Szilvalekváros derelye

2009. október 7., szerda

I.

Idei szilvalekvárral készült, de nem én főztem be. Egy rokonunktól kaptuk kis csuporban, papírossal letakarva.
Tettem már buktába, majd legutóbb derelyébe.
Férjem kedvence ez utóbbi, habár mindig hümmögve mondogatja, hogy anno gyerekkorában szép vékonyra sodortan ette és azt kedveli igazán. Nos, az enyém nem lesz papírvékony, meg nem is fehér lisztből készítem. Egy a lényeg: elfogyott.

Hozzávalók:

40 dkg liszt (teljes kiőrlésű búza)
½ mk só
10 dkg pálmazsír
víz (kb. 2 dl)
10 dkg zsemle- vagy kenyérmorzsa és 5 dkg szárított búzacsíra vagy –korpa
2 ek olaj a morzsához és 1 ek a vízbe
szilvalekvár (kb. 20 dkg)

tetejére: porcukor, darált mák stb.




Elkészítése:

A pálmazsírt elmorzsolom a liszttel, melybe előzetesen hozzákevertem a sót. Összegyúrom annyi vízzel, amitől összeáll, de nem marad ragacsos. Gyúródeszkán kinyújtom.
Levágok belőle egy nagyjából 6 cm széles téglalapot, amelyre hosszában egymás mellé -hézagokat hagyva- kis lekvárkupacokat rakok. Félbehajtom (a tészta hosszanti felét ráhajtom), majd derelyevágóval kis téglalapokat vágok a tésztából úgy, hogy mindegyiknek nagyjából a közepére essen a töltelék.

Így nagyjából 3 cm széles töltött tésztadarabokat kapok, a hosszuk tetszőleges, nekem kb. 5 cm-esek. Egy sorban meg annyi jön ki, amilyen hosszúra hagytam kinyújtáskor a tésztát.

Időközben vizet forralok (ebbe előzetesen 1 ek olajat teszek), majd kifőzöm a derelyéket.
Kevés olajon kenyérmorzsa+búzacsíra elegyet pirítok, s erre rászedem a kifőtt tésztadarabokat.

Tipp: a megszáradt házi sütésű kenyeret le szoktam darálni, ez kiváló morzsaalap illetve tehető fasírtba, tölteléknek is.