2012. november 9., péntek
Az aromaterápia eredete évezredekre nyúlik vissza. A növények
gyógyító eszenciái a gyökerekben, levelekben, virágokban, gyantában vagy
a kéregben rejlenek.
Az illóolajoknak is külön történelme van, most csak
annyit említenék, hogy már az Ókortól kezdve alkalmaztak gyantából,
fakéregből és virágszirmokból kivont értékes illóolajokat, részben
kellemes illatuk miatt, részben gyógyszerként, illetve vallási célokra.
Magát az aromaterápia elnevezést egy francia vegyész, René-Maurice Gattafossé használta először, 1928-ban.
Érdeklődését az keltette fel, hogy saját magán tapasztalta meg
jótékony és gyógyító hatásukat, ugyanis a kezén lévő égett seb a
rácsöppentett levendulaolajtól hamar begyógyult.
Ezt követően tanulmányozni kezdte az illóolajok tulajdonságait és az ő kutatásait vitték később tovább mások.
Napjainkban igen nagy népszerűsége van az aromaterápiának, széles körben ismerik és alkalmazzák.
Lelkünkre, érzéseinkre is hatással vannak. Az illatok enyhítik a szorongást, csökkentik a nyugtalanságot, a melankóliát, javítják a hangulati problémákat.
Semlegesítik a negatív energiákat, és segíthetnek a személyes problémák megoldásában is.
A tanulásra, alkotómunkára is hatnak, erősítik a szellemi kifinomultságot, a ráhangolódást, gondoljunk itt a vallási szertartások során alkalmazott illatokra (pl. tömjén, mirha, szantál, champa).
Tovább a folytatáshoz: itt
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése