Burgonyalepény 2. - avagy variációk a tócsnira – Garasos ételek 2.

2009. január 11., vasárnap

Annyi hozzászólás érkezett ehhez az ételhez, hogy érdemesnek tartottam írni ebben a témában egy következő posztot is.
Nagyon sokféle elnevezést és elkészítési módot írtatok a burgonyalepényre, amit hasznosnak érzek megosztani másokkal is.

A névbeni és elkészítésbeni eltérések részben a földrajzi sokszínűségről tanúskodnak (jelen esetben az országon belüli különböző tájegységekről), másrészt magán hordják az adott család szokásait, hagyományát.

Az alapvető hozzávaló, ami mindenkinél megegyezik: reszelt burgonya, só, liszt, a többi összetevő tekintetében már különbségek jelentkeznek.

Ha a nem vega hozzávalókat vesszük, akkor van, akik tojást tesznek bele: a tojást elkeverik a lereszelt nyers krumplival.

A tejtermékek esetében, szerepelhet aludttej illetve kefír alapanyagként.

A hagyma van, akinél szerepel, de van ahol nem.

A fűszerezés tekintetében is megoszlanak a receptek.

A sós ízvilág sem törvényszerű, hisz sváb vidéken létezik édes változata is, amit szilvalekvárral fogyasztanak!

Lepény mandula ("tejföllel") mártással

Burgonyalepény-variációk

Napmátka tűzhelyén szintén tócsni készül, az ő receptje így szól: „1 kg lereszelt nyers krumplihoz 15 dkg réteslisztet adok és 1 kk sót. Ez az alap és ebbe kerülnek bele fűszerek, hagymafélék. Van, hogy magában esszük tejföllel, néha köret pl. saláta mellé.”
"Más zöldségekből is jól készíthető"

Nana is tesz hozzá mást is, a krumplin kívül: répa, tök.

Palócprovence-éknál, szintén tócsni név alatt fut ez a lepényke.
Ehhez hasonlóan készíti, csak hagyma nélkül és egy kicsit lepényszerűre.


Duende borzacskának hívja (fürtjei és az elnevezés nekem analógiát sejtet), tojással készíti és nagyon kevés liszttel.

A prósza feléjük, Zala megyében, nem a közismert kukoricalisztes ételt takarja, hanem egy másik, szintén krumplis finomságot. Annak elkészítése így történik:
„Apróbb lyukú reszelőn kell a krumplit lereszelni, és elég sok aludttej (mostanában kefír) megy hozzá, plusz kevés liszt. Lapos, vékony és a serpenyő teljes méretében sütjük.”

Erzsébeték felé "macok"-nak nevezik.
A hozzávalók: krumpli, liszt, só. A krumplit apró lyukú reszelőn reszelik le, majd vékonyan szétterítik az olajban.

Zsuzsiéknál, sváb vidéken, számomra szokatlan nevet visel, ez a: panachuga (ejtsd: panakuga). A reszelő itt is apró lyukú. Pici liszt, tojás, tej, ezek alkotják és mivel errefelé édesen, szilvalekvárral, eszik ezért ebben a tésztába nem szerepel sok só, csak egy csipet.
A masszát palacsintává terítik szét, vékonyra, amennyire lehet.

Gábor pedig két, szintén nem hallott elnevezéssel gazdagította szótáramat, az egyik a lepcsáng (ami közel áll hangzásban a lapcsánkához) illetve a krumplibaba.

Jayasrí-tól kaptam a lepcsánka (e-vel) elnevezést, amit Debrecen környékén használnak, s ez a verzió az alap hozzávalókon (burgonya, liszt, víz) kívül mást nem tartalmaz.

Indianyó szintén a Hajdúságból hozta a maga lapcsánka (a-val) receptjét, valamint ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy tepsibe szétterítve a masszát sütőben készíti, s nem olajban süti, ami megfontolandó, mert az olajban sütés nem túlságosan egészségbarát. No meg azok számára, akik nem szeretnének túlságosan sok többletkalóriát bevinni, célszerűbb elkészítési mód.

A lisztek esetében a kukoricalisztes verzió még nem szerepelt, habár tulajdonképen bármilyen liszttel készíthető.

Zsu segítségével betájolhatom lepényünk cicege néven történő elterjedési területét is, Hegyeshalom vidékén nevezik így. Összetétele az alap hozzávalókon kívül (krumpli, liszt, víz) tejföllel egészül ki.

Habár az Ipoly-vidékéről származok, de eddig még nem hallottam a harula nevet, melyet most Minyike révén ismerhettem meg. Ennek elkészítési módja abban tér el, hogy a hagymát olajon megdinsztelve keverik a többi alapanyaghoz.

A Bakonyban pedig berének hívják a tócsnit, tudtam meg Muflontól.


Igyekeztem hűen visszaadni a hozzászólások lényegét, remélem nem követtem el értelmezésbeni hibát.
Köszönöm őket, mert szép gyűjtemény lett így belőle!