A kulisszák mögött avagy 7 dolog magamról

2009. június 11., csütörtök

Makka és Duende is rám mutatott: hé, te ott, bújj elő!

Lépjek elő kicsit a paraván mögül és áruljak el 7 (hét!) dolgot is magamról. Nem tudom mi lesz új és mi nem, mi lesz rokonszenves és mitől menekültök fejvesztve.

1.
Általában szeretem magam beosztani a dolgaimat, az időmet. Nem vágyom olyan munkahelyre, ahol egyéb jellegű dolgokról is társalogni kell, a team-munka sem az én műfajom. Nagyszerűen el vagyok egy adott feladattal, egy laptoppal, egy nagy asztallal, sok-sok könyvvel.
A halálom ha valaki hívatlanul beállít és megzavar valami fontos dologban.

Paradox módon viszont mégsem vagyok nyugalomban, csendben meg végképp nem, hisz 4 gyerek ugrál a fejemen, vagy kellek neki valamiért, de ez más.
Mivel többnyire egyedül vagyok Velük egész nap, leginkább hajnalban tudok elmélyülősebb dolgot végezni, illetve rövid, nem túl mély dolgokat napközben elcsípve.

Nem szeretem, ha borulnak a dolgok és nem tudom elvégezni, amit elterveztem, olyankor nyomaszt az adósság. Ugyanakkor rugalmas vagyok, könnyen feltalálom magam olyan helyzetekben, amikor valamiért új megoldást kell találni. De ezt átmenetinek tekintem, arra az adott esetre. Hacsak nem nyeri meg annyira tetszésemet, hogy változtassak miatta.

2.
Maximalista vagyok (vagyis magasak az elvárásaim magammal szemben, látom a hibáimat, hiányosságaimat) és általában teljes mértékben kitöltöm a napjaimat. Ha véletlenül van egy szabad percem, belekezdek valamibe. Nem szoktam üresjáratozni, habár néha nem ártana (de hát erős Nyilas vagyok).
Ha megyünk valahova, könyv mindig van nálam, több is, meg jegyzetfüzet, toll, néhány újság. Ha hosszabb időre megyek el valahova, akkor egy külön táska a „dolgaimnak” (a ruhákon és egyebeken kívül), plusz a válltáska. Mindig bebiztosítok több dolgot is arra az esetre, ha valahol várakozni kell.

Ha több napos utazás esedékes, akkor laptop és cd-lejátszó is van nálam, az aktuális anyagokkal, tehát ilyenkor nem egy, hanem két táska van a „dolgaimnak”…
(Most ugrott be, hogy miért is csodálkozok, ha a gyerekek is folyton csomagolnak táskákba és hozzák mindig a „dolgaikat” ? Ha keresek valamit, legyen az fakanál, habverő vagy szemüvegtörlő,papucs, zsírkréta, jó esély van rá, hogy azért nem találom, mert becsomagolták valahova…lehet, hogy ezt látják valakitől?)

3.
Az Ájurvédában Váta típus vagyok: fázós vagyok, nyáron is plusz takaróval alszom. Nem szeretem a bezártságot, a becsukott ablakokat, a levegő, a könnyed légáramlat fontos számomra…
Fényérzékeny a szemem, könnyezik a napfényben. Nem bírom az éhezést, többször eszek keveset.

4.
Sokáig nem bírok egy helyen lenni, kivéve a bázist, az otthont. A hosszú-hosszú beszélgetések nem az én műfajom, nálam max. 2 óra. Utána valamiért lefáradok, meg úgy érzem kicsúsztam az időből a többi dolgommal.

5.
Ruházkodásban teljesen két irányzat jellemez: az egyik a klasszikusan elegáns nőies stílus, például ha meg kell jelenni valahol, a másik pedig egy kicsit múlt századi provence-i-farm virágos szoknyás, kardigános ruházata.


6.
Énekhangom, zenei és képzőművészeti tehetségem megközelítőleg: nulla.


7.
Közel egy éve írom ezt a blogot. Néhányan már biztosan tudják, hogy a bhakti jóga útját igyekszem járni.
Nem sokszor írtam erről a témáról, mert elsősorban ez egy gasztro-blog, másrészt nem biztos, hogy mindenkit érdekel. Ennél a bejegyzésnél viszont írnék erről egy kicsit.


