Eperdzsem

2009. május 27., szerda

Zuhan lefelé az eperár, így sort kerítettem az epervásárlásra és a dzsemfőzésre.

A beszerzett eper jó részét közvetlenül fogyasztottuk, kis hányada süteményekbe került (lásd: itt) a nagy része pedig dzsem/lekvár és szörp formájában, üvegekbe zártan várja a telet…

Az előző évek során nem tettem semmilyen sűrűsítő anyagot a lekvárokba és nem is főztem őket hosszú ideig, amitől besűrűsödtek volna, ezért inkább híg állagúak lettek. Ennek következtében inkább öntetként funkcionáltak, például a szilvás/barackos gombócoknál, a kölesgombócnál stb., töltelékként pedig nem igen állták meg a helyüket.

Most viszont szerettem volna egy szilárdabb állagú lekvárt, ami nem folyik ki a süteményekből. A híg lekvárok vagy kifolytak vagy nagyon vékonyan maradtak csak meg a tetején pl. rácsos linzer, emiatt inkább a tészta ízét lehetett érezni belőlük, a lekvár meg csak mutatóban volt jelen.

Sűrítő anyagnak valamilyen természetes eredetűt szerettem volna, ezért agar-agart vagyis növényi zselatint használtam.

Hozzávalók (2 kg eperre számolva):

2 kg eper
25 dkg cukor vagy 35 dkg méz
1,5 tk agar-agar


Elkészítése:

Az üvegeket előkészítettem a szokott módon, leírás: itt

Az epret alaposan megmosom, a rücskös felületén rengeteg homok tapad meg. A csumáját eltávolítom. Feldarabolom, majd összeturmixolom.





Befőzőlábasba öntöm, hozzáadom a cukrot/mézet és felforralom. Mikor kicsit besűrűsödött, beleteszem az agar-agart. Rövid ideig kevergetem, majd leveszem a tűzről.

Az előkészített üvegekbe töltöm, rácsavarom a tetejüket és fejtetőre állítom őket, nagyjából 10 percre.

Kosárba teszem az üvegeket, majd kiviszem a kamra szárazdunsztjába. Itt egy-két napig tartom őket, aztán címkét kapnak és felkerülnek a kamrapolcra.