A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gondolatok. Összes bejegyzés megjelenítése

4 éves a blog!

2012. július 14., szombat

Még mindig népszerű a blog első bejegyzése: Befőzés természetesen, tartósítószer nélkül
igaz azóta módosítottam rajta, és új köntösben olvasható: itt.

Elszállt ez a 4 év, tartalmas volt, változásokban gazdag. Sok más, új dolognak adta át a helyét, így az aktív társasági blogélet sajnos nem fér bele az időmbe, de azért igyekszem!


Magányos napraforgó a Börzsönyből


Továbbra is várom a hozzászólásokat, kérdéseket, megjegyzéseket, az e-mailekre is igyekszem 2-3 napon belül válaszolni.

Találkozhattok velem honlapjaimon is:

Táplálkozás, életmód: www.lettudatos.com
Kineziológia, önismeret: www.kineziologiaszeged.com


mindkét helyen van Hírlevél, ahova feliratkozva a legfrissebb dolgokról értesülhettek.

Jó nyarat, megújuló energiákat kívánok minden kedves olvasómnak!


3 éves a blog!

2011. július 14., csütörtök

3 éves lett a Lét-tudatos konyha.

A ritkább bejegyzések oka, hogy az időközben létrejött www.lettudatos.com-ot is bővítem illetve a családi élettel összeegyeztetve dolgozom is, életviteli tanácsadóként.



Reggel, mikor visszagondoltam, hogy mi volt más 3 éve, -csak egy röpke villanás erejéig-, az ugrott be, hogy a jelenleginél ráérősebb, lassabb volt az élet(em/ünk). Persze a felgyorsult élet önmagában talán nem rossz, feltéve ha minőségi tartalommal párosul.

Köszönöm a blogom látogatóinak hűségét és remélem, hogy találnak kedvükre érdekességeket ezután is!

Álmom India

2010. december 13., hétfő

Mi emelheti tovább a Karácsony fényét és fokozhatja az ünnepi hangulatot?

Fotók, melyek képesek maradandóvá örökíteni a pillanatot;

Gondolatok, melyek cseppek az örök tudás tengeréből.

Az Álmom India című könyv szerzői:

Juhász Balázs fotóművész és Leveles Zoltán hindu szerzetes



A könyvből művészet, kultúra és hétköznapi élet varázslatos kavalkádja tárul elénk.

Juhász Balázs fotói elbűvölnek mesés gazdagságukkal, letisztultságukkal, vagy művészi fokra emelt egyszerűségükkel.

Az élményt hangulatilag és tartalmilag Leveles Zoltán hindu szerzetes gondolatai teszik teljessé, melyek képzeletbeli, s egyben valódi utazásra is hívnak.

Ezek a lelki-szellemi értékekkel teli írások egyedi látásmóddal közelítik meg és ábrázolják ezt az általa varázsdoboznak nevezett országot, melybe másfél évtizede igyekszik minél nagyobb betekintést nyerni.

Ha igazán tartalmas és értékes karácsonyi ajándékkal kívánod meglepni szeretteidet, akkor szívből ajánlom az Álmom India című, szuggesztív fotókkal és bölcs gondolatokkal teli könyvet!

A könyv rendelése a következőképpen történik:

Ára: 8900 ft

+postaköltség (850 ft)

A könyv mellé egy csomag kézzel csomagolt, eredeti indiai füstölőt adunk ajándékba!

A szállítás a rendeléstől leadott néhány napon belül történik.

*Szegeden és vonzáskörzetében személyes átvétel is lehetséges

Érdeklődni:
renata.kalman_kukac_lettudatos.com

Belső ébredés

2010. szeptember 9., csütörtök

Egy láthatatlan kéz intésére a nagy festő lassan megkezdi munkáját. Először szinte észrevétlenül lassul le a növekedés, a növények már inkább a föld alatt gyűjtik erejüket.

A leveleken megjelenő színes szegély, mintázat után az egész levél színt vált, s őszi sétákon már pajkosan keringve hullanak köröttünk a bordó, lila, sárga és barna levelek. Földet érve lábunk alá simulnak és belekerülnek a körforgásba.




A változások nagy része is így, szinte észrevétlenül zajlik bennünk.

Szépen kiszínesedik, érlelődik, nem is mindig érezzük tudatosan, s egyszer aztán meglepve fogadjuk mások csodálkozását:


-Hogy megváltoztál! Hova lett a régi éned?

A változás nyilván akkor jó, ha életminőség javulással jár együtt, s nem egy beszűkült gondolkodásmódot, megnyomorított személyiséget, hanem kiteljesedést eredményez.

Nemcsak az év első hónapja, hanem egy új évszak kezdete, vagy egy új holdciklus is kedvező valamiféle elhatározáshoz.

Ősszel, mikor a természet lépésről-lépésre befelé fordul, alkalmas időszak lehet lelki életünk fejlesztésére.

Ha elhatározzuk, hogy mostantól kezdve naponta rendszeresen olvassuk a Szentírást vagy valamilyen lélekemelő írást, illetve meditálunk, mantrázunk vagy imádkozunk, s mindezt közel azonos napszakban tesszük, akkor egy idő után ez szokássá válik és változást eredményez. Bennünk.

Más összefüggésben fogjuk látni a dolgokat, nem a véletlenszerű egymásutániságot, a cél nélküliséget látjuk a világban, hanem egy tervezett és ok-okozattal ellátott események sorozatát.A mindennapok rutinját is tartalom tölti meg, más fényben látjuk napi cselekedeteinket, az esetleges kellemetlen helyzeteket, az emberekkel való konfliktusainkat...


Folytatás: itt



Kalendárium: Február – Böjtelő hava – Télutó – Jégbontó hava

2010. február 3., szerda

Az udvaron térültemet-fordultamat mindig pajkos szemhunyorítással nyugtázta. A snájdignak cseppet sem nevezhető, narancsos orrú, gömbölyded alak minden évben kitartóan őrizte a telet házunk sarkához cövekelve.

Ruházata a klasszikusokat idézte, mellényét eredeti széngombok díszítették, fejére felfordított kék fémvödör került, kezében pedig valódi cirokseprű ágaskodott.

Nem sejtettem még akkor, hogy az évek múlásával együtt változik majd a hóember-divat (is) és holmi műanyagvödör és műrépa helyettesíti majd az eredetit, ha egyáltalán esik annyi hó, hogy lehessen vele valamit is kezdeni.

Arra meg végképp nem számítottam, hogy ilyenkor, Farsang idején, évről-évre egyre felkapottabbak lesznek ismét a bálok, s a régi korok hangulatát megidézve visszatérnek a modern kor köntösébe bújtatott fényes-csillámos forgatagok.

A kerekre kitartott, merevítős szoknyák, mély dekoltázsok, csillámporos frizurák, kontúrosra festett arcok boldog suhanása és maga az egész esemény, óhatatlanul is egyfajta szociokulturális tanulmányt tár elénk.

A ruha vagy a jelmez sok mindenről árulkodik, láttatni engedi, hogy ki mivel fejezi ki személyiségét vagy milyenné válna szívesen.

Álarc mögé bújva szabadon szemlélődhetünk, azt remélve, hogy így aztán senki az égvilágon nem ismer fel. Még ha mindez balga remény is csupán, hiszen a berögzült mozdulatok többet elárulnak rólunk, mint gondolnánk.


Fotó: stock


De mi van akkor, ha mozdulatainkban is igazodunk a megformálni kívánt figurához?
Ha a rejtőzködés izgalmán felül ez a pillanatnyi mássá válás nemcsak külsőnkben, hanem viselkedésünkben is megnyilvánul?

A ruhával együtt felöltjük gazdája gesztusait, mozdulatait és hirtelen élni kezdjük az érzéseit is, vagyis azonosulunk a Szereppel. Szerepjáték ez, de egyben én-keresés is, hiszen levetkőzzük és magunk mögött hagyjuk azt a személyt, aki egyébként vagyunk.
Kóstolgatjuk a lehetőségeket, holott még magunkat sem ismerjük igazán.

Önismeretünkhöz a legteljesebb képet kétségkívül az adná, ha szembetalálkozhatnánk saját magunkkal. Ha kölcsönadhatnánk saját jelmezünket. Vajon jól vagy rosszul éreznénk-e magunkat így szemtől-szemben vele?
Harmóniát éreznénk vagy menekülnénk a rigolyáitól?

Fotó: innen


Testünk jelmeze a valóságban is cserélődik, szinte észrevétlenül. Elég csak elővenni és egymás mellé rakni a hunyorgó újszülött, a nagy szemekkel világra rácsodálkozó kisgyerek, a lázadó kamasz, az ábrándos esküvői pár, a megfontolt szülő, az egyre kevesebbet mosolygó középkorú ember és a betegségtől megtört idős ember fotóját.

Mindez mi voltunk, vagyunk, leszünk. Ugyanaz, de mégsem. Sem testben, sem érzelmekben.
A védikus írások szerint rongyosra koptatott ruhaként dobjuk sutba a már elhasznált testeinket, hogy készen álljunk egy újabb elfogadására:

„Ahogy az ember leveti elnyűtt ruháit, s újakat ölt magára, úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket, hogy újakat fogadjon el helyükbe.” -mondja a Bhágavad-gíta.



Az, hogy mire cserélődnek le az egymást követő testek, javarészt attól függ, hogy miként élünk, cselekszünk, gondolkodunk, s hogy milyen érzéseink vannak. Azaz mi magunk készítjük elő, varrjuk meg magunknak a következő ruhát.

Azt mondják, hogy egy bizonyos kor után az ember jelleme leolvasható az arcáról. Vagyis ha egy arc barátságos, mosolygós, netán irigy, rosszindulatú vagy aggódó-borús, akkor gazdája jelleme is valószínűleg ennek felel meg.


....Jóvágású alak lép elém és táncra kér. Valahonnan mélyről feltör bennem, hogy mintha ismerném ezt a kézmozdulatot. De ez nem lehetséges, hiszen most járok itt először. Gyors elhatározással rábólintok és belevetem magam a forgatagba.

Az evés-ivás, mulatozás a tetőfokára hág. Így lesz ez egészen a keresztény naptár hamvazószerdájáig, mert ott ér majd véget a muzsika és a tánc. A tokba zárt hegedű pedig nem kerül elő egészen a Feltámadásig....


...Az utcáról hangos kereplés és csujjogatás hallatszik be, maszkások közelednek. Fülsiketítő lármájuk a telet hivatott kiebrudalni.

A máglya lobogva csap magasra a falu középpontjában…, ájultan zuhan a lángok közé a szalmabábu… Hát elégettük a telet….


Könyvlista

2010. január 29., péntek

Delish faggatott a kedvenc könyveimről... A könyvek egészen kiskoromtól végigkísérik az életemet. Ha most hirtelenjében listát kellene állítanom a kedvenceimből, akkor elsőre

Eidlitz: Ismeretlen India ugrik be.

Walther Eidlitz 1951-ben írt naplószerű műve Indiáról és saját lelki fejlődéséről szól.
A külső események Indiában játszódnak, ahova a tanulni vágyás, az igazság keresése hajtotta a főszereplőt. Tanítványa lesz egy mesternek. Majd az események folytán koncentrációs táborba kerül, ahol megismerkedik egy bhakti jógát gyakorló szerzetessel. A tőle kapott tanítás megingatja az előző mesterétől szerzett ismereteit. Ráeszmél, hogy nem a tudás a cél, hanem a szeretet.

Az egyik kedvenc részem az, amelyik a Karácsony éjjeléről szól:

"Úgy éreztem ezen az éjszakán, mintha egész életemben egy mélységes kút kikövezett fenekén éltem volna, s vágyakozva kukucskáltam volna fel oda, ahol az ég egy piciny darabját láttam, s az általam hőn szeretett csillagot; Krisztust. Ám most elkezdtem kimászni a kútból. Egyre közelebbről és egyre nagyobb szeretettel fénylett a hőn szeretett Üdvözítő, de nem volt egyedül. Körös-körül számtalan csodálatos csillag ragyogott még, más, testvéri üdvözítők, isten végtelen szeretetének egész csillagos égboltja borult fölém. Isten üdvözítői, akik egymás után szálltak alá a földre, nagyon különböztek egymástól. Más fénnyel és erővel ragyogtak. Néhányan jobban elrejtőztek, mások kevésbé. Ám végső soron mindannyian ugyanannak az Egynek megnyilvánulásai voltak. Azonos fényből származtak, az ősfényből, azonos isteni ősalakból."

Nekem ezek a fenti sorok azt sugallják, amit én is vallok, hogy párhuzamos utak vannak. Ha a cél ugyanaz, akkor végső soron mindegy, hogy melyik úton haladunk.

Másodjára egy régi könyvélményem: Ethel Voynich: Vihar Itália felett alias A Bögöly

"Ez a regény egy XIX. századi forradalmár hitvallásáról, és csalódásáról szól. A fiatal férfi egy független olasz köztársaságért folyó harc szervezetébe lépett be, az Ifjú Itália-ba. Marseille-ben alakult ez a titkos forradalmi társaság. Egy paradox helyzet folytán ráébred, hogy hazugságok között élt, és valójában az ő igazi, vér szerinti apja nem más, mint az egyház egyik nagy személyisége. Két nap alatt felnőtt és nagyon kemény döntést hozott. A döntése súlyos következményeit taglalja a regény. Amikor hazaérkezik, már dúsgazdag, de nyomorék, és újságíró. Változatlanul forradalmár szívvel. A regény ironikusan bemutatja, hogy az amiben hiszünk, csak rózsaszín felhő, és minden álom megvalósítása komoly nehézségekbe ütközik. Szerelem, dráma, humor, minden megtalálható ebben a regényben. Csodálatos örökzöld téma...Bögölyként dolgozták fel a filmiparban" - ezt az összefoglalót itt írták a könyvről.



Szepes Mária: A vörös oroszlán

Egy jellem fejlődését kísérhetjük végig, a regényen belüli születéseinek sorozatán keresztül. A főszereplő folyamatosan emlékszik az előző életeire, mely segít megértetni vele, hogy miként működnek a visszahatások.
Keressük az örök élet titkát, azt hisszük az a cél, ha megtaláljuk. Holott a cél inkább az odavezető út, annak tanulságai. Ha megoldódik életünk kulcsproblémája, ott ér véget az út.
De ezzel mi magunk is célba érünk, nincs már többé értelme a testben való létezésünknek.


Fotó: stock


Sütő András: Csillag a máglyán


"1530. Kálvin János és Szervét Mihály diáktársak Párizsban. Az egyetemista ifjúság Kálvin álnéven írt "Institution" című művével a reformáció győzelmét ünnepli. Mikor az inkvizíció megtalálja barátjánál az álnéven rejtőzködő Kálvint, a vérkeringést kutató fiatal Szervét magát mondja a vallásújítónak, csak hogy Kálvint mentse.
Húsz év múlva Szervét kerül az inkvizíció elé Kálvinhoz írt levelei miatt, amelyekben elveti a Szentháromságot és tudományosságon alapuló istenhitet hirdet. Genfben, Kálvinnál keres menedéket, aki vitájukban eszméi visszavonására akarja rávenni. Aztán hogy megszilárdítsa a reformáció új hatalmát, könyveivel együtt a máglyára küldi." - írja a Port.hu.


A könyvből a kedvenc részletem ez:

„Gyalázzatok meg engem, de kímélhessem meg az írásomat. A könyvemet. A lélek székhelyét nem találtam meg a vérerekben. A lélek valahol mélyebben lakozik bennünk. Talán épp ahol az írás születik; ahonnan Leonardo színei kicsapnak, Michelangelo szobrai fölbukkannak. Nem tudom, hol ez a mélység, talán a sorsunkban. A sorsunkat nem tudom fölboncolni. De bizonyos, hogy minden leírt szavam önmagam megőrzésének legutolsó menedéke. Közönséges anyag, festék, papír ez a könyv, a könyvem: mulandó forma, tojáshéj, magzatburok, de hallgatózz belé: az életem értelme sír benne.”


Ötödiknek egy igen friss könyvélményemet nevezem meg: H. Dobos Mária: Keresztutak.

Ahogy belefogtam az olvasásba, rögtön megállapítottam, hogy szerzője egy civil pályán munkálkodó igen rendkívüli személy, akinek a hivatástudat hatja át az egész életét. Gördülékenyen kibomló mondatok sora tárult elém, rögtön látszik, hogy lételeme az írás.
Szinte mozgóképszerűként ható leírások a családjáról, utazásairól, tevékenységeiről… néhol olvasva úgy éreztem, hogy talán nem is szabadna elolvasnom bizonyos részeket, mert annyira belső és intim, hogy nem vagyok illetékes ennyire mezítelenül látni íróját.


Továbbítom a témát nekik: Vegavarázs, Nana, Kiskukta, Szamóca, Jucy

A blogolás árnyoldalai

2010. január 27., szerda

Palócprovence-tól kaptam ezt a témát egy kicsit más címmel.

Amikor nekikezdtem a gasztro-blogolásnak, tudtam, hogy teljesen személytelenül nem tudom majd művelni, vagyis óhatatlanul is bepillantást engedek az életünkbe. Arra viszont ügyelek, hogy ez a bepillantás ne legyen olyan mértékű, ami engem már zavarna.

Az eredeti célom az volt ezzel a bloggal, hogy legyen egy mások számára is elérhető felület erről a főzési irányzatról és a receptjeimről.

Mivel elég sok kérdést, levelet kapok főzésre, étkezésre vonatkozóan, ezért egyszerűbbnek éreztem nyitni egy ilyen „boltot”, ahova betérhet és válogathat az érdeklődő.

Az hogy a magunk számára hasznos, már bebizonyosodott. Sokszor innen vadászom le a korábbi receptjeimet illetve egyik hétvégén úgy alakult, hogy nem értem haza a tervezett időre, -s nálunk délben van ebéd- a nagylányomnak az apukájával kellett összeállítania a második fogást, amit úgy oldott meg a lányom, hogy innen kereste ki a receptet.

A bejegyzéseknél nem hatásvadászatra törekszek és tudom, hogy a felkerülő recepteket lehetne még tovább javítani, eltolni az egészségesebb irányba. De a célom az, hogy olyan receptek kerüljenek fel, amiket általában szeretnek és meg is esznek a gyerekeim. Így alakulnak folyamatosan...

A mások, enyémtől eltérő véleménye életfelfogása érdekel és szívesen veszem az ilyen típusú hozzászólást is. A rosszindulat vagy irigység viszont más, az bántana. Szerencsére ez eddig elkerült. (Lehet, hogy azért, mert nem vetettem fel olyan igazi vitát kavaró kérdést…)

Kalendárium: Január – Boldogasszony hava – Télhó – Fergeteg hava

2010. január 1., péntek

Tejfehér köd hömpölyög a tájon, szinte tapintható a csend. Madárlábak nyomai vezetnek a hóban.
Félrehajtom az ágat, hópermet szóródik nyakamba.

A föld fagyott, a természet mintha öntudatlan álomba zuhanna. Mi, emberek is kapunk ilyen látszólag értelmetlen alvó időszakokat, melynek jelentőségére sokszor csak később jövünk rá. Arra, hogy érlelődött valami. Ahogy a földben, úgy bennünk is.

Azt mondják a tanult dolgok alvás közben hasznosulnak, ülepszenek le. Az álom, álmodás tehát nem haszontalan időtöltés.

A téli látszólagos tétlenség sem az, hiszen belül továbbra is dolgozik az ember, vagy szó szerint értelmezve a házon belül, vagy átvitt értelemben magában bent, a gondolataiban. A téli időszak külső erői jobban segítik a befelé fordulást, rendszerezést.

Ilyenkor a nyáron elnagyolt mozdulatok térben leszűkülnek, a dolgok egészen közelről kerülnek megvizsgálásra. Nyáron messzire tekintünk, ilyenkor pedig szívesebben keressük a részleteket, foglalatoskodunk valami részleteiben odafigyelést igénylő dologgal: varrunk vagy apró dolgokat szerelgetünk.

Sokszor szunnyadónak látszó helyzetek éppen a letisztuláson mennek keresztül és érlelnek valami újat, ami majd megalapozottan fog előbukkanni, ha eljön az erre alkalmas idő. Az alvó helyzet tehát nem feltétlenül értelmetlen, mert kiszűr, kikristályosít, érlel.

Az elmúlt hónap fényáradata majd egyszeriben kihuny. Az üzletekben leltároznak, s bennünk is zajlik valamiféle leltár, számvetés, az energiák majdani újraébredése előtt...

...A volánnál ülve siklok végig az úton. Végigvezetem a tekintetem, egy lélek sincs az utakon. A közvetlenül elém táruló útszakasz tisztán és biztosan látható. Nem előznek és nem jönnek szembe. Kiszámíthatónak tűnő állapot.



Az út kicsit távolabbi része viszont ködbe burkolódzik, nincs sejtésem, hogy nem ugrik-e elém egy őz vagy nem bukkan-e fel hirtelen egy gyalogosan közlekedő. Az élet is valami ilyesmi.


Év elején rátekintünk a naptárra, az új esztendőre, látjuk a hónapokat, a heteket, a 12 keretbe csoportosított napokat. Nagyjából behatároljuk, hogy mikor jön majd a nyári szabadság vagy hogy mikor kerítünk sort valami fontos eseményre, de nem tudhatjuk előre biztosan, hogy miként is lesz ez majd akkor.



Tervek és helyzetek…Tervezünk, de talán másképp lesz… talán jobb, mint amire számítunk, de az is lehet, hogy rosszabb. Vajon jó lenne-e látni előre, hogy miként is lesz pontosan?


Testet öltésekor az élőlény elfelejti korábbi tetteit, a múltbéli emlékeire jótékony függöny hullik. Mondhatnánk úgy is, hogy iszunk a feledés kútjának vizéből, s ezzel egycsapásra homályba merülnek a korábbi élmények, események.


Fotó: stock

Néha dereng valami: ismerős helyzetek, érzések, ízek, illatok sejlenek fel fuvallatszerűen, de általában nem vonja el figyelmünket a kétfelé élés. Ha pontosan emlékeznénk a múltra, akkor annak igézetében élnénk. A jövő pedig képlékeny, hiszen azt mi magunk teremtjük.

Nem az a feladatunk, hogy még a múlttal vagy már a jövővel foglalkozzunk, hanem hogy itt és most megoldjuk, megtapasztaljuk az elénk táruló helyzetet, sorsfeladatot, mert ezért születtünk éppen oda, ahol vagyunk.

Az emberi létforma különleges helyzetet jelent, hiszen a lélek itt bizonyos fokú szabadságot élvez arra nézve, hogy sorsát alakítsa. Ez a szabadság, a szabad akarat pedig a korlátlanság és végtelenség érzésével kecsegtethet. De mégsem feledkezhetünk meg arról, hogy egyben felelősséget is hordoz. Hiszen minden cselekedet következményekkel jár, vagyis tetteink alapozzák meg a jövőnket.

...Az út kanyarodik, lassan elfogynak mellőlem a fehér süvegű fák. Feketére olvadt aszfalttenger következik. Azt hiszem megérkeztem.

Kalendárium: December - Karácsony hava – Télelő – Álom hava

2009. december 2., szerda

A naptári év utolsó hónapját a fény jelenléte szövi át. Nem a természetes Napé, hanem a magunk csiholta fényé. A lángoké, a gyertyáké, vagy jelen korunkban leginkább a mesterséges fényeké: az égősoroké, vagy a cikázó neoné.

Várakozunk... A keresztény kultúrkörben 4 hetes Advent előzi meg Jézus születését, a Karácsonyt.
A latin adventus szó jelentése: eljövetel, megérkezés.

A Megváltó születése, a Fény eljövetelét is szimbolizálja, azét, aki az emberek szívébe reményt ültetni jött el.
Az adventi koszorún lévő 4 gyertya a következőket szimbolizálja: igazságosság, mértékletesség, bátorság, bölcsesség.


Fotó: stock

Az adventi időszak minden egyes vasárnapján egy-egy gyertyát gyújtunk meg, s ezzel egy időben talán el is gondolkodunk jelentésükről is.

Ebben a négy hétben fordítsunk fokozottabb figyelmet a következő, bennünk rejlő tulajdonságok megerősítésére, azokra, amiket ebben a „sötét” időszakban egyébként hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani.

A gyertyák szimbolizálta négy tulajdonság a következő:

Az igazságosság hetében kezdjük azzal, hogy elsőként saját magunkkal próbálunk meg őszinték lenni. Ahhoz ugyanis, hogy az igazságosság tulajdonságával rendelkezhessünk, érzéseinknek, gondolatainknak összhangban kell lenniük cselekedeteinkkel.
Mit ér máskülönben az igazságosság hirdetése, ha mi magunk ettől eltérően cselekszünk? Ha sikerül ezt kifejlesztenünk, tisztábban fogunk látni.

A második héten a mértékletességet próbáljuk meg gyakorolni. Életünk egyik területén sem jó a túlzás.

Harmadik feladat a bátorság fejlesztése:
A sötét időszakban ennek különösen fontos szerepe van. Ne csak a külvilág sötétjében való botorkálásra értelmezzük ezt, hanem vonatkoztassuk a sötét, lehúzó gondolatokra is. Igyekezzünk legyőzni önmagunk félelmeit, felvállalni hitünket, eszméinket, lépjük meg a halogatott döntéseket, mindazt, amitől a félelem miatti gúzsba kötöttség visszatart.

Az utolsó hét a bölcsesség jegyében telik. Tudást szerezhetünk ugyan könyvekből, mesterektől, de a megszerzett ismereteket bölcsességgé nekünk magunknak kell átalakítanunk.
Máskülönben csak papagáj módjára mások bölcsességét szajkózzuk, ami mögött nincs igazi meggyőződés, átélés.


Fotó: stock

A keleti kultúrában, a keresztény Karácsonyhoz hasonlatos ünnep a: Dipavali.
Ezen a napon sok-sok lámpást, gyertyát gyújtanak a templomokban és az emberek otthonaiban is. Még a legszegényebb kunyhók ablakában is ott világít egy kis mécs ilyenkor.

A fény a szerencsét hivatott bevonzani, hogy a következő év „világosabb” legyen. Az ünnepet megelőző időszakban pedig még kiemeltebb szerephez jutnak a lelki gyakorlatok (mantrázás, meditáció, írások tanulmányozása). Azt mondják ugyanis a bölcsek, hogy ahol jelen van a tudás, ott nem lehet sötétség. Dipavali tehát a tudás ünnepe is.

A puszta tudásvágy viszont csak egyfajta önzés, az egoizmus kielégítése. A legfőbb cél a transzcendentális szeretet. Ez pedig nem szűkül le vallások szabta keretek közé, hanem visszavezethető egy közös ősforrásra.


Fotó: stock

Ennek üzenetét önti szavakba Eidlitz, az igazságot kutató európai, egy Karácsony éjjelén, messze hazájától:

Úgy éreztem ezen az éjszakán, mintha egész életemben egy mélységes kút kikövezett fenekén éltem volna, s vágyakozva kukucskáltam volna fel oda, ahol az ég egy piciny darabját láttam, s az általam hőn szeretett csillagot; Krisztust. Ám most elkezdtem kimászni a kútból. Egyre közelebbről és egyre nagyobb szeretettel fénylett a hőn szeretett Üdvözítő, de nem volt egyedül. Körös-körül számtalan csodálatos csillag ragyogott még, más, testvéri üdvözítők. Isten végtelen szeretetének egész csillagos égboltja borult fölém. Isten üdvözítői, akik egymás után szálltak alá a földre, nagyon különböztek egymástól. Más fénnyel és erővel ragyogtak. Néhányan jobban elrejtőztek, mások kevésbé. Ám végső soron mindannyian ugyanannak az Egynek a megnyilvánulásai voltak. Azonos fényből származtak, az ősfényből, azonos isteni ősalakból.” Eidlitz: Ismeretlen India


Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjunk valamit, ismernünk kell annak hiányát is. Az éles kontrasztok kiemelik egymást, a telihold is a legsötétebb égbolton tűnik ki leginkább a maga teljességével. A két véglet vonzása eredményezi, hogy az egyik felfokozott jelenléte szinte követeli a másik megjelenését is.

Ha ezt a képet interpretáljuk az emberi életre, látván a nagy sötéséget, a magunk vagy a mások nehéz anyagi, családi helyzetét, vagy akár a világban eluralkodott gazdasági, szociális válságot, reménykedhetünk, hogy talán épp ez a fenekestül felfordult világ, ez a nagy-nagy sötétség lesz kedvező arra, hogy üstökösként megjelenjen a változás.

Talán éppen akkor, amikor a legrosszabbnak érezzük a helyzetünket, akkor fog valami hirtelen megváltozni itt a világban, s születik valami jó.

Kalendárium: November – Szent András hava – Őszutó – Enyészet hava

2009. november 1., vasárnap

Az ágak egyszeriben szellőssé, kopárrá váltak, pőreség vesz erőt a tájon. Megfogyatkozott tollas barátaink köre is. Az itt maradók: cinkék, verebek, varjak-, portyáznak a földből kikandikáló eleségre, vagy a fákon foghíjasan ottfeledett dérlepte gyümölcsöket, fennakadt diót kapják el a csőrükkel.

A sünök is elfoglalták fészküket, ilyenkor már érdemes békén hagyni a gyanúsan buckásodó avarcsomókat.


Fotó: stock

A csípősen józanító reggeleken sietősen igyekszünk lefejteni magunkról a ránk gabalyodó, levegőben úszó ezüstös szálakat.

Ökörnyál vagy pókvitorla? Nekem ez utóbbi kedvesebben hangzik, s ha lenne időm, kiböjtölném, hogy meglássam a rajta közlekedő utast is, hiszen ezért készülnek ezen rejtélyes fonalak.

De asszociálnak valami másra is… bizonyos tanok szerint az ember testi és szellemi részét földi élete során ezüstszál vagy ezüstfonál tartja egyben.

Az évkör ezen időszakában pedig a lét, a létezés utáni állapot és a kettő közötti kapcsolat boncolgatása jóval kiemeltebb szerepet kap, mint máskor. Az Enyészet havának ünnepei (pl. a Halottak napja) ezt a felfoghatatlant igyekszik kicsit kézzelfoghatóbbá tenni.

Legalább ezen a napon kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy: van halál. Talán nincs is olyan ember, akinek ne lenne olyan hozzátartozója, aki már eltávozott az élők sorából, ezért belső indíttatásból vagy csak kötelességszerűen, de kizarándokol a temetőbe. Legalább ezen a napon.

Mécsesek lobbannak, zizeg a koszorút tartó zsineg. Mintha feltámadó lelkiismeretünknek adóznánk ezzel, s leróni igyekeznénk azt, amit akkor nem tudtunk, vagy valamiféle elrendezést szeretnék tenni, így utólag.

A házakból is gyakrabban szüremlik ki a magunk gyújtotta fény: gyertyák karcsú lángja hajladozik, mécsesek kényelmesen elterülő lángja bólogat.
Talán így szeretnénk pótolni a kívül egyre fogyatkozó világosságot.

Ablakpárkányra sorakoztatott bogárszerű lángok: mintha hazavárnánk valakit…, vagy magunkhoz vonzani igyekeznénk a szerencsét, a boldogságot?


Fotó: stock

A fény a győzelem jele is, a kívül vagy belül lakozó rossz feletti győzelemé. A negatív erőn győzedelmeskedő hőst pedig fényárral illik köszönteni.

A mai kor reflektorfénye ennek a ragyogó fénynyalábnak egy megcsúfolt utánzata.

Ha fény van a közelünkben, akkor látunk, de egyben mi is láthatóvá válunk. Ezt a láthatóvá válást, viszont tudni kell viselni is.

Velünk együtt azok is látnak, akik a közelünkbe jönnek, mert részesei lesznek a fénynek, bárki gyújtotta is.

Ha viszont nincs fény, a szem egy idő után alkalmazkodik, s megszokja a sötétet. Lassan már nem is tűnik olyan zavarónak. Elfogadjuk a helyzetet. Később meg már egyenesen igyekezni fogunk másokat is meggyőzni arról, hogy valójában ez a természetes: azaz hogy a tárgyaknak tompán ellengő körvonala van, hogy csak nagyjából tudjuk behatárolni a dolgokat és nincs is igazi jelentősége annak, hogy jól lássunk.

Mert a sötét eltakarja a precíz kontúrokat, s nem teszi piedesztálra a fogyatékot sem. Egyfajta felmentést ad a hibákért, hiszen nem mi tehetünk arról, hogy rosszak a látási viszonyok. Megszabadulunk a felelősségtől is: semminek nem mi vagyunk az okai. Fény és homály - valóság és illúzió...



Fotó: stock


Hideg fuvallat borzongat meg, magamra terítem a kabátomat. A mozdulattól lecsúszik a karkötőm. Egymás mellett sorakoznak a felfűzött gyöngyszemek: mélybordó, óarany, szürke, éjkék… Születés, élet, hanyatlás, halál… és kezdődik újra: mélybordó….

Tudatos vásárlás

2009. október 21., szerda

Kaptam egy igen elgondolkodtató témát három kedves blogger társamtól is: Napmátkától, Krisztinától és Citromfűtől.

A problémafelvetést nagyon magaménak érzem, mert tudatos cselekvésre törekszem az életem elég sok területén, ugyanakkor nem mondhatom azt, hogy mindenben úgy cselekszem, amit tökéletesnek tartanék. Van, amikor alkura kényszerülök, azért, mert a helyzet miatt nem lehet másként megoldani vagy pedig csak nagy-nagy plusz energiával, ami máshol jelentene pazarlást.

10 szempont volt megadva, melyekre adott válaszok alapján kiviláglik majd, hogy mennyire vagyok tudatos.

Igazából nem minden esetben mondanám azt, hogy ez ennyire egyértelmű, mert vannak sajátosságok, amikor az itt megfogalmazott pontok az esetek x %-nál igazak, másoknál viszont nem. Vannak egyéni sajátosságok, földrajzi elhelyezkedés, lakóhely, helyi szociális-oktatási körülmények stb. amik árnyaltabbá tehetik ezt.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!

Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.


Szinte mindig igaz, hogy: listával megyek vásárolni. Nem is jutna eszembe hirtelenjében minden, amit venni terveztem. Meg azért is, mert annyi más dolgot is észben kell tartani.
A lista viszont nem zárja ki azt, hogy adódjék valami rögtön jött ötlet is, s kiegészítsem a listát a helyszínen. No meg az is ritka, hogy a felírt dolgokat hiány nélkül meg tudjam venni.


2. Menj a piacra vagy helyi boltba!

Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

Ez nem igaz rám. Rosszabbul járok, ha helyben kell(ene) vásárolnom. Két nem szimpatikus üzletlánc van a falunkban, ahol jókora felárral tudnám megvenni azt, amire szükségünk van. Ráadásul szinte alig árulnak olyasmit, amit mi használunk.

Ehelyett 10-12 naponta bemegyek a városszélén található nagyáruházba (ami ugyan multi), a többi dolgot pedig, ami nem terem a kertünkben, a férjem veszi meg a piacon.


Fotó: stock

Ezen felül, nagytételben vesszük azokat a terményeket, ami eláll, pl. gabona, burgonya, esetleg répa, valamelyik helyi vagy környékbeli őstermelőtől vagy gazdától.


3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!

Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

A kisebb vásárlásokhoz vászonszatryot szoktam vinni, egy ideje viszont lebomló zacskót adnak, amit más célokra is tudok használni.
A képen látható szatyrot a Zöldbolttól rendeltem, akiket ajánlok mindenki figyelmébe, mert más árut is vettem már tőlük (mosódió, súrolópor, füzetek, ceruzák stb.) és nagyon meg vagyok elégedve velük.


Fotó: Zöldbolt

A környezettudatos iskolai tanszerekről és a háztartásról írt tavalyi bejegyzésem olvasható: itt.


4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!

A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Ebben nálam közrejátszik a praktikum, meg az idővel való ésszerű gazdálkodás is, hiszen nonszensz lenne naponta 4-6-szor gyalogosan vagy biciklivel hoznom-vinnem a gyerekeket. A menza és a napközi pedig nekünk nem lenne jobb választás. Tehát autóval közlekedek.

Egy környékbeli tanyára való utazás esetében is meggondolandó például a tömegközlekedés, hiszen arra naponta két busz jár: egy reggel és egy este. Ha nem egy egész napos ott tartózkodás a cél, akkor bizony nem kérdés, hogy mivel megyek.

A bevásárlás esetén is (mint fentebb írtam: én nem járok napi szinten vásárolni, inkább nagyjából 10 naponta) a szállíthatóság miatt praktikusabb az autó, hiszen a szükséges áruk mennyiségét kézben lehetetlenség lenne hazahozni.


5. Vegyél helyi termékeket!

Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minnél távolabbról jön, annál többet szennyez.

A 2. pontban nagyjából már meg is válaszoltam ezt, hiszen sok minden megterem a kertünkben, illetve helyi termelőktől vesszük, vagy a rokonságtól kapjuk pl. perőcsényi szilvát vagy mikolai birsalmát…A szárazárukat pedig boltban veszem.


6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!

Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Törekszem erre, de még a környezetbarát csomagolás is plusz teher a környezetre. Pucér árut pedig nem igen adnak el.
Én mondjuk nem sok környezetbarát csomagolású áruval találkoztam eddig.
Bizonyos áruk „csomagolását” viszont tudom hasznosítani is, pl. műanyagpohár vagy kis tálka, ezeket pl. palánták nevelésére félreteszem.

7. Kerüld a vegyszereket!

Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

A vegyszerek alatt itt, ahogy értelmezem, az élelmiszerek tartósítószereit, adalékanyagait értik.
Erre azt hiszem maximálisan odafigyelek. Amit lehet itthon állítok elő: főzök, sütök, befőzök, aszalunk, szárítunk stb. Igen-igen ritka, hogy félkész vagy készételt vegyek.


Fotó: stock

Más területen, pl. a mosó- és súrolószerek esetében pedig vagy természetes alapanyagból készültet használunk (SA8) vagy mosódiót, ecetet, mosószódát.


8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!

Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Nagyjából igaz rám, de pl. citromot szoktam venni illetve banánt is, amik nem nálunk teremnek. Szezonon kívül viszont szinte soha nem veszek egyébként itthon is megtermő gyümölcsöt (pl. epret, barackot, szőlőt).


9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!

Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…

Ez a megfogalmazást nem igen értem. Én egyszer használatos dolog alatt azt értem, hogy pl. eldobható műanyagpohár, egyszer használatos kávé/teaszűrő...
A fentiek közül egyébként egyik szerkentyűm sincs, mert feleslegesnek tartom, de ezek nem egyszer használatosak.
A fogkeféről viszont olvastam, hogy állítólag jobb az elektromos.

Krisztina említi a kontaktlencsét, ezt én is használok, de nekem létszükséglet. Nélküle nem látnék, a szemüveg meg nekem nem helyettesíti ezt.

Más dolgok, amik nekem ide kívánkoznak: ruha és könyv.

Ezeknél nem feltétlenül ragaszkodok az új dolgokhoz. Szívesen veszek antikvár könyveket és ruhákat is rengeteget másodkézből szerzek be. Nekem sokkalta jobban tetszenek, mint a boltokban kapható egyen stílusú ruhák.

Aztán: telefon, laptop, fényképezőgép. Ez valakinek lehet munkaeszköz, valakinek pedig csak a mindennapi kommunikációt megkönnyítő eszköz.

Amilyen ütemben fejlődik a technika (egyre több funkcióval bíró gépek, nagyobb kapacitás, gyorsaság), így ezek élettartama egyre rövidebb. Sajnos a lecserélésük pedig nagyon nem környezettudatos. Akinek mondjuk számítógép szükségeltetik a munkájához, az egy idő után mindig cserélni kénytelen.

Az elemeknél tölthetőeket, az izzóknál energiatakarékosakat használunk.

A konyhai szerves hulladékot komposztáljuk és szelektíven gyűjtjük a szemetet.


10. Olvasd el a címkéket!

Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel

Lehetőség szerint helyi terméket vásárolok. A Fair trade nekem drága, még akkor is ha etikai szempontból helyeslem ezt a filozófiát.

Összegzésként: én arra szeretnék törekedni, hogy minél kevesebb dolgot kelljen pénzért vennem.

Továbbadom a feladványt: Gabriellának, Alkotó Orsinak, Sokgyerekes Orsinak, Vegavarázsnak és Kiskuktának.

Nordic walking - a 30 éves balástyai jógakolostor szervezésében

2009. október 10., szombat

Nem most hallottam először erről a sportágról, pár évvel ezelőtt egy vega fórumon már olvastam lelkendező sorokat követőitől.

Rácsodálkoztam ugyan akkor, de különösebben nem kerestem információkat róla.



Aztán -immár élőben- végighallgattam egy nordic walking-ista beszámolóját és dörzsöltem szemeimet a jól látható testi változások miatt (is), ugyanis a sportág újdonsült szerelmese néhány hét alatt külsőre szinte 10 évet fiatalodott.

Ez már felkeltette a figyelmemet és érdekelni kezdett a miért, meg a hogyan.

Engem egyelőre még csak elméletben. De azóta megsokasodtak környezetemben a (nem fehér) bottal közlekedők.

Vagy csak a figyelmem hegyeződött ki rájuk? Mindenesetre ez jó jel…


/A cikk szerzője a bejegyzés végén szerepel/


GONDOLTA VOLNA, HOGY AZ EGÉSZSÉG ÉS A BELSŐ BÉKE ÖSVÉNYE ÖRÖMMEL JÁRHATÓ?

Pedig így van. Egy jó barátomnak, Csépke Imrének 40 évébe került, mire kidolgozta egyik lehetséges útját. Sokáig nem értettem, hogy mit csinál. Magába szállt, gondolkodott, aztán síbotokat fogott a kezébe és hosszú órákra eltűnt a tanyavilágban. Aztán újra megjelent, és titokzatosan arról beszélt, hogy valami különöset szeretne adni a világnak. A napokban értettem meg, hogy csoda történt: a 21. században is van új a nap alatt. Imre valami forradalmi dolgot tett le az asztalra. Amikor átláttam, hogy mi is történt, azonnal a számítógépemhez ültem, hogy megosszam a világgal ezt az örömhírt.


MI HÁT EZ A NAGY TITOK?

Az emberek attól szenvednek, hogy rohannak, helytelen életmódot folytatnak, nem megfelelően táplálkoznak, elhíznak vagy csak elgémberednek a sok üléstől, s végül, amikor a mozgás mellett döntenek, akkor nagy bakot lőnek. Túlhajszolják magukat, s a szakszerűtlen edzés nemcsak, hogy károsítja az egészséget, de még csak nem is fogy az illető. Néhány hónapos önsanyargatás után újabb kudarcélménnyel menekül az egészséges életmódból azzal, hogy nála semmi sem működik, még fogyni sem képes. Csépke Imre barátom azok számára, akik mosolyogva szeretnének egészségesek maradni, fogyni és rácsodálkozni a világra most jó hírrel szolgál.


AZ EDZŐ TÖRTÉNETE


Imre gyerekkorában évekig atletizált, majd fiatalon áttért a sífutásra, amit versenyszerűen űzött. A mozgás és az edzés a vérévé vált. 1979-ben, mesterével és egy jó barátjával megalapították Nandafalvát az alföldi tanyavilágban. Sportigényét a tanyai élet maximálisan kielégítette. Ökrökkel dolgoztak, szénát gyűjtöttek, biokertészetet csináltak. És közben titokban, hiszen a nyolcvanas évek elejéről beszélünk, a bhakti-jóga nemes ösvényét egyengették. Nandafalva ma már a balástyai tanyavilágban fekvő komoly komplexummá nőtte ki magát: gyönyörű templommal, indiai szentélyparkkal, jógakolostorral, rendszeres jógahétvégékkel, képzésekkel.


HOGYAN VÁLT IMRE NORDIC WALKING EDZŐVÉ?
Amikor Imre sífutó múltjával először találkozott a Nordic Walking-gal, majdnem úgy járt, mint Archimédesz a Heurékával. Úgy kellett lefognunk, hogy ne tűnjön el örökre a tanyavilág sűrűjében. És aztán évekig zakatolt az agya. A nagy találmány bevezetéséhez elvégezte Nordic Walking edzői képzést, így Magyarország hiteles Nordic Walking szaktekintélyévé lett. És most jön a forradalom: edzéseit zseniális módon kombinálja a sok évezredes óind bölcselettel és filmbe illő élettörténetének tapasztalataival.


"FITTEN EGY ÉLETRE: A MOZGÁS ÉLET - AZ ÉLET MOZGÁS"
A Nordic Walking kifejezés jelentése északi gyaloglás. A sífutásból kialakított, speciális bottokkal végzett gyaloglás, amely az úszáshoz hasonlóan az izmok több mint 90%-át megmozgatja, erősíti.
Kíméletesen, mégis hatékonyan javítja az állóképességet. Javítja az anyagcserét, tartós fogyást biztosít, gyengébb fizikum esetén erősít. Hatékony stressz oldó, az öregedés folyamatát lassítja. Erősíti az izmokat, a csontrendszert, a tüdőfunkciót. Kedvezően hat a szívaktivitásra, a hormonális változásokra, és a testzsír egyensúlyra. Fizikailag aktívnak lenni öröm és egészséges is.



EDZÉSTERV

Előzetes személyes, telefonos vagy e-mailes egyeztetés alapján bármikor, bárki kapcsolódhat az alapképzéshez vagy az edzésekhez.
Új érdeklődők részére négyórás, egynapos tanfolymunkat javasoljuk, melynek ára 5900 Ft/fő, 14 év alatt 3000 Ft.
A haladó edzéseket a Nordic Walking alapjainak ismeretében javasoljuk. A haladó edzések célja nem az oktatás, hanem a bottokkal már bánni tudók örömteli és kondiciójuknak megfelelő edzése és technikájuk csiszolása. A haladó edzések időpontjai: szombaton és vasárnap Nandafalván; kedden, csütörtökön Szegeden.


RÓZSA SÁNDOR TANÖSVÉNY - lassan, de biztosan


Kedden, vasárnap négyórás tanfolyamok.
Tudni kell, hogy Rózsa Sándor a balástyai tanyavilágban is betyárkodott. Egyik tanyánk mestergerendáján még fokosának nyoma is látható. A hírhedt betyárról az a hír járja, hogy igazságos volt, de betyárkodott olykor. A Rózsa Sándor túravonal a nagy betyár utáni kutatásra indul, de a csoport tagjai időnként összekacsintanak, kissé lazítanak, meghallgathatnak egy-egy indiai tanmesét. Bár Rózsa Sándort sosem látták, azt beszélik, hogy feltűnik néha a balástyai tanyavilágban.


NYÚLLAL, BOTTAL, NÁDI SPORTCIPŐVEL... - nyúlkergetés haladóknak


Szombaton, kivéve a hónap első szombatját.
Minden évszak gyönyörű, legalábbis a tanyavilágban. A hangosan rikácsoló fácánok, kergetőző nyulak, meglepetésszerű őzvonulás, vadludak és megannyi állat. Azonban a "Nyúllal, bottal, nádi sportcipővel...' edzéstúrát nem a szemlélőknek találtuk ki: csakis a haladóknak!
Ára: 1200 Ft/alkalom

Írta: Leveles Zoltán
Cikk eredetije: itt


Nordic walking - kapcsolat: Csépke Imre 06 30 22 86 679


Kalendárium: Október - Mindszent, Magvető hava, Őszhó

2009. szeptember 30., szerda

Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb , rövidebb lesz a napnak útja, És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja…” (Arany János Toldi estéje)

A természet lassan visszahúzódik, sötétebbek a nappalok. Az embert is kicsit lassulásra intené ez az eredeti ritmus, ha figyelembe venné/vehetné, s eszerint élne, élhetne.

Haladunk befelé az év sötétebbik felébe, amikor fogy a világosság, amikor reggel már karcos a levegő és fázik a talp, ha csak úgy sebtiben meztéláb kiszaladunk megnézni az ég alját, s a kardigán is elkél a fölső fölé.

Kókadoznak a virágok, elszáradt csonkokká merednek, s morzsolható szárak terítik be a kertet. Maga a virág már nincs ott. Ez már csak a test, a hajdanvolt szépség maradványa. De a lényeg maga nem is azonos ezzel, ez csak amolyan járulék. A lényeg (a leendő és potenciális virág) már lent lapul a földben, mag vagy gumó formájában és várja a majdani kikeletet.

Addig még jön az alvó időszak, amikor jótékony paplan nehezedik rá, s átalussza a zord időt.
Ha perdülünk egyet az avarban, az már élesen reccsenve törik a talpunk alatt.


Fotó: Stock

Közben folyik a szüret, egy vidám forgatag, mintha visszatartani szeretné még a könnyed, felhőtlen nyarat...

Október a március hónap ellenpólusa, akkor elővesszük a kerti szerszámokat, most pedig megtisztítva -a gereblye kivételével- eltesszük.

Ha szívesen indulunk egy kis erdei sétára a hulló levelek alkotta avarban, ne felejtsük megkóstolni a vadon lelt almát, körtét, madárcsípte szőlőt, a csipkebogyót, galagonyát és majd, ha aktuális lesz, a dércsípte kökényt.

Hálásnak lenni...

2009. szeptember 15., kedd

Napmátka és Benzsi is elküldte nekem ezt a gondolatébresztő témát: fogalmazzam meg, hogy miért vagyok hálás…
Azt hiszem ezt naponta meg kellene tennünk, hogy végigvesszük -ha csak gyorsan lepörgetve is-, hogy miért vagyunk hálásak aznap. Garantáltan javulna az életszemléletünk minősége.

A régi időkben az emberek olyan dolgokért is hálát éreztek, amit ma már sokan megmosolyognak, például a természeti dolgokért, az esőért, a napsütésért…
Talán egyszerűbben fogalmazták meg ezeket és jobban kinyilvánították a külvilág számára, hiszen elég csak a templomi ünnepségekre, jeles eseményekre gondolni.
A külsőségek nagyobb szerepet kaptak, ami nem jelenti azt, hogy pusztán a látványért tették volna ezeket.
Ma pedig inkább a befelé fordulás jellemző ezen a területen (is).

Hálát kifejezni sokféleképpen lehet: egy köszönömmel, egy kézszorítással, egy szemvillanással, egy mosollyal –mi emberek többnyire így tesszük egymás között.
A Feljebbvalónak vagy a sorsnak pedig szokás összekulcsolt kezekkel vagy akár leborulva egy templomban, egy kegyhelyen, vagy otthon egy gyertya lángja, egy füstölő lassú éterikus gomolygása mellett.
Rózsafüzért morzsolgatva vagy meditációs láncot szemezgetve.
Szoktak tárgyi felajánlást tenni: virágot, ételt, pénzt, de eszmeit is, mondjuk egy fogadalmat…



Az, hogy ki miért hálás, igen relatív: lehet anyagi dologért: lakásért, autóért, berendezési tárgyért, munkahelyért, vagy eszmeiért: egy szórakozásért, egy kulturális eseményért, egy művészeti élményért, egy előadásért, egy diplomáért, vagy érzelmi dolgokért, mondjuk egy meghitt pillanatért.

Testi funkciók működésért, például egy allergiás roham után hálás vagyok azért, hogy levegőt tudok venni. Ezt addig nem is érzi át az, akinek nem volt ilyenben része.
S lehet magáért az életért is: a születésért vagy a másodszületésért, ha például megéltük azt, hogy milyen a halál árnyékába kerülni.

Hogy én miért érzek hálát?

Napi dolog szintjén, vagyis ma hálás vagyok azért, mert:

-sikerült ismét lebonyolítani egy elég mozgalmas napot, iskola-ovi, délutáni különórákra oda+vissza
-sikerült megírnunk és leellenőriznünk a leckét
-sikerült ma is ebédet főznöm
-sikerült valamennyit kertészkedni
-sikerült jógáznom
-sikerült a blogomban ezt a posztot összehozni

Általában -az életem egészére vetítve- hálás vagyok:

-hogy nem hallgattam azokra, akik egy-egy nagyobb lépésem előtt azzal „lelkesítettek”, hogy úgysem fog sikerülni, hanem mertem lépni vagy belevágni dolgokba (habár nem mindegyikbe, amibe szerette volna):
így lett családom és 4 gyermekem,
így merek foglalkozni azokkal a témákkal, amik érdekelnek, ahelyett, hogy azt tenném, amit a „normális” emberek tesznek

-hálás vagyok, hogy a férjem számára így vagyok megfelelő, ezekkel az érdeklődési területekkel és ezzel az életszemlélettel

-hálás vagyok, hogy rátaláltam a bhakti-jógára, aminek filozófiája csírájában mindig is bennem volt. Egyfajta megerősítést adott számomra, hogy a vegetariánizmus, a környezettudatosság és azok a morális és életmódbeli eszmék, amikkel azonosulni tudok, ennek a réges-régi rendszernek az elemeit alkotják és nem csak az én agyam fura szüleményei

-hálás vagyok, hogy vidéken élek és a természetközeliség előnyeit élvezhetem, ugyanakkor nap mint nap rádöbbenhetek, hogy semmit nem adnak ingyen, hanem mindenért meg kell küzdeni és dolgozni

-hálás vagyok, hogy bírom a strapát: fizikai és szellemi munkát is, és azért is, hogy előnyös fizikai testbe születtem és jó szellemi képességeket kaptam

-hálás vagyok azért, hogy felismerem azt: vannak hibáim és számos területen fejlődnöm kell még

-hálás vagyok, hogy jártam Franciaországban (Provence, Bretagne)

-hálás vagyok, hogy vannak terveim és lelkesedésem, s az engem érdeklő témákban tudok sok energiát befektetve kitartóan munkálkodni

-hálás vagyok a barátaimért, akik az ország és a világ különféle pontjain élnek és akikkel a kapcsolattartás mai, modern kori formáján keresztül rendszeresen tudok érintkezni

-hálás vagyok, hogy cirka egy éve beírtam a lét-tudatos konyha nevet a blogspot.com-ra, mert sok ismeretségem, sőt barátságom alakult ki a blogon keresztül


Ne sirasd azt, ami eltűnt, élj a jelenben és cselekedj úgy, mintha ez lenne az utolsó nap az életedben.


Tovább küldeném a következő embereknek és még másoknak is, megjelölés nélkül, akikhez sajnos nem tudok olyan rendszerességgel ellátogatni, mint ahogyan azt szeretném, de szeretettel gondolok rájuk:

Lilinortianyu
Ilike
Gabriella
Vegavarázs
Makka

Brigi
Kiskukta

Related Posts with Thumbnails
 
Lét-tudatos konyha - by Templates para novo blogger