Fotó: Stock


A bhakti jóga nemcsak a jóga ászanákat jelenti, vagyis nem pusztán és elsősorban fizikai testgyakorlat (mint ahogy eredetileg a „sima” jóga sem), hanem lelki és szellemi háttere is van. Számomra hozzátartozik a vaisnava, óind kultúra tanulmányozása és az önvaló megismerésére való törekvés is.

Az istenszeretet felélesztésének a folyamatára helyezi a hangsúlyt. Olyan szemléletmódban élni az életet, amely ezekre az értékekre összpontosít.

A bhakti jóga a táplálkozási vonatkozások terén javasolja bizonyos ételek előnyben részesítését illetve kerülését, mert minden étel fogyasztása a három kötőerő egyikét erősíti (jóság, szenvedély, tudatlanság).
(Én nem emiatt lettem vegetáriánus, már évekkel korábban az voltam, mikor ezzel az eszmeiséggel megismerkedtem).

Bizonyított dolog, hogy a táplálkozás befolyással van a sejtek minőségére és a génállományra is. Az utódlás szempontjából ezért is fontos a táplálkozásunk milyensége.

A bhakti jóga lelki vonatkozásban fontosnak tartja azon tulajdonságok erősítését önmagunkban, melyek fejlődésünk szempontjából kedvezőek. A harag, düh, kapzsiság, irigység lehúzó hatású, ezek helyett az odafigyelést, a tisztaságot, az állhatatosságot, lemondást stb. érdemes erősíteni.

Szellemi téren pedig javallott tanulmányozni azokat a Szentírásokat, amelyek a világ, a teremtés, az erkölcs, a törvény, a rend alapelveit tárják fel. Noha filozófiai megközelítésben tálalják ezeket, de a mindennapi életre is gyakorlati útmutatással szolgálnak.

Az anyagi világban, ahogy a neve is jelzi az anyag van középpontban. Azonban az anyag nem örök, hanem elpusztul, vagyis inkább átalakul egy számunkra már nem vagy nehezen érzékelhető más dologgá.

Ha ragaszkodunk hozzá, akkor folyamatosan csalódnunk kell, vagy a megszűnésekor érzünk űrt, vagy már jóval előtte az elveszítésétől való rettegésben éljük napjainkat.
Ha az anyagi javak gyarapítása a fő célunk, akkor bekerülünk egy olyan bűvkörbe, ahol ezek megszerzése és az ehhez szükséges pénz előteremtése tölti ki az életünket. Ez táplálja azt az illúziót, hogy van valamink, amitől értékesebbnek véljük magukat. A ragyogás és csillogás mágnesként vonz, érezzük a birtoklás örömét, de amint magunkénak tudjuk az áhított dolgot, máris megindul egy újabb igény arra, hogy még mink lehetne.

Érzünk egyfajta szomjúságot, ami folytonos keresésre sarkall, de ha például tengervizet iszunk édesvíz helyett, nemhogy nem csillapodik a szomjunk, hanem egyenesen belepusztulunk.

Mindannyian keresünk valamit, csak nem tudunk róla. Keresünk valamiféle felsőbbrendű ízt, ami betölti ezt a sóvárgást.

Persze nem lemondottként, aszkétaként kell mindenkinek élnie, hanem annak tudatában lenni, hogy mire fordítjuk életünk értékes perceit: valami olyasmire, ami úgyis itt marad távozásunk után, de az is lehet hogy már hamarabb, még életünkben elvész. Élhetünk viszont úgy is, hogy igyekszünk későbbre is gondolni, arra, hogy tetteinkkel, cselekedeteinkkel, gondolatainkkal mit halmozunk fel.

Sokszor úgy vélekedünk, hogy megtörtént egy bizonyos kellemetlen, negatív dolog, de spongyát rá, felejtsük el. Ez viszont nem ilyen egyszerű. Még ha egy egyszerű megbántás volt is a dolog, igen ritka esetben marad nyom nélkül a másikban, még ha megbocsát is.

