Csíráztatás I.

2009. április 15., szerda

Igaz, hogy most már itt vannak a friss zöldek, de ősztől-tavaszig kiemelt hangsúlyhoz jutnak táplálkozásunkban a csírák.

A velük való tevékenység igazából nem is nevezhető munkának. Az előkészületeken kívül: magok, csíráztató tál beszerzése, áztatás, más egyéb dolog nincs is velük, csak a napi kétszeri átöblítés.

Lényeges, hogy ne csávázott, vegyszerrel kezelt magokat vásároljunk, hanem kizárólag étkezésre alkalmas csíramagvakat!!!


Szendvicsbe téve iskolai tízóraiként


Sok évvel ezelőtt (kb. 10) vettem az első csíráztató tál-szetemet, -igaz műanyagból- aztán időközben még vettem hozzá továbbiakat, mert egy szetben csak két olyan szint van, amibe mag tehető, s ha egyidejűleg többfélét szeretnék, akkor szükség van egy másikra is.

Azóta láttam már többfelé többféle kelléket: a cserép csíráztatóktól kezdve a csíráztató készülékig (!), sőt egyszerű befőttes üveges módszert is, ahol gézlappal kötik be az üveg száját.

Egyelőre maradok a saját eddigi módszeremnél, mert idő, hely illetve gyerek-biztonsági okok miatt nekem ez a legideálisabb.
Az áztatást külön kis tálkában szoktam kivitelezni, a magok típusától függő időtartamig. Általában feltüntetik a zacskón.
Az apróbb magoknál ez azért is fontos (áztatás), mert különben átpotyognak a csíráztatótál rácsai között.

Az áztatási idő leteltével beleöntöm a magokat a csíra-rekeszekbe, (a két lyukacsos fehér), s azokat egymásba helyezem. Az alsó rekesz (lyuk nélküli színes) a víztartó, ezt nagyjából félig töltöm meg vízzel, a tetejére pedig a záró rekesz (lyukacsos színes) kerül.

Naponta kétszer (reggel és estefelé) átöblítem a magokkal teli rekeszeket a csap alatt. Az alsó tálkában pedig szintén kicserélem a vizet.

Ha fény éri a magokat és inkább zöld színűek a levelei, akkor C-vitaminban gazdagabb, ha viszont fénytől védett helyen növekednek, és sárgásak lesznek a kis levelek, akkor pedig a B2-vitamin kerül bennük túlsúlyba.



Salátaként, reszelt céklával



Csíráztatni lehet fűszernövénykéket (zsázsa,), zöldségféléket (retek, vöröskáposzta), gabonaféléket (tönköly) egyéb fűféléket (hajdina), hüvelyeseket (bab, lencse), olajos magvakat (napraforgó) stb.

Fajtájától függően néhány napon belül fogyaszthatók a kis növénykék.


Az utóbbi időben nekem elég sok mag berothadt, volt olyan, hogy ki sem csírázott. Majd egy riportban hallottam (Kanál forradalma a Civil Rádióban), hogy a magok nem szeretik a túl nagy meleget, s nálam valószínűleg ez lehetett az utóbbi időben tapasztalt sikertelenség oka. Áthelyeztem a csíratálakat az ablakból egy eldugottabb helyre és ez jónak bizonyult.

A csírák nyersen fogyasztandók, kivéve a hüvelyesekét. Ezeket fogyasztásuk előtt meg kell főzni (Ránky Editnél olvastam) a benne lévő fehérjék miatt, ami nyersen nem jó.

Mivel ez utóbbi számomra nem túl egyértelmű, ezért a hüvelyeseknél úgy csinálom, (ezidáig még csak lencsét csíráztattam) hogy a zöld szárát megeszem, a magot viszont felhasználom az ételkészítés során.

6 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Mindig tanul valamit az ember! Eddig az alsó rekeszbe soha nem tettem vizet csak oda csöpögött az öblítés után föntről. A legfelsőt pedig nem tetőként használtam, hanem ott is csíráztattam. Ezek szerint így kellene, jó tudni.:)

Ági, aki főz írta...

Köszönöm! Egyre közelebb kerülök ezekhez a csírákhoz, már kezdem magaménak érezni őket.

dobesa írta...

Én is szoktam csíráztatni a legfelső szinten is, alulra meg nekem is csak csöpög a víz! Úgy látszik ez az amatőr módszer ;-D
Viszont, Renáta a zsázsa-csíráztatásról mondhatnál valami okosságot! Imádom, de nekem még egyszer nem sikerült rendesen kicsíráztatni. Vagyis kicsírázni kicsírázott, de azt a gusztustalan zselét ami közben képződik egyszerűen sehogy nem tudom eltüntetni róla. Pedig minden átöblítésnél próbálom. Már olyan erős vízsugárral is próbáltam, hogy a magok egy részét is átnyomta a réseken, de az undorító zselé vígan ottmaradt! Te hogy csinálod?

napmátka írta...

No, ez talán még jobban izgat, mint a szejtán. Szeretem a friss zöldeket, s néhány csírafélét is kóstoltam már. Duendénél, Nálad is tetszik ez a csíráztatás, utána fogok nézni, hol szerezhetek hozzávaló magokat...

Renata írta...

Palócprovence!
A felső, színes lyukacsos edénykébe is lehet csíráztatni, de azt javasolják, hogy takarjuk le kistányérral, hogy párában legyenek a magok, s ne száradjanak ki. Ha viszont penészedésnek indulnának, akkor hagyjuk szabadon, tányérka nélkül.

Ági!
Rajta!

Dobesa!
Szerintem az alsóban is a párásítás miatt van víz.

A zsázsa esetében, -mivel ez a nyálkás magok közé tartozik, ilyen még a mustár is-, kicsit másként járok el. Ha mindenképpen csíratálban szeretném növeszteni, akkor a legalsó rácsos rekeszbe teszem, hogy ne csöpögjön le tőle a nyálkás lé a nála lentebbi szinten lévő növénykére. Nem öblögetem túl erősen, inkább csak spriccelem és nem eszem meg a magot, hanem csak a szárát vágom le levelestül ollóval.
Elég jellegzetes szaga van. :)
A másik módszer az, hogy kis cserépbe ültetem, földbe. Szintén ollóval aratom le a fogyasztandó részt.

Majd írok az egyes fajtákról is (lassan, ahogy lesz időm), ezt az első részt inkább általános résznek szántam. Nagy profizmusom nekem sincs, még tanulgatok sok mindent én is.

Napmátka!
Most inkább ez ideális Neked, mert most valahogy bolondulunk a zöldért. Bioboltban árulnak magokat, de sok gazdaboltban is kapható már, csak külön kell mondani, hogy étkezési magot keresel. Rá is van írva, ezt ellenőrizd le mindenképp!

dobesa írta...

Szia Renáta! Köszi a választ. (Bocs, de teljesen elfelejtkeztem róla, és csak most néztem meg...)
Hát igen, én is úgy szoktam megoldani, hogy levagdosom a levélkéket, csak azt hittem van valami profi módszer, amivel a magok is ehetővé tehetők... Na nem baj, a levelek önmagukban is nagyon finomak ;-)
Köszi.

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger