2010. június 25., péntek
avagy mérgek nélkül tisztára
A tisztító „csodaszerek” feltalálása nagy reményeket vont maga után. Azt várták, hogy e forradalmi újítások megkönnyítik majd a takarítást és elpusztítanak minden mikrobát; egyszóval csak jók lehetnek. A reklámdömping is ezt sugallja: csak ott lehet tisztaság és fertőzésmentes emberi élet, ahol ezeket a tisztítószereket használják.
Használatuk során azonban nemcsak pozitív oldaluk mutatkozik meg, hanem egy sor kellemetlen tünetet is jelentkezik: köhögés, tüsszögés, mélyebb belélegzésük után fulladásszerű érzés, kellemetlen tünetek a bőrön, viszketés (még védőkesztyű használata esetén is).
Arról nem is beszélve, hogy ha a mászni kezdő kisgyerek netalántán „megkóstolja” az előzetesen fertőtlenített padlót, mert ugye a mikrobákat elpusztítani hivatott klór és egyéb anyag az ő szervezetét sem kíméli.
Korunkban egyre több az allergiás megbetegedés: légúti és bőrpanaszok. Ezek kialakulásáért részben a tisztítószerek is felelőssé tehetők
A környezetvédelemre és a maguk egészségére figyelmet fordítók körében azonban újra egyre népszerűbbek a természetes alapanyagú tisztítószerek.
Mielőtt ezeket górcső alá vennénk, tekintsünk vissza kicsit az időben, és lássuk, mivel és hogyan takarítottak hajdanában élt háziasszony-társaink.
Azt mondják a takarítás alapeszköze: a víz és a rongy, de ez az alapfelszerelés sem volt ám mindig karnyújtásnyira, hiszen gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor még nem volt bevezetve a háztartásokba a víz. Akkoriban tehát a takarítás megkezdésének előfeltétele a víz beszerzése volt, vagyis elmenni a vödörrel a kútra…
Amíg földpadlós lakások voltak, addig elegendő volt egy –általában nyírfavesszőből készített- seprűvel felseperni, majd amikor megjelentek a mesterséges padlóburkolatok (tégla, kerámia, parketta), akkor egyéb munkálatok is bonyolították a padlótisztítást. Sikálás, súrolás, majd fényezőpasztával való vikszolás.
Fényesítésre helyenként méhviaszt használtak, melyet szappannal és más anyagokkal kevertek össze, s így kaptak belőle fényezőpasztát.
Teljes cikk olvasása: itt
Használatuk során azonban nemcsak pozitív oldaluk mutatkozik meg, hanem egy sor kellemetlen tünetet is jelentkezik: köhögés, tüsszögés, mélyebb belélegzésük után fulladásszerű érzés, kellemetlen tünetek a bőrön, viszketés (még védőkesztyű használata esetén is).
Arról nem is beszélve, hogy ha a mászni kezdő kisgyerek netalántán „megkóstolja” az előzetesen fertőtlenített padlót, mert ugye a mikrobákat elpusztítani hivatott klór és egyéb anyag az ő szervezetét sem kíméli.
Korunkban egyre több az allergiás megbetegedés: légúti és bőrpanaszok. Ezek kialakulásáért részben a tisztítószerek is felelőssé tehetők
A környezetvédelemre és a maguk egészségére figyelmet fordítók körében azonban újra egyre népszerűbbek a természetes alapanyagú tisztítószerek.
Mielőtt ezeket górcső alá vennénk, tekintsünk vissza kicsit az időben, és lássuk, mivel és hogyan takarítottak hajdanában élt háziasszony-társaink.
Háztartás régen
Azt mondják a takarítás alapeszköze: a víz és a rongy, de ez az alapfelszerelés sem volt ám mindig karnyújtásnyira, hiszen gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor még nem volt bevezetve a háztartásokba a víz. Akkoriban tehát a takarítás megkezdésének előfeltétele a víz beszerzése volt, vagyis elmenni a vödörrel a kútra…
Amíg földpadlós lakások voltak, addig elegendő volt egy –általában nyírfavesszőből készített- seprűvel felseperni, majd amikor megjelentek a mesterséges padlóburkolatok (tégla, kerámia, parketta), akkor egyéb munkálatok is bonyolították a padlótisztítást. Sikálás, súrolás, majd fényezőpasztával való vikszolás.
Fényesítésre helyenként méhviaszt használtak, melyet szappannal és más anyagokkal kevertek össze, s így kaptak belőle fényezőpasztát.
Teljes cikk olvasása: itt
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Koszonom Renata hogy velunk is megosztottad.
Nàlam a szòdabikarbòna meg az ecet a sztàr.Zsu
Iri! Én meg köszönöm, hogy elolvastad!
Zsu!
Az ecet tényleg egy nagyon sokoldalú, barátságos tisztítószer, engem a szaga sem zavar.
Megjegyzés küldése