Ez más dolgokban is így működik.Az arcvonások is tükrözik egy idő után a másik jellemét. Megmutatja, hogy miként él, gondolkodik, érez, mit halmozott fel érzelmileg önmagában. Keserű ránc van rajta, vagy irigy, hamiskás tekintete van, vagy pedig egy depressziós ember áll előttünk?

Ugyanígy a tetteinknek is van/lesz visszahatása, előbb vagy utóbb.

A másik lényeges dolog, hogy életünk fordulópontjait, tragédiáit hogyan, miként éljük meg? Legyen az egy szeretett személy elvesztése, súlyos betegség, vagyoni károsodás, munkahely elvesztése, lelki mélypont.

Vannak emberek, akik súlyos betegségen mennek keresztül és mégis szinte újjászületve jönnek ki belőle, tele tervekkel, életkedvvel, energiával. A másik ember pedig már abba belerokkan, hogy nyugdíjas lett és nem tud mit kezdeni további életével, a mindennapjaival. Már attól retteg, ha valamit egyedül kell elintéznie.

A test folyton változik, fokozatosan elhasználódik, egy idő után nyűtt ruhaként emlékeztet valami korábbi állapotra és még az orvosok, a klinikai műszerek sem tudják időtlen időkig életben tartani. Mert van valami, ami fölött nincs hatalmunk.

A védikus írások szerint meztelenül születünk és ugyanígy halunk is meg. Nem tudjuk magunkkal vinni a busás bankszámlánkat, sem a pazar öltözéket, de még a szeretett személyeket sem.

Halálunk pillanatában valójában egyedül vagyunk, még ha sokan állnak is körülöttünk.


Kinek küldöm tovább?

Kata
Katakonyha
Hanga
Ottis
Vali
Ircsi
Jucy
Ksatriya


25 megjegyzés:

Makka írta...

Nincs olyan, amitől fejvesztve kéne menekülni, sőt.:)
A munkahelyi kényszerszocializációtól én is menekülök, ha lehet. Azt gondolom, végre sikerült egy olyan tevékenységet találnom, ami ezt a problémát megoldja.
Maximalista csak szeretnék lenni, legalábbis úgy érzem, sosem érem el a csúcsot ebben.:))

Amit a bhakti jógáról írtál, nagyon érdekes. Mindig meglepődöm – pedig nem kéne –, amikor rájövök az ilyesmik olvasása során, hogy mennyire összecseng minden az életmóddal is kapcsolatos filozófiai, ideológiai irányzat. Azért nem kéne meglepődni, mert az összes ugyanazokra a kérdésekre keresi a választ itt a Földön, és az ember útja is ugyanaz.

duende írta...

Reni... detto.
Egyes pont: ezért dolgozom itthon. Utálom a munkahelyeket, a sok embert, nem vagyok közösségi ember.
És igen, gyűlölöm, ha felborítják, amit elterveztem. Ezért hanyagolom mostanában a masszázst, elég volt 5 év, hogy a nap bármelyik szakában bármikor rámcsörögjenek: mehetek MOST? Már nagyon utálom.
Ki kell találnom valami mást.

A zenei érzék és hallás is sajnos detto. A mindig csinálok valamit, detto. Még ha nagy ritkán TV nézek, akkor is kötök vagy horgolok közben.
Egy kivétel: sokszor csinálom a semmit. csak vagyok, ülök. Meditálok.

Beszélgetés detto. Szeretek, de egy idő után lefáraszt. Sokszor "dobtam ki" vendégemet, aki az egész napomat szétcsevegte volna.

Önfelismerés, igen. Sokat olvasok, meditálok, elmélkedem. Nagyon szeretem Ramana Maharshi és Papji gondolatait többek között - ők a védikus kultúrából jöttek, azért őket említem. Emellett nekem a buddhizmus az, ami közel áll hozzám.

Ja igen. És én is majdnem tiszta vata típus vagyok. :)

Örülök, hogy olvashattalak! :)

Renata írta...

A maximalizmust úgy értem hogy magasak az elvárásaim magammal szemben, de nem érem el ezt, látom a hiányosságaimat.
Kicsit beleírok a posztba..

szepyke írta...

Én még indulásban vagyok, csak gyorsan átolvastam, és nálad is találtam olyat, amit én is írhattam volna...
Nálam nincs csengő. Mert hozzám ne jöjjön senki, "csak úgy". Van telefon, be lehet jelentkezni, de csak úgy ne állítson be senki. És a fényérzékenység... Én ha lehetne, szerintem sötétben lennék szinte mindig. Napfényben egyszerűen a hunyorgástól rögtön fejfájást kapok.
A többire később visszatérek, de nagyon érdekes volt, amit írtál.

Renata írta...

Makka!
igen, összecseng minden. Ha magasabbrendű célok vezérelnek, akkor mindegy melyik ehhez vezető úton indulunk el, vagyis azon érdemes, amivel a lehető legjobban azonosulni tudunk.

Duende!
A nemcselekvés egyébként kell, nekem elég nehéz lenyugtatni magam. A mantra-meditáció például sokat segít.

Vendég-kidobás :)
Nálam is van, hogy egy idő után érzik, hogy nincs több kapacitásom.

Sokszor visszaélnek azzal, hogy azt hiszik a szolgáltatás non-stop értendő. Nekem is volt, hogy valaki megjegyezte, hogy: de hiszen ráérsz, te csak otthon vagy, belefér az idődbe.


Érdekes, én kicsit Pittának gondoltalak, valahogy a tűz elemet érzem ki. A tánc, a tűz, a melegség, meg minden, ami kiárad a blogod alapján.

Renata írta...

Szepyke!
Látom gyülekezünk. Én mindig azt hiszem, hogy antiszociális vagyok...:)

A csengőt én sem bánom, ha lemerül. volt, hogy egy hét után többen jelezték: postás, védőnő, hogy jöttek, csengettek, autóm kin állt...semmi.
átugrani meg nem tudják a kerítést.

Ez a fényérzékenység: nem tudok kinn fényképezkedni, mert ha engem kapnak le, s Nappal szemben állok, elfutja a könny a szemem. Ha fehér felület van, megvakulok.
Amúgy kint szeretek lenni, csak ne süssön szembe a Nap.
Megértem miért hord Presser sötét szemüveget a tv-felvételeken.

duende írta...

Ne is mondd, Reni!

Nagyon pofátlanok tudnak lenni az emberek... Eljönnek masszázsra, aztán még órákkal utána is itt ülnek nálam. Ha hagyom. Mostanában már nem. Ráadásul speciális és életmód tanácsadó is lennék, ennek ellenére azt csak beszélgetésnek mon dják. miért is fizessenek érte, ha ingyen is lehet? :(
Meg úgyis ráérek?!

Van bennem az is, a kettő keveréke vagyok. Kapha nem sok szorult belém. :)

nana írta...

nálunk is vannak közös pontok :)
a ávratlan vendégeket én sem szeretem, bár mostanában pont van bennem egy törekvés, hogy engedjem be az előre nem ismert, váratlan dolgokat, hiszen sokszor ezek azok, amik tovább visznek.. nyilván ez nem azt jelenti, h akkor innentől kezdve megváltozom, de többet akarok beengedni a váratlanból, és nem görcsösen reagálni (ahogy eddig) rá, hanem nyitottan. na, nem bonyolódom bele, mert ezt napestig folytathatnám.. :)

mindenesetre örülök, h olvashattam ezeket a sorokat!

Vegavarázs írta...

Reni, Duende, azt hiszem nem járnánk jól, ha hárman alapítanánk énekkart :-)

Palócprovence írta...

Jó volt egy kicsit a "kulisszák mögé" pillantani, bár egyedül a 6. pont lepett meg. Szerintem már a hangod is dallamos.

Tetszett, amit a bhakti jógáról írtál. A jógát nálunk még mindig a hatha jógával és divatos változataival (bikram, astanga)azonosítják és testgyakorlássá degradálják.

Én pitta vagyok, de gondolom, ez nem lep meg...

szepyke írta...

Én csak azt tudom, hogy:
"nem vagyok piskóta...", de hogy mi az a pitta, meg a többi. Látom, nagyon alulfejlett ebben az ismerettáram... Megyek utána kell olvasnom...

Jah, és még egy: amikor kanapét vettem, mondták, hogy van kinyitható is x ezerrel drágábban. Amikor kapásból rávágtam, hogy nekem olyan nem kell, mert hozzám nem kell aludni jönnie senkinek. Minden ismerősöm a közelben lakik, így haza tudnak menni, vagy haza tudom vinni őket... más meg ne jöjjön.. Most jöttem rá, hogy ez borzasztóan antiszociális... Ez baj? :)

Makka írta...

Azért örülök, hogy nemcsak én érzem azt, hogy ne jöjjön akármikor akárki be az életembe.
Szepyke, anyám piszkált mindig azzal, hogy miért nincs nekem valami vendégágyam. Én is azt mondtam, hogy aki ott aludhat nálam, az aludhat velem is, a többi meg menjen haza.;)
Amikor beköltöztem a saját lakásomba annak idején, egy ideig népkonyhát vezettem, minden barátom hozzám járt, merthogy "jaj, te mindig olyan finomakat csinálsz". De ezt beszüntettem, mert ki bírja anyagilag? Volt nem egy 185-202 cm magas és ennek megfelelő súlyú pasi is köztük. Edzés után, kiéhezve el lehet képzelni mennyit ettek.:))
Aztán bevezettem, hogy mindenki azt eszi, amit hozott, na jó megfőzni hajlandó vagyok.

Ez az otthondolgozás értelmezés tényleg lehalás. Mondjuk én azt sem díjazom, amikor valakiről kitalálják, hogy ráér, mert otthon van a gyerekkel vagy nyugdíjas.

Renata írta...

Duende!
Hát persze, az ingyen terápia/szolgáltatás a legjobb. Tudom, nekem is volt hasonló, nyelvben és másban is.

Nana!
Igen, van benne igazság, a váratlan ingerekben, csak attól függ mennyire "éri meg", mármint hogy mennyiből mennyi a hasznos százalék. Tény és való, hogy érdemes nyitottnak lenni úgy általában. Helytől is függ.
Mondjuk ha egy szomjas vándorprédikátor térne be ide az alföldi kis falucskába, akkor örülnék.
Csak inkább más kopogtat: eladni akar vagy gyűjt valamire...

Renata írta...

Vegavarázs!
Pedig esküdni mertem volna, hogy jó hangod van és énekelsz a bhajanos cd-n...:)

Palócprovence!
Ezek szerint hallottál, áh most zavarban vagyok...

A pitta jegyeket sejtettem, de azért szerintem keverék vagy.
A bikram-jóga egészségügyileg érdekelne, de ennél kicsit enyhébb hőmérsékleten folyik az agni-jóga.
Egyiket sem próbáltam, Gauranga das a szakértője ezeknek:
www.atmacenter.hu

Renata írta...

Szepyke!
Túlságosan mély ismereteim nekem sincsenek, ájurvédikus típusok: vata, pitta, kapha.
Ritka az, ha valaki tisztán egy típusba tartozik.
itt van róla infó:

http://ayurvedika.hu/ayurvedarol-altalaban/ayurvedikus-testtipusok.html

Szállodát én sem szívesen üzemeltetek, ha valaki itt alszik, akkor mindig túlszolgálom (ez meg elég fárasztó), mert ha csak úgy a megszokott módon viselkedek, azt hihetné itt sincs. :)
Értsd: általában nem csinálok nagy ügyet a terítésből és egyebekből, nem porcelántányérba tálalok, meg ilyenkor nyáron a gyerekek hogy is fogalmazzak kicsit hasonlatosak az indiai képeken látható porontyokhoz: nyakig porosak, sárosak, valami ruhafélében.
Aludni én is csak itthon tudok normálisan.

Renata írta...

Makka!
A népszerű főztöd maga az elismerés!

Nálunk úgy van, hogy a rokonság nem eléggé nyitott, pontosabban ha ízlik is neki, akkor is oda sorolja, hogy jó-jó, de a "normális" kaja nem ez. Ilyenkor mindig valami semleges dolgot sajtolok ki magamból.
A barátok, ismerősök viszont szívesen esznek, ha itt vannak. Már az ajtón belépve kérdezik, hogy milyen illat ez? És ha véletlenül nem repítettem még ki a kínálásra készült dolgot, már nyújtogatják nyakukat a konyha felé.
Túlzásba én sem viszem, mert anyagilag én sem bírom.

Szimpatikus az, hogy egy-egy nagy családi összejövetel alkalmával kiosztják, hogy ki mit visz. Ez abból a szempontból is jó, hogy mindenki talál fogára valót, kinek-kinek ízlése, táplálkozási irányzata szerint. Másrészt nem egy embert terhel meg a sok sütés-főzés, készülés, harmadrészt anyagilag is így jó.
Én majd valamikor, ha nagyok lesznek a gyerekek ezt szeretném bevezetni. Ha eljutok odáig, és ha szívesen jönnek :)


Amit az otthoni munkáról írsz: mostanra jutok el odáig, hogy kicsit kevésbé idegesít fel egy olyan beszólás, hogy: nem unatkozol otthon? Mit tudsz egész nap csinálni?
Persze a kérdező magából indul ki. Ezek szerint hasonló helyzetben ő maximum a sorozatokat nézné vagy az órát, hogy mikor lesz este.

napmátka írta...

Érdekes volt olvasni, különösen, amit a bhakti jogáról írtál. Abban én is hiszek, hogy a táplálkozásunk kihat számtalan dologra, nemcsak életünkre, egészségünkre, de az utódlásra és a gondolkodásunkra is.
A ruházkodásban is ilyennek képzeltelek, noha én inkább a sportos-farmeres-kiskabátos típus vagyok.
A társasági élet nekem sem erősségem, s az időmet is szeretem maximálisan beosztani és kihasználni.

szepyke írta...

Én is pitta vagyok. Megtudtam többek között azt is, hogy "erőssen izzadok és rossz szagot áraszt a testem". Szuper! Eddig ezt nem tudtam, lehet beleásom magam még egy kicsit, hátha még kiderül valami... :)

Renata írta...

Duende!
Egy barátom olvassa Maharshit: Nyílegyenes ösvény, Arunacsala hegy stb..

Renata írta...

Napmátka!
Én meg olyan szép képzőművészeti ruhákban tudnálak elképzelni! :)
De végső soron nem a ruha számít, inkább az, hogy ne fojtogasson, semmilyen szempontból, hanem lehessen benne élni.

Szepyke!
Ne már... :)
mondom a legtöbb ember keverék. Ha nem menekülnek mellőled, akkor Rád ez a pont NEM vonatkozik!!! :)

Ircsi írta...

Szia!
Örülök, hogy gondoltál rám. Nagyon érdekes volt olvasni, amit írtál ill. a hozzászólásokat is. Kb Szepyke szintjén értek én is a dolgokhoz, de annyit sikerült nekem is felderítenem, hogy a teszt szerint a pitta típusba tartozom.
Az énekkarban velem is nagyot fognátok, de legalább abban megnyugodhatok, hogy az nem szörnyűség, ha nem örülök, ha ide valaki csak úgy szó nélkül be akar táborozni. Vagy én is antiszociális vagyok:)

Hanga írta...

Köszönöm a meghívást a játékra! Nagyapám is jógázott /sajnos nem tudom melyik változatát gyakorolta/ ez segítette át két világháborún és egy hadifogságon.

Renata írta...

Ircsi!
Akkor a végén kvartett lesz a dologból...
és üdv. az "antiszociálisok" táborában :)


Hanga!
Ez nagyon érdekes..., a nagypapád valószínűleg valami ősi áramlattal lehetett kapcsolatban. Ezek az eredeti dolgok érdekelnek leginkább, a természetgyógyászatban is...
Valószínűleg már nem él, ugye?

Ottis írta...

Renáta!Köszönöm szépen a felkését, igyekszem megírni én is...három napja úton vagyok,ezért sikerült csak most bejelentkeznem.A leírásod alapján vannak közös pontjaink,de vannak teljesen eltérőek is :-) Hamarosan írok magamról,puszi és még egyszer köszönöm!

Renata írta...

Ottis!
Várom, mert érdekel!!!

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger