2008. november 22., szombat
Szinte az egész blogvilág már a Karácsonyra készül, majd’ minden recept valamilyen módon az eljövendő ünneppel kapcsolatos. Engem még érdekes mód nem érintett meg ennyire a várakozó hangulat, pedig ha betévedek a város környékére, akkor szembetalálkozok a dömpinggel is, tehát semmiképpen nem kerülheti el a figyelmemet.
Én még az őszutót érzem és tapasztalom, ami javarészt az idáig tartó enyhe időjárásnak tudható be, hiszen még most járok a kerti munkálatok végén, meg valahogy rövidnek tűnik az idei ősz.
Én még az őszutót érzem és tapasztalom, ami javarészt az idáig tartó enyhe időjárásnak tudható be, hiszen még most járok a kerti munkálatok végén, meg valahogy rövidnek tűnik az idei ősz.
A befelé fordulás viszont már előjött, nekifogtam varrogatni, pedig nem vagyok túl nagy kézügyességgel megáldva.
Remélem a nagylányom nem olvassa, hogy nekifogtam egy-egy kis manó varrásának, ami színvilágban biztosan igencsak messze áll attól, amit a manók képviselnek, de hajlottam azt a színt alkalmazni, amit a gyerekek választottak filcvásárláskor.
Nem járunk Waldorf-közösségbe, én csupán Waldorf-szimpatizánsnak mondhatom magam az alapján, ami ismeretem van erről a filozófiáról, életmódról. Mályvacsiga blogja (most kicsit szünetel) és Indianyó bejegyzései, munkái hiteles képviselői ennek.
Néhány hete itt fekszik a Manókészítés c. könyv az asztalomon, szerencsére vannak benne egyszerű elkészítésű munkák is.
Remélem a nagylányom nem olvassa, hogy nekifogtam egy-egy kis manó varrásának, ami színvilágban biztosan igencsak messze áll attól, amit a manók képviselnek, de hajlottam azt a színt alkalmazni, amit a gyerekek választottak filcvásárláskor.
Nem járunk Waldorf-közösségbe, én csupán Waldorf-szimpatizánsnak mondhatom magam az alapján, ami ismeretem van erről a filozófiáról, életmódról. Mályvacsiga blogja (most kicsit szünetel) és Indianyó bejegyzései, munkái hiteles képviselői ennek.
Néhány hete itt fekszik a Manókészítés c. könyv az asztalomon, szerencsére vannak benne egyszerű elkészítésű munkák is.
Itthon ugyan nincs igazi alapanyagom, ami szükséges lenne hozzá és a közeljövőben esély sem látszik arra, hogy eljutok ilyen dolgokat árusító helyre, így nekifogtam a kéznél fellelhető alkatrészekkel: fémdrótot használtam a belsejükbe, a fejnek pedig egy eredetileg más célra szánt és kialakított golyót álcáztam el.
Az arcon megint dilemmáztam, a könyvben van szemük és szájuk is, így én is megrajzoltam. A szakáll ismét kényszermegoldás, gyapjúból csak rozsdabarna szín van itthon, így ebből készül.
Tehát valamiféle manó-utánzatok lesznek ezek és inkább munka-meditációnak felfogható tevékenység ez, mintsem valódi alkotás, de többféle szempontból ad valami töltetet most nekem.
A könyvet a Kenderkóctól rendeltem.
4 megjegyzés:
Ugye készül majd kép is a manókról? Biztosan nagyon aranyosak lesznek, és a Lányok is nagyon fognak neki örülni!
Amúgy még nekem sincs karácsonyi hangulatom. Még nem tervezem a koszorúkat sem, és felkapom a fejem, ha karácsonyi díszeket látok: Hol van még karácsony? Közben persze kiszámoltuk, hogy a suliban már a jövő héten el kell kezdeni a készülődést.
1 hét múlva advent 1. vasárnapja.
Szemnek-szájnak az a jó, ha 1-1 pöttyöt rajzolsz, akkor a többit a fantáziájukra bízod.
Citromfű!
Igen, ahogy Vera is írja, jövő héten Advent 1. vasárnapja. Egy ideje nem siettetném az időt, úgyis rohan magától.
Biztos írsz majd az iskolai készülődésről.
A manók picik lesznek, ha lesz annyi önbizalmam, majd felrakom őket. :)
Vera!
Köszi az ötletet!
A babákból kiindulva dilemmáztam.
Megjegyzés küldése