2010. augusztus 6., péntek
Sokakban él nosztalgia és vágy a régi parasztkonyhák és bútorok iránt. Én bizonyos dolgokat átveszek illetve ha tehetném, átmentenék, de nem mindent. A régi bútorok zöme számomra kényelmetlen, nem szívesen aludnék régi típusú faágyban, vaskos dunyhákkal, illetve azokon a régi székeken sem kényelmes számomra az ülés. Nem tetszenek a hímzett, mondásokkal kivarrt falvédők sem, a vastag és merev takarókat pedig fojtogatónak érzem.
A régi konyhai edények viszont nagyon vonzanak, a zománcozott lábasok, bögrék, mázas kancsók, szűrők, kenyérdagasztáshoz a fateknő...
Régóta álmodozok egy kemencéről, de lehet hogy inkább csikótűzhelyt választanék. Az alsó részében fémtepsikben sülne a kelt tészta vagy sütemény, a platnin pedig főne az étel...
Tetszenek a régi tárolók, a hagymaszárító, a kamrában lévő fapolcok.
Igaz, hogy sok minden hasonlatos a jelenlegi felszerelésemhez, de még mindig soknak találom az itt lévő környezetidegen terméket, ami valahogy idekerült: kaptam vagy annak idején meggondolatlanul vettük.
Jó lenne minél kevesebb árut vásárolni, tartósabb (vagy legalábbis javítható!) használati tárgyakkal körülvéve élni, s főként minél kevesebb szolgáltatót fizetni.
Időnként fellángol bennem a vágy, hogy tovább nyesegessem ezeket a dolgokat, de a meglévőből nehezebb lefaragni, mint eleve el sem kezdeni dolgokat.
Tervem az, hogy még tovább csökkentsem a felesleges háztartási gépeket, a műanyag tárolóedényeket és minél kevesebb csomagolással vásároljak.
Már eddig is arra törekedtem, hogy minél kevésbé feldolgozott árut, élelmiszert vegyek, de a jelenlegit még mindig soknak érzem.
Idén ismét vettünk gabonát, a képen látható biobúza egy Balástya környéki tanyán termett. Jelen voltunk, mikor szelelték és zsákolták.
Jó lenne minél kevesebb árut vásárolni, tartósabb (vagy legalábbis javítható!) használati tárgyakkal körülvéve élni, s főként minél kevesebb szolgáltatót fizetni.
Időnként fellángol bennem a vágy, hogy tovább nyesegessem ezeket a dolgokat, de a meglévőből nehezebb lefaragni, mint eleve el sem kezdeni dolgokat.
Tervem az, hogy még tovább csökkentsem a felesleges háztartási gépeket, a műanyag tárolóedényeket és minél kevesebb csomagolással vásároljak.
Már eddig is arra törekedtem, hogy minél kevésbé feldolgozott árut, élelmiszert vegyek, de a jelenlegit még mindig soknak érzem.
Idén ismét vettünk gabonát, a képen látható biobúza egy Balástya környéki tanyán termett. Jelen voltunk, mikor szelelték és zsákolták.
A biogazdálkodóFotók és beszámoló a következő bejegyzésben.
Az első két kép Pusztaszeren készült....
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Egyetértek, bár én szeretem magam körülvenni gépekkel. Gyerekkoromban kézzel vertem fel a tojásfehérjét anyu süteményéhez, azóta áldom a konyhai eszközöket. Viszont ez a fogyasztói társadalom egyre jobban elkeserít. Ha egy gép tönkremegy, dobd ki, nem érdemes megcsináltatni vásárolj újat, ezt harsogják mindenhol. Nagyon kevés szervíz vállal javítást, mi több, az új gépek belseje nagyrészt műanyag, ami elolvad, elkopik, kidobandó. Némelyik gépet már szét sem lehet szerelni, mert "egyszerhasználatos", és ragasztják, nem csavarozzák.
Pár hete eltört az ágyunk belül és felhívtuk a gyárat ahol készítették, hogy meg tudják-e javítani. Igen, 20 ezer forintért, de nem éri meg, mert 55 ezerért veszünk egy másik matracot. Hát ez szé, miért nem éri meg? 35 ezerrel olcsóbb a javíttatás, és nem megy a kukába egy különben jó ágy. Tudom kell a munka, de mi lenne ha inkább jó suakembereket képeznének, és az emberek pedig megbecsülnék Őket... húúú, órákig tudnék erről monologizálni. :D
Ilike!
Igen, valamihez jó a gép, pl. van elektromos malmom, turmix stb.
És sajnos egybeöntve gyártják ezeket, s egyre kevésbé javíthatók. A régi mesteremberek nem ezekre szakosodtak.
Nekem is sokszor javasolják, hogy ne javíttassak.
Ami nekem célom, hogy azokat a dolgokat (eszköz, szokás, életmódbeli dolog) fenntartsam, ami nem erőltetve része az életünknek és valamilyen minőségi pluszt ad.
Nekem, s a gyerekeimnek...
Megjegyzés küldése