hogy ne lehessen megenni, de olyan édes, hogy ne lehessen otthagyni.
Nos, én most a csípősségétől eltekintettem és gyerek-ízlés szerint átalakítottam, így ez inkább csak egy valamiféle édes csatni-leszármazott, mintsem az autentikus verzió.
Hozzávalók:
2 savanykás alma
1 körte
2 ek cukor
1 mk ánizsmag
½ mk kurkuma
Elkészítése:
A gyümölcsöket megmosom, megtisztítom és apró darabokra vágom. Az ánizsmagot kevés olajon (az eredeti recept szerint ghín, azaz tisztított vajon kellene!) megpirítom.
Hozzáadom a kurkumát, majd rögtön a gyümölcsöt. Kevergetem, majd mivel levet ereszt, fedő alatt kicsit magára hagyom. Később hozzáadom a cukrot és összepárolom.
Az eredeti verzió készítésekor jóval több cukrot szokás hozzáadni (a fenti mennyiséghez mérve 4-5 evőkanálnyit) és 1 db összetört csípős füzérpaprika vagy ½ mk chilipor kerül még bele.
Bejegyzések
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése