2009. augusztus 28., péntek
Nem vagyok profi kertész, de leírom a tapasztalatainkat ennek a zöld hosszúkás növénynek a termesztéséről, melyet neveznek okrának, bámiának, gombónak, bhindinek (Indiában) és alakja miatt hölgyujjnak is.
Néhány éve vettünk először magot Szegeden, a Calendula nevű vetőmagboltban, de saját magjáról is lehet újravetni.
A meleget szereti és a vizet is, ezért öntözni szükséges.
A növény önállóan elhelyezkedő, közepesen magas, levél nélküli szárakkal bír, a tetején levelekkel, melyek között bújnak meg az egyenes tartású okrák.
A meleget szereti és a vizet is, ezért öntözni szükséges.
A növény önállóan elhelyezkedő, közepesen magas, levél nélküli szárakkal bír, a tetején levelekkel, melyek között bújnak meg az egyenes tartású okrák.
A Terebess-en ezt írják róla:
Termése kalóriaszegény, viszont magas a fehérje- és pektintartalma. Ezen kívül sok kálium, magnézium és kalcium van az okrában, de B1-, B2-, B3- és C-vitamin-tartalma közepes.
Az ételekbe úgy teszem, hogy a felső szárát levágom (kis kalapszerű) és magostul mindenestül vagy felkarikázom vagy csak hosszában kettévágom. Kissé kocsonyás-szerű levet enged fővés közben. Íze nem túl karakteres, kicsit a zöld levelesek és a paprika kombinációjára emlékeztet. Paradicsommal jól illik együtt.
Vigyázzunk, hogy el ne késsünk a szürettel, hanem a fiatal, zsenge példányokat fogyasszuk, Kata írta is, hogy túl sokáig várt és már csak a szálkás élvezhetetlen csonttá száradt termése maradt.
Én is jártam már így. Ilyenkor volt, hogy ugyanúgy beledaraboltam például a lecsóba pusztán azért, hogy kifőljön a leve. A szálkás maradványt pedig kidobtam belőle fogyasztás előtt.
2-3 naponta érdemes szedni.
A kertbe két helyre ültettünk, a múltkor az egyik helyen vizsgálódtam csak, ott nem igen ment semmire a növény, de a másik, naposabb helyen viszont szép termést hozott.
Kártevők: tavaly nyár végére betetvesedett néhány példány.
Felhasználása: Többnyire lecsóba, zöldséges ragukhoz használom vagy párolva más zöldségekkel együtt. Köretet igényel.
Több helyen láttam már egy érdekes ízvilágú receptet, a Kókuszos hölgyujj-t, de még nem szántam rá magam a kipróbálására.
Termése kalóriaszegény, viszont magas a fehérje- és pektintartalma. Ezen kívül sok kálium, magnézium és kalcium van az okrában, de B1-, B2-, B3- és C-vitamin-tartalma közepes.
Az ételekbe úgy teszem, hogy a felső szárát levágom (kis kalapszerű) és magostul mindenestül vagy felkarikázom vagy csak hosszában kettévágom. Kissé kocsonyás-szerű levet enged fővés közben. Íze nem túl karakteres, kicsit a zöld levelesek és a paprika kombinációjára emlékeztet. Paradicsommal jól illik együtt.
Vigyázzunk, hogy el ne késsünk a szürettel, hanem a fiatal, zsenge példányokat fogyasszuk, Kata írta is, hogy túl sokáig várt és már csak a szálkás élvezhetetlen csonttá száradt termése maradt.
Én is jártam már így. Ilyenkor volt, hogy ugyanúgy beledaraboltam például a lecsóba pusztán azért, hogy kifőljön a leve. A szálkás maradványt pedig kidobtam belőle fogyasztás előtt.
2-3 naponta érdemes szedni.
A kertbe két helyre ültettünk, a múltkor az egyik helyen vizsgálódtam csak, ott nem igen ment semmire a növény, de a másik, naposabb helyen viszont szép termést hozott.
Kártevők: tavaly nyár végére betetvesedett néhány példány.
Felhasználása: Többnyire lecsóba, zöldséges ragukhoz használom vagy párolva más zöldségekkel együtt. Köretet igényel.
Több helyen láttam már egy érdekes ízvilágú receptet, a Kókuszos hölgyujj-t, de még nem szántam rá magam a kipróbálására.
Bejegyzések
