VKF XXI! - Főzzünk könyvből! - Vrindávani mesék: halava és laddu

2008. december 7., vasárnap

Valószínűleg nem leszek szokványos a választásomal, mert először ugyan klasszikus irodalmi műveket ízlelgettem (egyik kedvencem Mikszáth) , de aztán nem jutott eszembe a feladvánnyal kapcsolatos semmi eredeti gondolat, így elkalandoztam a védikus irodalom felé.

Miért választottam éppen ezt?

A blogomba látogatók tapasztalhatják, hogy egyik kedvencem az indiai konyha, -habár a tejet növényi tejjel helyettesítem- de otthon érzem magam ebben az ízvilágban.

A választás másik oka a lelki töltet.

Vágyakkal rendelkezünk, folyton keresünk valamit. Ez irányulhat egészen hétköznapi dolgokra, például -gasztrobloggereknél nem meglepő módon- valami új (étel)ízre, anyagi javakra, vagy személyekre, szeretetünk tárgyára. Ez a hajtóerő viszont örökösen fennmarad, mert valójában a Tökéletes iránt sóvárgunk, s betöltetlenek maradnak vágyaink.

Megfelelő étellel jól lakik a test, mert: „Ha valaki ellátja étellel a gyomrot, azzal kielégíti az összes többi testrészt is”, de ugyanilyen fontos a szellem (jól) táplálása is. A vágyak helyes irányba terelésével sikerülhet valamiféle megnyugvást, lelki békét találni kinek itt, kinek ott, ki ebben, ki abban leli meg ezt a lelki töltetet. Sokféle út halad egymással párhuzamosan vagy akár divergensen, de eredeti céljukat tekintve talán ugyanazt szeretnék elérni.

Miközben irodalmi ízek után keresgéltem, meg is leltem mindkét táplálékot egyazon helyen.
Talán többen ismeritek a halavát és a laddugolyókat, de a történeti közeget, amiben most találkozunk velük, nem biztos.




Képzeletben a Govardhan-hegy tövébe kuporodva, hegynyi étel és édesség szomszédságában hallgassunk Vrindávan meséiből! Kóstoljunk forró halavát és ízleljünk laddugolyókat!

Hogy is volt?


Góvardhan-púdzsa


Krisna, Balaráma és a tehénpásztorfiúk elbúcsúztak az áldozatot bemutató bráhmanák feleségeitől, és hazatértek. Meglepődve vették észre, hogy a vrindávani tehénpásztorok is áldozati szertartás bemutatására készülnek. Krisna, Nanda Maharadzshoz fordult, és azt kérdezte:

-Kedves apám! Miféle áldozatra készültök? Milyen áldással jár egy ilyen ceremónia? Kinek szánjátok és mi a célja? Kérlek, mondj el Nekem mindent róla!

-Kedves fiam! - válaszolta Nanda Maharádzs. - Bizonyára tudod, hogy a víz milyen fontos számunkra, hogy gazdagon teremjen a föld. Az esőzés Indra király kegyétől függ, ki kell mutatnunk az iránta érzett hálánkat. Arra készülünk, hogy örömet szerezzünk neki, mert eddig mindig elegendő esővel látott el bennünket.

Krisna tisztelettudóan végighallgatta apja szavait, majd így szólt:

-Miért kellene a gazdag termésért a félisteneket imádnotok? Bármilyen áldást kapjon az ember, azt az Istenség Legfelsőbb Személyisége adja. Indra még az óceánt is öntözi, pedig annak semmi szüksége vízre. Mindenkinek egyaránt ad, ez a dolga, s nem függ a mi imádatunktól.

-Kedves apám! - folytatta Krisna. - Miért nem inkább a Góvardhan-hegyet tisztelitek, aki maga Visnu? Hatalmas és rendíthetetlen, mindenki rettegi, nem árthat Neki még Indra sem. Patakjai bő vízzel, legelői ízletes zöld fűvel látják el teheneinket, akik így sok tejet adnak. Ez minden gazdagságunk és jólétünk fő forrása.

Ezért kérlek benneteket, inkább olyan áldozatot mutassatok be, amely kielégíti a Góvardhan-hegyet! Így elégedett lesz mindenki. Késedelem nélkül kezdjétek el a Góvardhan-hegy imádatát, mely minden jó szerencsénk oka.

Az egyszerű és becsületes tehénpásztorok Nanda Maharádzs vezetésével elfogadták Krisna bölcs tanítását. Krisna pedig elmondta, mit kell tenniük.

-Készítsetek finom ételeket gabonából, rizsből és tejből! Főzzetek dált és halavát! Süssetek purit és pakorát! Hozzatok édességeket, laddut és raszagulát! Hívjatok meg tanult bráhmanákat, hogy mutassák be a tűzáldozatokat! Díszítsétek fel a teheneket! Ajánljátok fel az ételeket a Góvardhan hegynek, majd mindenkinek adjatok bőséges praszádamot!

A tehénpásztorok úgy tettek, ahogy Krisna kérte.




Vörös áfonyás laddu


Hozzávalók:

25 dkg sárgaborsóliszt
15 dkg pálmazsír
10 dkg barna cukor
1 marék vörös áfonya




Elkészítése:

A pálmazsírt felolvasztom egy vastag aljú lábasban. Beleszórom a lisztet és kb. 10-15 percig, kevergetés közben pirítom.
Lezárom és hűlni hagyom. Langyos állapotban hozzáadom a barna cukrot és az előzetesen beáztatott és lecsepegtetett áfonyát. Alaposan összekeverem, majd golyókat formázok belőle.


Halava


Hozzávalók:

6 dl víz
1 dl nádcukor
10 dkg pálmazsír (eredetileg vajjal készül)
2 dl búzadara
2 ek durvára vágott pörkölt dió
1 narancs reszelt héja




Elkészítése:

A durvára vágott diót szárazon megpirítom és félrerakom. A narancsot alaposan megmosom, szárazra törlöm és lereszelem.
A vízbe beleteszem a cukrot, felforralom és alacsony lángon forrón tartom.
Közben a búzadarát szárazon megpirítom, s mikor kicsit sötétebb színű lett -de nem égett-, hozzáadom a zsiradékot, felolvasztom, majd óvatosan hozzáöntöm a cukros vizet. Óvatosan kell végezni, mert gőz keletkezik, sőt ki is csapódhat!

Hozzáadom a pörkölt diót és a narancshéjat.
A kevergetést közben nem hagyom abba. Kicsit hagyom még főni, majd lezárom és fedő alatt állni hagyom.



12 megjegyzés:

napmátka írta...

Kedves Renáta!
Repül Feléd egy virtuális hógolyó:
http://napmatka.blogspot.com/2008/12/kmnyes-llekmelegt.html

Ági, aki főz írta...

De jó, már ezer éve akartam halvát készíteni. Köszi a receptet.

Renata írta...

Napmátka!
Köszi, igyekszem reagálni...

Renata írta...

Szia Ági!
Örülök látogatásodnak! :)
Az eredeti recept ghível (tisztított vaj) készül, de nekünk a tejallergia miatt n/sem lehet.
A pálmazsír kicsit zsírosabb, ebből kevesebbet teszek bele.
Cukorból is jóval többet ír a halavához.

Ízesíthető bármivel, de azt javasolja, hogy kettőnél több ízesítőanyagot ne tegyünk bele.

A halva (a-nélkül) török csemege, az napraforgómagból készül.

Remélem Nektek is ízleni fog.
Szoptatáskor én tejserkentő hatását észleltem...

Indianyó írta...

