2009. január 26., hétfő
Napmátka gördítette elém –már egy hete- ezt a kérdést, miszerint írjak arról, hogy minek örültem 2008-ban?
Kicsit későn reagálom le, gondoltam érlelem a választ. Végül nem fogok megnevezni egyetlen konkrét eseményt sem, inkább benyomásokat írok le.
A tavasz nekem -most biztosan sokak megrökönyödésére- nem kedvenc évszakom.
A nyár viszont úgy, ahogy volt, s eltelt, jó érzéssel tölt el. Egy teljesen más, lazulós, nem sietős, nyitottabb időszak. Olyan óra nélkül telő napok, amikor majdnem kint élünk a szabadban. Hátsó lépcsőn ücsörgő babfejtős, mezítlábas állapot. Amikor két (na jó három!) ruhadarabból áll az öltözet, amikor lehet eső után szimatolni a föld szagát, vagy este sikongatni a hajba gabalyodó cserebogártól vagy eltévedt bőregértől.
Az ősz eleje az iskolakezdés, a váltás, inkább olyan nem-szeretem időszak lenne, de a természet változásai rabul ejtenek, megragadnak. A festői színek, a hangulatok, a varázs, a mélyben zajló érés.
Befelé fordulás, elmélyülés, egészen a fény születéséig. Kinek-kinek saját meggyőződése, hite szerint. Fényt gyújtunk kívül, de belül is kellene. Odacsalogatni a fásult, megfáradt lelkeket: gyere vegyél, marad nekem is elég...
A barátságok, ismeretségek sokszor évszak-függők, megesik, hogy a nyár könnyedebb szakában köttetett szálak az ősz fuvallatával ellibbennek. Az ősz-tél hozta benn ülős, magvas eszmecserék viszont jobban megkötnek. Talán.
Hacsak nem rázzuk le magunkról a szerteszóródó vízcseppekkel együtt egy nyári csobbanás után.
12 megjegyzés:
Jó volt olvasni ezt a megközelítést. Felelevenítetted bennem is, miért szeretem a nyarat (pedig így tél közepén már-már valószínűtlennek tűnik). Nekem a tavasz is fontos, azért, mert akkor kezdődik az a mindig visszatérő, mégis kivárhatatlan, testet-lelket megújító változás, melynek a nyár a kiteljesedése.
S mindig úgy hiszem: eljön majd az idő, amikor minden évszakot (majdnem) egyformán leszek képes szeretni.
tetszik, ahogy és amilyen szemszögből nézed a dolgokat. én abszolút fényigényes vagyok, így nehezebben viselem a telet, idén viszont nagyon jól telik, éppen a begubózás kiélése, vagy a beszélgetések miatt. azért várom a tavaszt, az illatokat, érzeteket.. hhhhhjjhhh.. :)
Ó, ezt nagyon szépen írtad, Reni! :-)
Én is nyár-fan vagyok, abszolút, igen... Éreztem is egy pillanatra, köszi! :-)
Renáta, nagyon tetszenek a gondolataid, az utolsó pedig azzal a képpel együtt... Jó volt olvasni!
Napmátka!
A tavaszt is szeretem azért, mert: megújulás, kezdet, de még nagyon zsenge állapot, amikor nem tudható, hogy mennyire életképes az elindult dolog. Sajnálom a túl korán kibújt növénykéket (is), mert lehet, hogy egy gyors fagy elviszi őket.
Amolyan rizikós időszak, bizonytalan.
Valahogy a dolgokkal is így vagyok, szeretek újba kezdeni, de minél előbb erősödjön meg, legyen stabil.
Fontos időszak ez is, a kezdet, talán én vagyok túl óvatos vagy inkább türelmetlen :)
Nana!
Igen a tél bekényszerít, ilyenkor legalább jobban kiélhetem az olvasás-igényemet.
A kertben, udvaron sincs teendő.
Szeretek bekucorodni.
Duende, Kata!
Köszi!
Szép éved volt, az már biztos! Most is azt éreztem, a dolgok megközelítése sokszor fontosabb, mint maga a dolog.
Nézz be hozzám!nal
Szia Reni! Csak írnivalót hozok mostanában, nézz be hozzám: függésem öt tárgya. :-)
Palócprovence!
Igazad van, túl sok helyre nem is megyek, inkább az számít, hogy miként élem meg, s értékelem.
Gabriella! Duende!
Ugyanarra kértek :), gondolkozok kicsit!
Szia, nagyon jó volt olvasni téged ;)
Olyan egyszerű ez a kör, amit létezésnek fogunk fel. Annyira jó nem tisztában lenni vele, és babaszemekkel belebámulni ebbe a 'filmbe'.
Amikor olvastam az írásod, eszembe jutott a sámli.
Le kell gugolni hozzá. Minden felnőtté válik tőle. Mégis egy nyugalmi állapot, és még bóbiskolni sem lehet rajta.
Megjegyzés küldése