Kalendárium: Október - Mindszent, Magvető hava, Őszhó

2009. szeptember 30., szerda

„Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb , rövidebb lesz a napnak útja, És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja…” (Arany János Toldi estéje)

A természet lassan visszahúzódik, sötétebbek a nappalok. Az embert is kicsit lassulásra intené ez az eredeti ritmus, ha figyelembe venné/vehetné, s eszerint élne, élhetne.

Haladunk befelé az év sötétebbik felébe, amikor fogy a világosság, amikor reggel már karcos a levegő és fázik a talp, ha csak úgy sebtiben meztéláb kiszaladunk megnézni az ég alját, s a kardigán is elkél a fölső fölé.

Kókadoznak a virágok, elszáradt csonkokká merednek, s morzsolható szárak terítik be a kertet. Maga a virág már nincs ott. Ez már csak a test, a hajdanvolt szépség maradványa. De a lényeg maga nem is azonos ezzel, ez csak amolyan járulék. A lényeg (a leendő és potenciális virág) már lent lapul a földben, mag vagy gumó formájában és várja a majdani kikeletet.

Addig még jön az alvó időszak, amikor jótékony paplan nehezedik rá, s átalussza a zord időt.
Ha perdülünk egyet az avarban, az már élesen reccsenve törik a talpunk alatt.

Fotó: Stock

Közben folyik a szüret, egy vidám forgatag, mintha visszatartani szeretné még a könnyed, felhőtlen nyarat...

Október a március hónap ellenpólusa, akkor elővesszük a kerti szerszámokat, most pedig megtisztítva -a gereblye kivételével- eltesszük.

Ha szívesen indulunk egy kis erdei sétára a hulló levelek alkotta avarban, ne felejtsük megkóstolni a vadon lelt almát, körtét, madárcsípte szőlőt, a csipkebogyót, galagonyát és majd, ha aktuális lesz, a dércsípte kökényt.