VKF! – XXIV.- Házi malom

2009. április 19., vasárnap

Érzem, hogy jobban belemélyedhettem volna ebbe a gasztrobloggereknek kiírt legújabb pályázatba, mely "Saját levében" bloggerina kitűnő ötlete: miszerint írjunk egy olyan hozzánk közelálló konyhai, -vagy legalábbis gasztro vonatkozású- tárgyról, eszközről, melyhez történetet tudunk kanyarintani, majd készítsünk el segítségével egy ételt.
Találhattam volna mások számára több fantáziát rejtő, látványosabb holmit is, a maga frappánsan megírt kis történetével.
Nekem most mégis ez a számomra alapnak tekinthető konyhai eszköz jutott eszembe, talán azért is, mert már régóta foglalkozok az ember legősibb táplálékával, a gabonákkal. Hogy fontos volt, s tisztelték ezt a táplálékcsoportot az emberek, annak bizonyítéka a búza szó jelentése is: élet.

Nos, nekem az egyik legfontosabb és legnagyobb segítséget jelentő konyhai eszközöm ez a kb. 5 évvel ezelőtt vásárolt kis házi malom.

A zsákban tárolt szemes gabonákból (búza, tönkölybúza, zab, rozs stb.), ha nem is mindig közvetlenül sütés-főzés előtt őrlök, de az esetek többségében azért friss, illatos lisztet tudok használni az ételkészítéshez.

A kismalomnak számomra csak előnye van:

Nem kell cipelnem a boltból a lisztet, árban kifizetődőbb, nem kell kidobnom gyakran egész zacskó liszteket a benne lakozó hívatlan látogatók miatt (moly), s mivel elektromos (kézi őrlésre én a jelen helyzetemben nem vállalkozok), ezért időben sem tart sokáig a művelet.

Kenyér és egyéb sós péktermék készítésekor a megőrölt liszt a dagasztótálba vándorol, ahol hozzáadom a kovászt/élesztőt és a többi alapanyagot. Az összedolgozott tészta pihen egyet a kispárna alatt, majd gyúródeszkára kerül, ahol felveszi a majdani formáját.

A kenyeret cseréptálban sütöm, a kifliket, zsemléket pedig sütőlemezen.
Van, hogy simán, különleges ízesítés nélkül marad a tészta, van, hogy magvakat gyúrok bele. Most kendermagot tettem bele. A kendermagot nemrégiben sikerült közelebbről megismernem, eddig még csak a kenyér, kifli tésztájában használtam.

Kendermagos kiflik

Hozzávalók:

90 dkg liszt (50 dkg teljes kiőrlésű tönköly+25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt+15 dkg szójaliszt)
2 púpozott tk só
1 ek méz
4 ek folyékony kovász (házi)
2 dkg élesztő
kb. 6-7 dl langyos víz
2 ek olaj+egy kevés a kenéshez
1 ek kendermag

Elkészítése:

A kovászba belemorzsolom az élesztőt, hozzáadom a mézet és egy kevés langyos vizet. Hagyom „dolgozni” az elegyet.
Összekeverem a liszteket, beleteszem a sót.
A felfutott kovász-élesztő elegyét a lisztbe beledolgozom, apránként hozzáadva a langyos vizet.

A víz mennyisége függ a liszt fajtájától. Még ugyanazon lisztfajtán belül is más lehet a vízigény, attól függően, hogy mekkora szemcseméreten történt az őrlés.

A végén simára dagasztom a beleadagolt olajjal és kendermaggal.

Letakarva kelni hagyom. Mikor alaposan megkelt, szétterítem, s kör alakúra igazítom (lehet több részletben is csinálni, több részre osztva a tésztát).

A köröket lekenem olajjal és tetszés szerint még egyszer meg lehet hinteni kendermaggal, vagy a tészta összeállításánál két részre osztani, s egyik felét akkor, a másikat most rászórni.

A közepéből kiindulva cikkekre vágom a tésztát. A cikkeket szélesebbik felétől kezdve kiflialakúra feltekerem. A kis kifliket sütőlemezre sorakoztatom, majd 200 °C-ra melegített sütőben megsütöm, melybe előzetesen egy kis vízzel teli edényt tettem.

Kapcsolódó receptek:

Lenmagos kenyér
Kifli
Szezámos kifli
Baguette