Találkozások 1.

2009. augusztus 5., szerda

Az idei nyár már eddig is rengeteg meglepetéssel szolgált. Noha együtt, a családdal nehézkesebb kimozdulnunk, egyrészt a közlekedést megoldani, másrészt a férjem nem tud huzamosabb időre szabadságra jönni.

Ennek ellenére mégis sikerült sok-sok tartalmas programmal gazdagodnunk. Sok olyan engem érdeklő dolog is került szervezésre a közvetlen környezetemben, ami kapóra jött, lévén a gyerekek nélkül hosszabb ideig nem tudok és nem is szívesen vagyok távol.

Távolabbi kimozdulások egyike volt, hogy majd egy hetet töltöttem a gyerekekkel a szüleimnél a Börzsöny-vidékén. A férjem sajnos nem tud ottmaradni velünk ilyenkor, csak a fuvarozásunkat végzi.

A programok étkezéssel összefüggő vonatkozásai, -lévén gasztro blogról van szó- mindenképpen megemlítendő, hogy idén először, a nagyszülőknél tett nyaralás idején, mindenki vega étrendre tért át!

Tehát nem volt többféle étel és kérdezgetés a gyerekek részéről, hogy miért nem mindenki ugyanazt eszi. Őszintén szólva nekem megkönnyebbülés volt.
Volt két kerti bográcsozás is, egy barna rizses lecsó és egy gombapörkölt.

Apu főz

Rizses lecsó

Anyukám krumplis lángosa

Kisebb kirándulást tettünk a környéken, a Tsitári-forráshoz:

A kápolna

Drégelypalánk és Hont között, a 2. számú főúttól kb 1km-re található a Csitári forrás (Tsitári forrás, Kutyika), és a kegyhely, a Csitári kápolna, mely a forrás miatt ismert zarándokhellyé vált. A Csitári források közelében már a középkorban két kápolna állt, s állítólag Drégely várából is idejártak imádkozni a "titokzatos alagúton át".

Gyönyörű környezetben áll a Csitári kápolna. A legenda szerint a kápolna melletti forrás csodatévő vizétől már sokan meggyógyultak. A csitári búcsújáróhely történetét kutatók ráakadtak egy 1859-es feljegyzésre, melyben a község akkori plébánosa közölte a hírt, miszerint a Tsitárban, a malom közelében lévő forrásnál a Boldogságos Szűz Mária többször is megjelent, és csodálatos gyógyulások történtek. Hont községben 27 ilyen esetre emlékeznek. Jelenleg népszerű búcsújáróhely, messzi földről zarándokolnak ide a hívők.

(Wikimapia.org)

A történet pedig az Ipolyvecén lakó Kaposi Ferenc gazdálkodó, író és költő elmondásából származik:

"Sok év előtt — kezdte mondókáját — még a robot világában történt, a börzsönyi erdőbe vezető út mentén a források közelében fából faragott Krisztus kereszt emelkedett a hepe-hupás dombok aljában. Nem messze a kereszttől pásztor őrizgette juhnyáját, vele volt mindig vakon született fiacskája is. Apa és fia gyakran letérdelt a kereszt elé imádkozni. Az édesapa bizalommal kérte az Úr Jézust és a Szűzanyát, segítsen gyermekén. Hittel mosogatta a Kutyika vizében gyermeke világtalan szemét, míg egy napon a fiú fényt látott, majd napról napra tisztult a szeme, végül is felgyógyult vakságából és látott. Ennek híre gyorsan terjedt és az emberek ide jártak gyógyulást keresni lelki-testi sebeikre. Egyszer a honti földesúr, akinek területén a kereszt állott, baltát dobva szekerére a béresei mellé ült a kocsira. Mikor a kereszthez értek, a földesúr rákiáltott béresére, ugorjon le a kocsiról és baltával vágja ki a keresztfát. A béres erre nem volt hajlandó. Erre a földesúr nagy mérgében kikapta a baltát bérese kezéből, rávágott a keresztfa tövére, de hirtelen rosszul lett. A béresek feltámogatták urukat és hazavitték. Megállapítást nyert, hogy az úr agyvérzést kapott és nemsokára megvakult. A környék népe Isten ujját látta a dologban és a megcsonkított kereszt helyébe kis kápolnát épített. A kis juhász gyerek, amikor felcseperedett, miután ügyesen faragott, hálából megfaragta Magyarok Nagyasszonyának szobrát és elhelyezte a kis kápolnában. Múltak az évek, a kápolnákat újraépítették, de a faragott Mária szobor épségben a mai napig megmaradt. Őseim — folytatta Kaposi — gyakran elmentek a Kutyikához, én is gyakran elmentem oda a búcsúsokkal. Arról is tudok, hogy 1929-ben a falunkbeli evangélikus vallású Czibulya Jánosné, aki 60 éves korában már alig látott, megtanulta a rózsafüzér imádkozást és lányai kíséretében rózsafűzért imádkozva elzarándokolt a Kutyikához. Buzgón kérte a Szűz-Mária segítségét, a kutyikai vízzel mosogatta a szemét és végülis látni kezdett, meggyógyult. Hallomásból tudom, hogy a most Budapesten lakó ipolybalogi Kakas István a Kutyikánál gyógyult meg gyermekkori bénaságából. Még azt tudom, hogy a faragott Madonna az első világháború után eltűnt a kápolnából. Sokáig keresték. Végül Nagyorosziban találták meg egy tyúkpadláson összepiszkítottan. Letisztították és diadalmenetben — hintón — visszahozták a Kutyikához. Azóta is ott van."

A víz

Hazautazásunk során betértünk Visegrádra, ahol még nem jártak a gyerekek. Hatalmas szél fújt, félő volt a magasabb pontokon való egyensúlyvesztés, ezért a várnak végül csak egy részét néztük meg.
A fiam kedvére képzelhette magát a várvédők vagy inkább az ostromlók helyébe.

Két kedves gasztroblogger kolleginával is sikerült találkoznom a nyáron: Palócprovence és Hémangi.
Palócprovence egy kedves, fiatalos, vidám, energikus hölgy, tág ismeretekkel, aki nem átallott a hőségben autóba ülni, s átszelni a Dunakanyar kacskaringóit, hogy finom selymes akácmézzel kedveskedjen nekem. Sajnos nem a saját portámon láthattam vendégül, hanem a szüleimnél tett nyaralásunk idején tudtunk találkozót összehozni.

Vegavarázs Hémangije igazából már korábbi ismerősöm, melegszívű, kedves lány, aki most szervezői oldalát is megvillantotta előttem az öko-völgyi kiskonyha csapatát terelgetve.

Előttünk lángosok tornyosultak, gadzsák öltögették nyelvüket (szirupos leveles indiai édesség, Dzsagannáth nyelvének nevezik), mi pedig a párkányi kisvonattól eljutottunk a kertművelésen át a főzésig...

folyt. köv.