2010. július 3., szombat
Vándorok
Az erdei tisztás közepén egy kis tó állt, fákkal sűrűn benőtt területtel körbevéve. A napfény vakítóan szóródott vissza a víz tükréről, s szinte perzselő forróságot adott. A fák alja viszont hűvös volt, csak enyhén szüremlett át a lombokon a fény.
Az erdei tisztás közepén egy kis tó állt, fákkal sűrűn benőtt területtel körbevéve. A napfény vakítóan szóródott vissza a víz tükréről, s szinte perzselő forróságot adott. A fák alja viszont hűvös volt, csak enyhén szüremlett át a lombokon a fény.
A távolból két alak közeledett és a fák aljában telepedett le. A fiatalabbon jól látszott a korához illő hév, nyugtalanság, a hirtelen mozdulatok, élénk tekintettel szinte csüngött az idősebb szavain, aki higgadtan és nyugodtan az illúzióról beszélt.
…Mindaz, amit felsoroltál, az anyagi világhoz kötődik, ezek csak itt fontosak.
Önmagában véve ugyan nem rossz dolog jól élni vagy sok pénzt keresni, de ez újabb és újabb vágyakat szül. Ha gondolataid nagy részét ez köti le, akkor egyre inkább eltolódik a figyelmed másról.
Az örökös sóvárgás és vágy nyugtalanná és türelmetlenné tesz, s a szenvedélyt erősíti benned.
Gondolj bele, ha megszerzel egy házat és szépen berendezed, akkor folyton attól fogsz rettegni, hogy miből fogod fenntartani vagy hogy kirabolják.
Ez leköti az erőidet, mert igyekszel még több pénzt keresni, hogy tartsd a színvonalat illetve folyton aggódni fogsz a betörőktől és mindenféle biztonsági berendezéseket vásárolsz.
Időd is kevesebb lesz másra, hiszen a házban ezernyi tennivaló és elfoglaltság adódik majd…
-Mi hát a helyes életvitel?
Gondold végig, hogy mik a legszükségesebbek számodra. Mik azok, amik segítik szellemi fejlődésedet. Testi szinten is csak azokat tartsd meg, ami nélkülözhetetlen.
Amit mellőzni tudsz, azt távolítsd el, hiszen csak felesleges koloncként nehezedne rád.
-Hogyan érhetem el a nyugalmat, hogy ne űzzön a vágy?
Ha megfigyeled a tó tükrét, akkor láthatod, hogy felszíne csak igen ritkán tükörsima. Mindig fodrozódik rajta egy-egy enyhe hullám. Az elme is ehhez hasonlatos, szinte sosem háborítatlan. Mindig éri valamilyen külső vagy belső hatás, ami akadályozza abban, hogy nyugodt legyen, s a lényegre fókuszáljon.
Igyekezz ezért több oldalról lefoglalni az elmédet: fordítsd figyelmedet Istenre, dicsőítsd hangosan Őt és tégy jót másokkal.
Viszont óvakodj attól, hogy viszonzást vagy köszönetet várj jócselekedeteidért. Különben ugyanoda kerülsz vissza, a vágyak csapdájába, az elismerés utáni vágy gyötrelmébe.
-Honnan tudom, hogy mely dolgok visznek előbbre?
Az illúzió biztosan nem….habár az illúziót nem fogod tudni teljesen kiiktatni.
Sok olyan dolgot képzelünk valóságosnak, ami nem létezik vagy nem az, aminek hisszük.
A napfény visszatükröződik a víz felszínén, olyan mintha arany gömbök lennének ott, pedig nem más ez, mint a fények játéka, puszta illúzió.
A napfény önmagában jó, nélküle nem lenne élet, viszont a túl sok fény és forróság pusztítani képes. Itt a fák tövében látjuk és érezzük is a fényt, de nem tesszük ki magunkat teljes hevének.
Meg kell találni a helyes arányt…
-Igen, de hogyan?
Tudatos létezéssel. Folytonosan ügyelve arra, hogy ne jusson dominanciára egyik szélsőség sem. Éld annak tudatában napjaidat, hogy itt a földön semmi sem örök, minden átmeneti, de mégis élj derűsen és tedd a kötelességedet. Vezéreljen folytonos önvizsgálat, s ne hagyj fel a kételkedéssel sem. Ugyanakkor légy képes felismerni, ha valódi választ kaptál kérdéseidre.
S hogy mi a te egyéni kötelességed, hogy miben tudsz mások számára hasznosan cselekedni és így teljes értékű életet élni…. azt már neked magadnak kell felfedezned.
-Tudni fogom-e, ha célba értem?
Ha úgy érzed, hogy célba értél, akkor biztosan nem vagy ott. A cél az út végén van. Fejlődés szempontjából nem is igazán a cél a lényeg, hanem maga az út. Az út az, ami formál, alakít, töri meg a büszkeséged és oszlatja szét az illúzióidat. Ugyanakkor átmeneti örömöket is kínál, melyek elhomályosítják az elmét, elvonják figyelmét a lényeges dolgoktól. Ha nem kápráztatnak el ezek az út mentén hamis drágakövekként heverő felszínes örömök, hanem megmarad benned a szomjúság a tökéletesség és az örök létezés elérése iránt, akkor jó úton jársz...
…Mindaz, amit felsoroltál, az anyagi világhoz kötődik, ezek csak itt fontosak.
Önmagában véve ugyan nem rossz dolog jól élni vagy sok pénzt keresni, de ez újabb és újabb vágyakat szül. Ha gondolataid nagy részét ez köti le, akkor egyre inkább eltolódik a figyelmed másról.
Az örökös sóvárgás és vágy nyugtalanná és türelmetlenné tesz, s a szenvedélyt erősíti benned.
Gondolj bele, ha megszerzel egy házat és szépen berendezed, akkor folyton attól fogsz rettegni, hogy miből fogod fenntartani vagy hogy kirabolják.
Ez leköti az erőidet, mert igyekszel még több pénzt keresni, hogy tartsd a színvonalat illetve folyton aggódni fogsz a betörőktől és mindenféle biztonsági berendezéseket vásárolsz.
Időd is kevesebb lesz másra, hiszen a házban ezernyi tennivaló és elfoglaltság adódik majd…
-Mi hát a helyes életvitel?
Gondold végig, hogy mik a legszükségesebbek számodra. Mik azok, amik segítik szellemi fejlődésedet. Testi szinten is csak azokat tartsd meg, ami nélkülözhetetlen.
Amit mellőzni tudsz, azt távolítsd el, hiszen csak felesleges koloncként nehezedne rád.
-Hogyan érhetem el a nyugalmat, hogy ne űzzön a vágy?
Ha megfigyeled a tó tükrét, akkor láthatod, hogy felszíne csak igen ritkán tükörsima. Mindig fodrozódik rajta egy-egy enyhe hullám. Az elme is ehhez hasonlatos, szinte sosem háborítatlan. Mindig éri valamilyen külső vagy belső hatás, ami akadályozza abban, hogy nyugodt legyen, s a lényegre fókuszáljon.
Igyekezz ezért több oldalról lefoglalni az elmédet: fordítsd figyelmedet Istenre, dicsőítsd hangosan Őt és tégy jót másokkal.
Viszont óvakodj attól, hogy viszonzást vagy köszönetet várj jócselekedeteidért. Különben ugyanoda kerülsz vissza, a vágyak csapdájába, az elismerés utáni vágy gyötrelmébe.
-Honnan tudom, hogy mely dolgok visznek előbbre?
Az illúzió biztosan nem….habár az illúziót nem fogod tudni teljesen kiiktatni.
Sok olyan dolgot képzelünk valóságosnak, ami nem létezik vagy nem az, aminek hisszük.
A napfény visszatükröződik a víz felszínén, olyan mintha arany gömbök lennének ott, pedig nem más ez, mint a fények játéka, puszta illúzió.
A napfény önmagában jó, nélküle nem lenne élet, viszont a túl sok fény és forróság pusztítani képes. Itt a fák tövében látjuk és érezzük is a fényt, de nem tesszük ki magunkat teljes hevének.
Meg kell találni a helyes arányt…
-Igen, de hogyan?
Tudatos létezéssel. Folytonosan ügyelve arra, hogy ne jusson dominanciára egyik szélsőség sem. Éld annak tudatában napjaidat, hogy itt a földön semmi sem örök, minden átmeneti, de mégis élj derűsen és tedd a kötelességedet. Vezéreljen folytonos önvizsgálat, s ne hagyj fel a kételkedéssel sem. Ugyanakkor légy képes felismerni, ha valódi választ kaptál kérdéseidre.
S hogy mi a te egyéni kötelességed, hogy miben tudsz mások számára hasznosan cselekedni és így teljes értékű életet élni…. azt már neked magadnak kell felfedezned.
-Tudni fogom-e, ha célba értem?
Ha úgy érzed, hogy célba értél, akkor biztosan nem vagy ott. A cél az út végén van. Fejlődés szempontjából nem is igazán a cél a lényeg, hanem maga az út. Az út az, ami formál, alakít, töri meg a büszkeséged és oszlatja szét az illúzióidat. Ugyanakkor átmeneti örömöket is kínál, melyek elhomályosítják az elmét, elvonják figyelmét a lényeges dolgoktól. Ha nem kápráztatnak el ezek az út mentén hamis drágakövekként heverő felszínes örömök, hanem megmarad benned a szomjúság a tökéletesség és az örök létezés elérése iránt, akkor jó úton jársz...
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Köszi:)
Megjegyzés küldése