Belső ébredés

2010. szeptember 9., csütörtök

Egy láthatatlan kéz intésére a nagy festő lassan megkezdi munkáját. Először szinte észrevétlenül lassul le a növekedés, a növények már inkább a föld alatt gyűjtik erejüket.

A leveleken megjelenő színes szegély, mintázat után az egész levél színt vált, s őszi sétákon már pajkosan keringve hullanak köröttünk a bordó, lila, sárga és barna levelek. Földet érve lábunk alá simulnak és belekerülnek a körforgásba.

A változások nagy része is így, szinte észrevétlenül zajlik bennünk.

Szépen kiszínesedik, érlelődik, nem is mindig érezzük tudatosan, s egyszer aztán meglepve fogadjuk mások csodálkozását:

-Hogy megváltoztál! Hova lett a régi éned?

A változás nyilván akkor jó, ha életminőség javulással jár együtt, s nem egy beszűkült gondolkodásmódot, megnyomorított személyiséget, hanem kiteljesedést eredményez.

Nemcsak az év első hónapja, hanem egy új évszak kezdete, vagy egy új holdciklus is kedvező valamiféle elhatározáshoz.

Ősszel, mikor a természet lépésről-lépésre befelé fordul, alkalmas időszak lehet lelki életünk fejlesztésére.

Ha elhatározzuk, hogy mostantól kezdve naponta rendszeresen olvassuk a Szentírást vagy valamilyen lélekemelő írást, illetve meditálunk, mantrázunk vagy imádkozunk, s mindezt közel azonos napszakban tesszük, akkor egy idő után ez szokássá válik és változást eredményez. Bennünk.

Más összefüggésben fogjuk látni a dolgokat, nem a véletlenszerű egymásutániságot, a cél nélküliséget látjuk a világban, hanem egy tervezett és ok-okozattal ellátott események sorozatát.A mindennapok rutinját is tartalom tölti meg, más fényben látjuk napi cselekedeteinket, az esetleges kellemetlen helyzeteket, az emberekkel való konfliktusainkat...

Folytatás: itt