Szikrák tánca

2008. november 10., hétfő

Él bennem egy kép, egy házról, ahol szívesen élnék, vagy talán éltem valamikor. Elég sok a hasonlóság jelen életünk és közötte, de mégsem teljesen ugyanaz.



Folyóként hömpölygő levendulamező szomszédságában áll a napfűtéses, mediterrán stílusú ház.




A barna fapadló őrzi a lépések neszét. Régi stílusú rusztikus bútorok és tárgyak között masszív falépcső vezet a felső szintre.

A nagy sötétbarna szekrényben friss illatú vászonruhák, puha tapintású ágynemű, gondosra vasalt asztalkendők. Vállfára simuló kockás szoknyák, csipkézett blúzok, flanell ingek, vastag szövésű felöltők.

A konyhaablak függönyén búzatáblák elszórt virágai lengedeznek, a párkányon mázas csuprokban rozmaring, bazsalikom zöldell.

A tűzhely feletti falicsempe visszatükrözi a lámpa pislákoló fényét, alatta teáskanna muzsikál halk duruzsolással.

Az eresz alatt felaggatott füvek belibbent illata elegyedik a fahéjas kalácséval.

A kandallóban pattogó tűzszikrák és a vöröslő lángok különös táncából felsejlik néhány kép a múltból, múltakból.

Halk zeneszó… fuvolahang, vagy talán pánsíp.
Hajdanvolt arcok, érzések keringenek, emlékek lenyomatai.




A kinti szürkületben most nem csikordul a kút kereke, káváján álmosan pihen a láncra vont veder. A fán ücsörgő, párja nélkül maradt vadgalamb burukkolása töri meg időnként a csendet.





A tisztára sepert melléképület padlóján falnak támaszkodó gabonás zsákok, szájuk zsineggel gondosan áttekerve.

A kamrapolcokon teli üvegek sorakoznak, a nyár és az ősz kincsei, üvegbe zártan. Sárga, piros, bordó kontúrok.

A beszűrődő fény megcsillan a pergetett méz pocakos üvegén.




A sarokban illatozó alma-, birs- és körtekupacok tornyosulnak. Zsinórra felfűzött paprika-, és gombasorok lógnak.

Vesszőkosár rejtekében pirosas héjú hagymák, vászonzacskóban lilán cifrált babok lapulnak.

Sárga színű, kerek tökök terpeszkednek kotlós gyanánt, mellettük mélylila héjú karcsú padlizsánok.



Az ajtó mögött vesszőseprű és egy pár férficsizma.
Kint a homályban egybefüggő sötét takaró: pihen a föld.

Esett... Felázott rögök illatát hozza elém a szél.



9 megjegyzés:

napmátka írta...

Ezt igazán jó volt olvasni. Talán az ősz hozza ki leginkább az emberből ezt a figyelmet a környezete és a belső énje iránt.

nana írta...

ez gyönyörű! hasonló álmaink vannak.. :)

Renata írta...

szia Napmátka!
Így lehet... Korábban nem szerettem az őszt, mindig nagy változással és az elmúlással azonosítottam. Mostanra mondhatom, hogy talán kedvenc évszakom, mert inkább egyfajta érést, belső gazdagodást takar számomra.
Az is lehet, hogy az éveim múlása miatt van ez :)

Renata írta...

szia Nana! :)
Az álmok üzenetek, sejtések. Jussunk el hozzájuk.

Vica írta...

Szia!
Ez annyira szép volt!Jó volt olvasni...de képzeld el a mi városunk galériájában tavaly nyáron volt egy festmény egy ilyen levendula mezőröl.Gyönyörüséges volt de sajna nem lett az enyém mert az ára...hm...hogy is mondjam,kicsit zsebbe nyulos volt(ez euroba értendö).

Renata írta...

szia Vica!
Örülök, hogy meglátogattál.
95-ben nyáron, dél-Franciaországban voltam, ahol hatalmas levendulamezők terültek el. Emlékszem a lányok a családnál, akiknél jártam, sok-sok pot-pourri-t készítettek belőle.
Azóta sem láttam annyi levendulát, gyönyörű lila tenger.

Melyik városban laksz?

Vica írta...

Halihó!
Olaszországban,Umbriában a városka neve:Spoleto.Tele müemlékekkel és egész évben fesztivállal.Az ó városban van a galéria ahol az a kép láthato volt.Ennek már egy éve de azota sem tudtam elfelejteni,"belém éget".

Szilda írta...

Ennyire egy húron pendülni valakivel, már rémisztő....

Renata írta...

Szilda!
Örülök Neked!

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger