2009. március 1., vasárnap
Úgy érzem Grenadine magvas körfőzési fordulóját nagyon elbagatellizálom, holott igen tág lehetőségek rejlenének ebben a témakörben.
Az utóbbi napokban támadtak ugyan ötleteim, hogy miket is készíthetnék, de előre be nem kalkulált programok adódtak. Pedig éjszaka álmomban –komoly!-meg is sütöttem az egyik tervezett dolgot, de nem árulom el, hogy mit, mert még becsúszhat a napokban, így maradjon meglepetés.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg magokat felhasználó, azaz csontbarát recept fog születni, én pedig majd meglapulok valahol a sor végén, s egy nem túl fantáziadús recepttel nevezek be eme fordulóba: kenyérben mag avagy Lenmagos kenyér.
Az utóbbi napokban támadtak ugyan ötleteim, hogy miket is készíthetnék, de előre be nem kalkulált programok adódtak. Pedig éjszaka álmomban –komoly!-meg is sütöttem az egyik tervezett dolgot, de nem árulom el, hogy mit, mert még becsúszhat a napokban, így maradjon meglepetés.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg magokat felhasználó, azaz csontbarát recept fog születni, én pedig majd meglapulok valahol a sor végén, s egy nem túl fantáziadús recepttel nevezek be eme fordulóba: kenyérben mag avagy Lenmagos kenyér.
Hozzávalók:
65 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
15 dkg finomliszt
2 tk só
1 tk méz
2 ek lenmag
3 dkg élesztő
1 ek olaj
kb. 5 dl langyos víz
Elkészítése:
A mézet belekeverem 1 dl langyos vízbe, belemorzsolom az élesztőt és hagyom, hogy működésbe lépjen.
A liszteket összeelegyítem, hozzáadom a sót. A felfuttatott élesztőt beleöntöm, majd elkezdem összedolgozni, a többi langyos vizet és az olajat apránként hozzáadva.
Kézzel végezve eltart egy ideig, mire egynemű lesz a tészta állaga. Géppel gyorsabban megy.
A lenmagot menet közben szórom bele.
Mikor már ragacsmentes, azaz elereszti a kezemet, akkor kissé lisztes kézzel átsimítom a külsejét és betakargatom. Sokáig slendrián módon csak rádobtam a kelesztő-ruhát, aztán vettem részére egy, a hagyományos kispárna méreténél majd’ fele nagyságú „kisdunnát”. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lényeges a különbség. Persze nem korszakalkotó ötlet ez, hiszen mindenhol azt olvasom, hogy meleg helyen kelesszük stb. csak én éltem tévhitben, hogy elég az a meleg, amiben mi emberek létezünk.
De így ezen párna alatt sokkal hamarabb megkel és lazább is lesz a tészta szerkezete.
Miután megkelt átgyúrom, formázom, tetejét bevagdosom, majd ismét kelni hagyom.
Fedeles cserépedénybe téve hideg sütőben sütöm, 220°C-on, mintegy 40-45 percig.
A liszteket összeelegyítem, hozzáadom a sót. A felfuttatott élesztőt beleöntöm, majd elkezdem összedolgozni, a többi langyos vizet és az olajat apránként hozzáadva.
Kézzel végezve eltart egy ideig, mire egynemű lesz a tészta állaga. Géppel gyorsabban megy.
A lenmagot menet közben szórom bele.
Mikor már ragacsmentes, azaz elereszti a kezemet, akkor kissé lisztes kézzel átsimítom a külsejét és betakargatom. Sokáig slendrián módon csak rádobtam a kelesztő-ruhát, aztán vettem részére egy, a hagyományos kispárna méreténél majd’ fele nagyságú „kisdunnát”. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lényeges a különbség. Persze nem korszakalkotó ötlet ez, hiszen mindenhol azt olvasom, hogy meleg helyen kelesszük stb. csak én éltem tévhitben, hogy elég az a meleg, amiben mi emberek létezünk.
De így ezen párna alatt sokkal hamarabb megkel és lazább is lesz a tészta szerkezete.
Miután megkelt átgyúrom, formázom, tetejét bevagdosom, majd ismét kelni hagyom.
Fedeles cserépedénybe téve hideg sütőben sütöm, 220°C-on, mintegy 40-45 percig.
A víz mennyisége nem szigorú szabály, nekem sosem sikerül milliliterre pontosan be/kimérni. A teljes kiőrlésű liszt több vizet vesz fel, amivel gondolom nem mondtam újat.
Korábbi magos receptek: itt
Magok Kánaánja: Növényi zsír avagy Pástétomkrém magokból
8 megjegyzés:
Szerintem nagyon kívánatos a kenyered, és egyátalán nem az számít, hogy mennyire különleges egy ötlet (étel), hanem, hogy mennyire esik jól azoknak, akiknek szántad.
Nekem bejön! Imádom a lenmagos kenyeret! Jobban szeretem, minta s zezámmagot. :))
Bár anyám nem sütött kenyeret otthon, kelt tésztából sütit azonban igen. Ilyenkor a cserépkályhánk tetejére tette a letakart tésztát. Máig emlékszem a mozdulatra, amivel feltette a számomra elérhetetlen magasságba a tésztát.
Egyetértek Napmátkával! :))
Nagyon jól néz ki a kenyered! Biztosan nagyon finom is.
Köszi lányok!
Ces! jó lenne nekem is egy cserépkályha, pár éve még sokan örültek, hogy vége a fűtés fárasztó részének, aztán kiderül, hogy nem is rossz dolog bizonyos függetlenség a szolgáltatóktól...
Régen keresek egy jóízű kenyeret!Azt hiszem,most megtaláltam,bár sokat kell számolgatnom,mert nekem kisebb is elég.A végeredményről beszámolok!
Kedves Zsóka!
Örülök, hogy idetaláltál!
És várom a tapasztalataidat, ha elkészül a kenyér...
Megjegyzés küldése