REni :-) Nyelvészeti oka van annak, hogy miért nem halavának hívjuk az ételt. Mivel te egy krisnás könyvből főzöl (tehát nem egy magyar fordítású indiai könyvből), az ő elnevezésüket használod, és ez így rendben is van, de a hozzászólónak igaza van: ennek az ételnek a neve valójában halvá, ha halavát kérsz Indiában, nem fogsz kapni ;-)
A krisnások szanszkrit szövegeket olvasnak,onnan tudják a dévanágárí írást olvasni, a szanszkritban pedig minden szótagban (így a szavak végén is) van egy magánhangzó, így ők ezt úgy ejtik, ám a hindiben és a többi északi indiai nyelvben ez nem így van. S mivel a szanszkrit nem beszélt nyelv, csak a tudomány és a vallás használja, ezért nem fogja az átlag indiai megérteni, mit kérsz.

És a legkedvesebb indiai édességeim egyike, különösen, ha sárgarépából készül, tejjel és kardamommal-mazsolával-kesudióval összefőzve.

A laddu pedig eredetileg csicseriborsólisztből készül és Ganésha/Ganapati isten kedvenc étele, attól olyan szép kerek a pocakja :-)

Remélem, nem bánod, hogy ily hosszan hozzászóltam :-)

Renata írta...

Indi!
Köszi a helyreigazítást.

Akkor ezek szerint rosszul tudtam, miszerint:
halava=búzadarás
halva=szezám- vagy napraforgómagos édesség.

Ági! Bocsi a téves infóért.

Indianyó írta...

Reni :-) Nem tudtad rosszul, hiszen a krisnás könyvek ezt mondják, nekem szerencsém volt némi többletinformációhoz jutnom az évek/tanulmányok/személyes megtapasztalások során:-)

Halvát - az indiait - lehet készíteni a búzadarán (szudzsí ki halvá) és a répán (gázar/gádzsar ki halvá) kívül rizsből, krumpliból is (ezeket nem ettem, de tudom, hogy léteznek, másféléről még nem hallottam, de talán még többféle is létezik)másból is. Ezeknek a lényege a vajon/ghín megpirított édes, magokkal és fűszerekkel (többnyire kardamommal) ízesített étel, amit általában vizes sziruppal vagy tejjel engednek fel és főznek/párolnak puhára - ahogy te is írtad.
A balkáni édesség nevét már hallottam, arról nem tudok semmit, talán egy görög/török érdekeltségű konyhaművész segíthet megoldani a rejtélyt :-)

ölellek (és tudod, hgoy összesen két gasztroblogot olvasok, a tiédet mindig, Fűszeres Eszterét pedig csak néha, amikor időm engedi)

Renata írta...

Indi!
Köszi, megtisztelsz ezzel, főleg, hogy tudom mennyi időd van...

Sajna kevés az a dolog, ami autentikusan kerül át, akár ételről, akár eszméről van szó.

Olyan életszerűek az ételleírásaid, még a legegyszerűbb is, ezt már réges-rég megállapítottam...:)

Alexandra írta...

A görög halva egy grízzel készült, sziruppal leöntött édesség. Az olajat fel kell forrósítani, beleöntjük a grízt és az őrölt fahéjat, majd folyamatosan kevergetjük a masszát, amíg a gríz kezd aranybarna lenni. Közben forróvízzel és cukorból kb. 10 perc alatt szirupot főzünk, melyet ráöntünk a grízes masszára. Folyamatosan kevergetve addig főzzük az egészet, amíg az egész besűrűsödik. Amikor egy picit hült, kis formákba töltjük az egészet. Tört dióval vagy mandulával tálaljuk.

duende írta...

Ez biztos finom! :-)
A halvára gondolok elsősorban.

Renata írta...

Alexandra!
Köszi az infókat!
Most már kicsit fogalomzavarban vagyok, ezek szerint a görög eredetű halva nem magokból (szezám-, napraforgómag) hanem szintén búzadarából készül?

Renata írta...

Duende!
Te hogy tudod, mi a halva alapanyaga?
(az arab vonatkozás miatt kérdezem)

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger