Kertész napló 2.

2009. március 11., szerda

Hol ilyen, hol olyan: az idő. Legalábbis errefele. Egyik nap langyos idő van, napsütéssel, máskor meg csepereg az eső, bántóan fújó széllel.

A kerthez viszont már hozzáfogtam, mert csak kisebb részletekre elosztva tudom végezni a munkálatokat.

A tavalyi talajtakarás (lásd: Kertész napló 1.) részleges, de mégis inkább latban nyomó sikere miatt, idén is ehhez a módszerhez folyamodok.

A sorok közét fekete anyaggal borítottam be. Ez elméletileg kordában tartja a gyomokat, gyakorlatilag ugyan csak részben, de számomra ez is valamekkora segítség.



Persze ezt a módszert csak a magasított ágyások lábánál alkalmazom, ahol járkálunk, az ágyásokat elválasztó kisebb sorközök pedig fedetlenül maradnak.

Így nem vagyunk megfosztva az „ehető gyomoktól”, mert vígan találok tyúkhúrt, pitypangot, bakszakállt stb. a többi területen.

A lenti közlekedő sávok viszont tiszták maradnak, zavarna, ha magasra nőne ott a többi növény.

Eddig kapáltam ott is, de tavaly változtattam, mert egyre nagyobb kincsnek számít az idő.

Hétvégén szerencsére a férjem is tudott időt szakítani, s elkezdte felásni a beültetendő terület egy részét.



Az üvegházban pedig már lassan kezd kibújni a retek és a sárgarépa. Ez egy fűtés nélküli kis méretű üvegház, a falakon átjövő fénynek köszönhetően a szabadföldinél hamarabb lesz itt friss zöldségünk.

13 megjegyzés:

Palócprovence írta...

Már alig várom, hogy kint lehessen kapirgálni, de nálunk ma megint havaseső esett. :(
Régebben én is alkalmaztam ezt a talajtakarást, de sokszor felnyomták a gyomok. Magasított ágyásom még nem volt, de pont mostanában tervezgettem.

Renata írta...

Ma itt is esik, igaz nem havas eső.

Ez volt nálunk is, átnőttek rajta...de szerencsére nem mindenhol.
Van más borítóanyag is, ami nem lebomló, így nem környezetbarát.

Renata írta...

Érdekes amúgy, hogy szüleimnél teljesen más növények szeretnek, pedig országon belül vagyunk, s mégis. Pár fok különbség, no meg más talajtípus...

napmátka írta...

Itt a fővárosban is mindenféle idő van. A hőmérséklet elfogadható, de a napsütés mostanában kevés.
Nagyon jó volt betekinteni a kertedbe, ilyenkor sajnálom, hogy mi még csak részlegesen (amikor épp ott vagyunk) tudjuk művelni a vidéki kertünket. Vagyis vannak munkálatok, amelyek nem időben történnek, vagy el is maradnak. De tudom, hogy nem lehetek telhetetlen, hiszen így is nagy öröm, hogy egyátalán van.

Renata írta...

Napmátka!
Megértem, amit írsz, hogy gondolatban csinálnád, mert potenciálisan lehetne is, de ugyanakkor még nem tudod...
De gondolom hamarosan már az lesz az otthonotok!
Így helyben meg szinte nincs is olyan, hogy ne lenne "dolog". Nyáron például több napra nem is igen lehetne itt hagyni a kertet (locsolás stb. miatt). (Mondjuk ez a veszély nem is fenyeget, mert nem igen van lehetőség elutazni)

Nekem néha az nehéz kicsit, hogy össze kell egyeztetni valahogy a pénzkeresős tevékenységgel ezeket a dolgokat, mert azok sokszor előbbrevalók.

Nyáron nagyon szerettem a Nomádportás sorozatodat, akkor találtam Rád, az első résznél. :)

napmátka írta...

Igen, azt gondolom, hogy a pénzkereset előbbre való, még akkor is, ha a kert is hoz természetben, vagyis hozzásegít a megélhetéshez. Ezzel majd nekünk is meg kell küzdenünk. Ugyanakkor én nemigen vágyom utazni, amióta már nem emeletes házban élek, hanem itt Budafokon. Igaz, a társasházi kert közös a többi hat lakóval, mégis örülök, hogy van. Persze a nomádportára gyakran vágyom, és remélem, hogy idén is jelentkezhetem majd a tavalyihoz hasonló beszámolóval...

Renata írta...

Utazás:
Jelenleg én sem túl nagy gyakorisággal szeretnék, csak néha jól jönne valami kulturális program vagy más olyan hely, ami feltölt.

duende írta...

De jó neketek! Úgy szeretnék egy kertet...

Renata írta...

Duende!
Még lehet! :))
Teljesen más életforma ez.

Vali írta...

Szia Renata!
Olvastam a fekete talajtakaródról.
Én ilyen talajtakaróval borítom le, azt a részt ahova ültetek. Már jóval kisebb helyen, mint régen. A paprikát, a paradicsomot, a cukkinit, zellert és a bazsalikomot is ebbe ültetem. Nem kell kapálni így a gyomokat és melegen tartja a földet. A talajtakarót mielőtt leterítem összehajtva kifurkálom. Így locsolóvizet el tudja nyelni.
Évek óta ezt módszert használom a kertben. Én is már nagyon várom a jó időt.

Renata írta...

Szia Vali!
Akkor Te az ágyásokra borítod, ugye?
Ezt még így nem is hallottam.
Locsolás szempontjából is biztos nagyon hasznos, mert nem párolog el...

Én a közökre teszem, mondjuk így is nagy segítség ez már.
Olcsónak nem mondható ugyan, de nekem tetszik.

Vali írta...

Szia!
Igen. Tulajdonképpen nekem egybefüggő a terület. Be kell valljam, hogy az én talajtakaróm műanyag. 3-4 évig kibírja. Tavasszal felhajtjuk, trágyázunk, aztán visszatakarjuk.

Renata írta...

Egy darabon nekem is műanyag... Nem maradt már ebből az anyagszerűből, s nem is lehetett kapni abban a boltban, ahol vettük. Így oda az került. Egy gondom van csak, hogy az erős szél van, hogy felhajtogatja, volt hogy el is vitte odébb.

Az anyagszerűt évente frissíteni kell.

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger