Recept-katalógus

2010. január 31., vasárnap

A blogon szereplő összes ételreceptem témakörök szerint és ABC-rendben található meg itt, ezzel is könnyítve a keresést. A linkekre kattintva olvashatók a receptek.

Kenyerek, kelt tészták

Aszalt barackos diós és amarantos kalács
Baguette
Csapáti
Csöröge
Fánk (vegán)
Fonott kalács
Házi kenyér egyszerűen
Karobos csiga
Karobos csiga 2.
Kendermagos kenyér
Kendermagos kifli
Kifli
Krumplis pogácsa
Lángos
Lenmagos kenyér




Mazsolás kalács
Mini lángos
Nán (Naan)
Nán 2.
Pogácsa
Puri
Spenótos parata
Szalagos fánk, csöröge...
Szezámos kiflik

Levesek

Almaleves
Barna rizses leves
Céklakrémleves
Céklakrémleves mandulával
Csicseriborsóleves uborkával
Édeskömény-krémleves
Gyökérzöldségleves sárgaborsópelyhes gombóckákkal
Gyömbéres vöröslencse krémleves
Hajdinás gombaleves
Indiai lencseleves
Lencseleves 1.
Lencseleves 2.
Madársaláta krémleves
Padlizsánleves (hamis halászlé)
Póréhagyma krémleves
Póréhagymás sütőtökleves
Sárgaborsóleves
Sárgadinnye krémleves
Sárgarépás sütőtökkrémleves
Spárgakrémleves




Sütőtökkrémleves
Tavaszi zöldségleves
Tökbél-leves daragaluskával
Vörös lencse dahl
Zöldborsóleves

Levesbetétek

Daragaluska




Grízgaluska
Sárgaborsópelyhes gombóckák

Előételek

Gyömbéres spárga

Főzelékek

Sóska növényi tejszínnel
Spárgatök-főzelék
Zöldbabfőzelék
Zöldborsófőzelék

Feltétek

Bundázott zöldségek - pakora
Burgonyalepény (tócsni, lapcsánka...)
Burgonyalepény variációk
Csicseriborsós-karfiolos egytál
Falafel




Fűszeres burgonyatekercs
Kelbimbó bundában
Lencsefasírt
Rántott cukkini
Rántott karfiol
Rántott szejtán (búzahús bundában)
Rántott tofu szezámos bundában
Rizskrokett
Rozmaringos töltött szejtántekercs
Szamósza - Zöldséggel töltött fűszeres csemege
Szamósza 2.
Szejtánfalatkák
Szezámos burgonyalabda
Szurokfüves szójás egybesült
Tofuval töltött padlizsán

Köretek

Fűszeres sült burgonya
Hagymás tört krumpli
Napraforgós bulgur




Spenótos hajdina

Főételek

Babos-bulguros egytál
Bográcsos rizses lecsó
Burgonyás lencsesült
Csicseriborsós-karfiolos egytál
Fűszeres padlizsán paradicsommal
Fűszeres spenót (sak)
Hajdinával töltött kellevelek
Káposztafészekbe bújtatott gombócok
Karfiol kofta paradicsomszósszal
Kölessel töltött paprika
Lecsó
Okrás lecsó
Padlizsános-rizses egytál
Paprikás krumpli
Paradicsomos karfiol
Paradicsomos-padlizsános raguval töltött kagylók
Paradicsomos-padlizsános szabdzsi

Rakott karfiol
Rakott krumpli
Rizses lecsó
Sütőtökös szabdzsi
Székelykáposzta sült tofukockával
Székelykáposzta gerslivel
Tofus-gabonás egytál
Töltött tököcskék
Vega kocsonya
Zöldborsós-mángoldos ragu
Zöldborsós-tofus főétel paradicsommal

Tésztafélék

Káposztás tészta
Köleskoch
Paradicsomszószos tészta
Sárgabarackos gombóc
Szilvalekváros derelye
Vega omlett (sárgaborsólepény)
Vega pizza
Vegán palacsinta
Vegán rizskoch

Mártások, csatnik

Birsalma csatni
Egyszerű almacsatni
Indiai pikáns paradicsommártás
Körte-alma csatni
Körte csatni
Napraforgómártás (napraforgótejföl)

Pástétomok

Lencsepástétom
Növényi zsír (pástétom)
Szezámos padlizsánkrém

Saláták

Céklasaláta
Csicsókás céklasaláta
Joghurtos burgonyasaláta
Karalábé-reteksaláta joghurtos öntettel
Párolt lila káposzta
Tavaszi magos saláta
Vegyes zöldségsaláta

Sütemények, torták, desszertek

Áfonyás muffin
Áfonyás-narancsos püspökkenyér
Almás pite
Almás-répás golyók
Aszalt sárgabarackos-mákos golyók
Aszalt sárgabarackos kifli
Aszalt szilvás kiflik
Beiglik aszalványokkal (mákos, diós, gesztenyés)
Citromos aprósütemény
Cukkinikenyér
Csokis-krémes süti
Darálós keksz
Darálós keksz 2.



Diótorta
Édes alma
Ribizlis édes rizs
Epres gyümölcstorta
Fügegolyók
Fügés-karobos hab
Fűszeres almás szelet
Fűszeres almás szelet 2.
Gyömbéres sütőtöktorta
Halava
Harisa (kókuszos keleti csemege)
Harissza 2.
Karobos-jostás muffin
Karobos kocka
Karobos-meggyes muffin
Karobos-mézes hatlapos
Keksztekercs-kókuszcsiga
Kókusztejes-gyümölcsös édesrizs
Kölesdesszert 
Lassi (indiai gyümölcsös joghurt)
Laddu
Lúdlábtorta




Mákos aprósütemény (kifli)
Mandulás rizstejes fagylalt (kulfi)
Meggyes-mákos
Meggyes lepény
Méteres kalács vegánul
Mézes puszedli + fehér máz
Mézes zserbó
Mézes zserbó 2.
Mézes zserbó 3.
Mogyorós aprósütemény (kifli)
Napraforgós párnácskák
Narancsos-mézes szívek
Narancsos-tükrös szívek
Nektarinos kölestúrós ill. tofutúrós desszert
Pörkölt diós muffin
Rácsos linzer



Rebarbarás-almás pite
Rebarbarás-csokis muffin
Rebarbarás kölestúró-torta
Reform mézeskalács
Reform szilvás lepény
Reszelt túrós (lakto)
Répatorta karobmázzal
Ribizlis édes rizs
Ribizlis korongok I. és másként
Sütőtökös-csokis keksz
Sütőtökös-mákos pite
Szeder-sárgabarack vegán fagylalt
Szezámos rúd
Szilvás lepény
Szőlős gyümölcstorta
Zabpelyhes-sárgabarackos lepény
Zabpelyhes túrótorta
Zöldségek leveles tésztában
Vegán somlói galuska
Virágos linzer

Italok

Ájurvédikus tea



Akácvíz
Eperszörp
Gyömbértea
Kölestejes kávé
Lassi receptek (többféle)
Orgonavíz

Egyéb

Aszalás
Csipkebogyó
Csíráztatás I.
Csíráztatás II.
Fehér máz mézes díszítéshez
Fűszerek, gyógynövények
Gyógyító növények a kertben
Házi joghurt
Házi joghurt növényi tejből
Házi sajt (paneer)
Házi túró (csana)
Házi vegeta
Házi vegeta
Hing
Húsvéti menü
Karobmáz
Karácsonyi menü tippek

Tojáshelyettesítés 1.
Tojáshelyettesítés 2.




Tyúkhúr (csillaghúr)
Vaisnava főzés 1.


Szejtán:




Bundázott szejtán
Házi szejtánkészítés

Befőzés

Akácital télire
Befőzés természetesen, tartósítószer nélkül
Blansírozás (fagyasztáshoz)
Bodzabogyó lekvár
Bodzavirág-szörp
Eperdzsem
Eperszörp
Fügelekvár



Házi szőlőlé
Hűsítő finomság: a fagylalt
Mézes sárgabaracklekvár
Natúr paradicsomlé
Natúr sárgabaracklekvár
Őszibaracklé (natúr)
Lekvárfőzés nyaraláskor (egyszerű)
Szőlőlekvár

Cikkek

A reggeli
Főzés nyaraláskor
Hűsítő finomság: a fagylalt
Nyári menütippek
Tojáshelyettesítés 1.
Tojáshelyettesítés 2.
Vegetariánus étkezés a gyakorlatban

Könyvlista

2010. január 29., péntek

Delish faggatott a kedvenc könyveimről... A könyvek egészen kiskoromtól végigkísérik az életemet. Ha most hirtelenjében listát kellene állítanom a kedvenceimből, akkor elsőre

Eidlitz: Ismeretlen India ugrik be.

Walther Eidlitz 1951-ben írt naplószerű műve Indiáról és saját lelki fejlődéséről szól.
A külső események Indiában játszódnak, ahova a tanulni vágyás, az igazság keresése hajtotta a főszereplőt. Tanítványa lesz egy mesternek. Majd az események folytán koncentrációs táborba kerül, ahol megismerkedik egy bhakti jógát gyakorló szerzetessel. A tőle kapott tanítás megingatja az előző mesterétől szerzett ismereteit. Ráeszmél, hogy nem a tudás a cél, hanem a szeretet.

Az egyik kedvenc részem az, amelyik a Karácsony éjjeléről szól:

"Úgy éreztem ezen az éjszakán, mintha egész életemben egy mélységes kút kikövezett fenekén éltem volna, s vágyakozva kukucskáltam volna fel oda, ahol az ég egy piciny darabját láttam, s az általam hőn szeretett csillagot; Krisztust. Ám most elkezdtem kimászni a kútból. Egyre közelebbről és egyre nagyobb szeretettel fénylett a hőn szeretett Üdvözítő, de nem volt egyedül. Körös-körül számtalan csodálatos csillag ragyogott még, más, testvéri üdvözítők, isten végtelen szeretetének egész csillagos égboltja borult fölém. Isten üdvözítői, akik egymás után szálltak alá a földre, nagyon különböztek egymástól. Más fénnyel és erővel ragyogtak. Néhányan jobban elrejtőztek, mások kevésbé. Ám végső soron mindannyian ugyanannak az Egynek megnyilvánulásai voltak. Azonos fényből származtak, az ősfényből, azonos isteni ősalakból."

Nekem ezek a fenti sorok azt sugallják, amit én is vallok, hogy párhuzamos utak vannak. Ha a cél ugyanaz, akkor végső soron mindegy, hogy melyik úton haladunk.

Másodjára egy régi könyvélményem: Ethel Voynich: Vihar Itália felett alias A Bögöly

"Ez a regény egy XIX. századi forradalmár hitvallásáról, és csalódásáról szól. A fiatal férfi egy független olasz köztársaságért folyó harc szervezetébe lépett be, az Ifjú Itália-ba. Marseille-ben alakult ez a titkos forradalmi társaság. Egy paradox helyzet folytán ráébred, hogy hazugságok között élt, és valójában az ő igazi, vér szerinti apja nem más, mint az egyház egyik nagy személyisége. Két nap alatt felnőtt és nagyon kemény döntést hozott. A döntése súlyos következményeit taglalja a regény. Amikor hazaérkezik, már dúsgazdag, de nyomorék, és újságíró. Változatlanul forradalmár szívvel. A regény ironikusan bemutatja, hogy az amiben hiszünk, csak rózsaszín felhő, és minden álom megvalósítása komoly nehézségekbe ütközik. Szerelem, dráma, humor, minden megtalálható ebben a regényben. Csodálatos örökzöld téma...Bögölyként dolgozták fel a filmiparban" - ezt az összefoglalót itt írták a könyvről.



Szepes Mária: A vörös oroszlán

Egy jellem fejlődését kísérhetjük végig, a regényen belüli születéseinek sorozatán keresztül. A főszereplő folyamatosan emlékszik az előző életeire, mely segít megértetni vele, hogy miként működnek a visszahatások.
Keressük az örök élet titkát, azt hisszük az a cél, ha megtaláljuk. Holott a cél inkább az odavezető út, annak tanulságai. Ha megoldódik életünk kulcsproblémája, ott ér véget az út.
De ezzel mi magunk is célba érünk, nincs már többé értelme a testben való létezésünknek.

Fotó: stock

Sütő András: Csillag a máglyán

"1530. Kálvin János és Szervét Mihály diáktársak Párizsban. Az egyetemista ifjúság Kálvin álnéven írt "Institution" című művével a reformáció győzelmét ünnepli. Mikor az inkvizíció megtalálja barátjánál az álnéven rejtőzködő Kálvint, a vérkeringést kutató fiatal Szervét magát mondja a vallásújítónak, csak hogy Kálvint mentse.
Húsz év múlva Szervét kerül az inkvizíció elé Kálvinhoz írt levelei miatt, amelyekben elveti a Szentháromságot és tudományosságon alapuló istenhitet hirdet. Genfben, Kálvinnál keres menedéket, aki vitájukban eszméi visszavonására akarja rávenni. Aztán hogy megszilárdítsa a reformáció új hatalmát, könyveivel együtt a máglyára küldi." - írja a Port.hu.


A könyvből a kedvenc részletem ez:

„Gyalázzatok meg engem, de kímélhessem meg az írásomat. A könyvemet. A lélek székhelyét nem találtam meg a vérerekben. A lélek valahol mélyebben lakozik bennünk. Talán épp ahol az írás születik; ahonnan Leonardo színei kicsapnak, Michelangelo szobrai fölbukkannak. Nem tudom, hol ez a mélység, talán a sorsunkban. A sorsunkat nem tudom fölboncolni. De bizonyos, hogy minden leírt szavam önmagam megőrzésének legutolsó menedéke. Közönséges anyag, festék, papír ez a könyv, a könyvem: mulandó forma, tojáshéj, magzatburok, de hallgatózz belé: az életem értelme sír benne.”


Ötödiknek egy igen friss könyvélményemet nevezem meg: H. Dobos Mária: Keresztutak.

Ahogy belefogtam az olvasásba, rögtön megállapítottam, hogy szerzője egy civil pályán munkálkodó igen rendkívüli személy, akinek a hivatástudat hatja át az egész életét. Gördülékenyen kibomló mondatok sora tárult elém, rögtön látszik, hogy lételeme az írás.
Szinte mozgóképszerűként ható leírások a családjáról, utazásairól, tevékenységeiről… néhol olvasva úgy éreztem, hogy talán nem is szabadna elolvasnom bizonyos részeket, mert annyira belső és intim, hogy nem vagyok illetékes ennyire mezítelenül látni íróját.


Továbbítom a témát nekik: Vegavarázs, Nana, Kiskukta, Szamóca, Jucy

Kitárulkozó női táskák

2010. január 27., szerda

Nagy buzgóságomban megcsinálom mindkét körkérdést. Kezdem a könnyedebb témájúval:

Palócprovence megfűzött, hogy adjak betekintést a kézitáskám tartalmába.

Nos, méretes táskával közlekedek, vagy ha éppen apró méretűbe pakolok, akkor van velem egy másik kézitáska is. A következőket viszem magammal mindennapos jövés-menéskor:

-iratok, igazolványok, ilyen-olyan kártyák, pénztárca, telefon,
-szórólap, 1-2 jegyzettömb, 3-4 toll, rágó, Cerbona vagy egyéb gyorssegély „éhhalál” esetére, víz
-sminkkészlet: rúzs, kontúrceruza, ajakápoló, stift, hajvilla (fésű), intimbetét, frissítő kendő, kézkrém,
-zsebkendőtartóban zsebkendő, szemüvegtörlő, nyáron napszemüveg, picire összehajtható vászonszatyor, sebtapasz,
-könyv, tuti biztos egy-két játék, amit belecsempész valamelyik gyerek, réz Ganésa, pendrive, kulcsok

ha olyan helyre megyek akkor: fényképezőgép, elemekkel

És hogy mennyire öröklődik ez, a gyerekeim ugyanilyenek, csak ők az aktuális kedvencük minden tartozékát hozzák magukkal. A nagylányom: könyvet, piperecuccot, nasit, a fiam: dinókat, a két Kicsi meg az egyszarvúját és annak összes tartozékát.

Ilikét és Nokedlis-t invitálom meg erre, szerintem már nagyjából körbejárt ez a kérdés...

A blogolás árnyoldalai

Palócprovence-tól kaptam ezt a témát egy kicsit más címmel.

Amikor nekikezdtem a gasztro-blogolásnak, tudtam, hogy teljesen személytelenül nem tudom majd művelni, vagyis óhatatlanul is bepillantást engedek az életünkbe. Arra viszont ügyelek, hogy ez a bepillantás ne legyen olyan mértékű, ami engem már zavarna.

Az eredeti célom az volt ezzel a bloggal, hogy legyen egy mások számára is elérhető felület erről a főzési irányzatról és a receptjeimről.

Mivel elég sok kérdést, levelet kapok főzésre, étkezésre vonatkozóan, ezért egyszerűbbnek éreztem nyitni egy ilyen „boltot”, ahova betérhet és válogathat az érdeklődő.

Az hogy a magunk számára hasznos, már bebizonyosodott. Sokszor innen vadászom le a korábbi receptjeimet illetve egyik hétvégén úgy alakult, hogy nem értem haza a tervezett időre, -s nálunk délben van ebéd- a nagylányomnak az apukájával kellett összeállítania a második fogást, amit úgy oldott meg a lányom, hogy innen kereste ki a receptet.

A bejegyzéseknél nem hatásvadászatra törekszek és tudom, hogy a felkerülő recepteket lehetne még tovább javítani, eltolni az egészségesebb irányba. De a célom az, hogy olyan receptek kerüljenek fel, amiket általában szeretnek és meg is esznek a gyerekeim. Így alakulnak folyamatosan...

A mások, enyémtől eltérő véleménye életfelfogása érdekel és szívesen veszem az ilyen típusú hozzászólást is. A rosszindulat vagy irigység viszont más, az bántana. Szerencsére ez eddig elkerült. (Lehet, hogy azért, mert nem vetettem fel olyan igazi vitát kavaró kérdést…)

Csíráztatás II.

2010. január 24., vasárnap

Tavaly már írtam egy keveset a csírákról itt: Csíráztatás I.

Majd jött a nyár a sok friss növénnyel, olyankor nem szoktam csíráztatni. Ősz végétől viszont ismét elővettem az emeletes edénykéimet és ismét elkezdődött a csíraszezon!
Sajnos továbbra is meg kell állapítanom, hogy az árusított magok közül elég sok a csíraképtelen. Hol egyik, hol másik fajta okoz csalódást (zacskós vagy papírtasakos vegyesen). Megveszem, beáztatom a megfelelő időre, de sajnos elég sok nem kel életre közüle.
(Persze nem vonatkozik ez általánosságban mindegyikre, de sokszor előfordul.)

Legjobb sikert a kertben felfogott magokkal érem el, csak ez egy kicsit időigényes. A retek egy részét tavasszal például hagyjuk felmagozni, majd begyűjtjük a magját. Ilyen magszedésre a kínai hagymánál tettem még kísérletet.

Ilyenkor télen csak a kakukkfű és a rozmaring található meg a kertben, ezért bent nevelek néhány fűszernövényt.

Cserépbe, földbe ültetek petrezselyem, koriander, metélőhagyma stb. magot, így télen is van valami zöld az ablakpárkányon. A bazsalikom viszont nem szereti a hideget, ősszel mikor behozom, lecsupaszodik és a télen bent elvetett mag sem kel ki.

Érdekes szemmel látni, ahogy már pár óra elteltével a csíráztatásra szánt magok fejődésnek indulnak. Így az első pillanatoktól kezdve figyelemmel követhetjük a növénykék fejlődését (míg ez a földbe ültetett magoknál ez nem mondható el).
A csíra sokkal több értékes anyagot tartalmaz, mint a fűszernövény.




Magvak csírázási ideje:

Gabonafélék:
árpa, barna rizs, búza, hajdina, köles, rozs, zab: 2-3 nap
kukorica: 3-6 nap

Hüvelyesek:
bab, borsó, lencse: 4-5 nap

Olajos magvak:
szezámmag: 1-2 nap
lenmag: 2 nap
napraforgómag, tökmag: 3-4 nap

Zöldségfélék:
retek: 2 nap
zsázsa: 4-8 nap
lucerna, mustármag: 5-6 nap

Kreatív díj titkokkal

2010. január 18., hétfő

Benzsi, Esper, Andi, Csicsóka, Bogi és Lilinortianyu ajándékozott meg az alábbi díjjal, amit nagyon köszönök!

A szabályok:

1. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
2. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.
3. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.
4. Be kell linkelnem őket.
5. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Nos a hét „titok” magamról tőmondatokban:

1. Ha valamit a fejembe veszek (pl. ötlet), akkor éjjel-nappal azzal foglalkozok.

2. Tájékozódási képességem mínuszokban határozható meg. Mindenhova térképpel megyek és sokszor még így sem találok oda.

3. Télen-nyáron két takaróval alszok, fázós típus vagyok.

4. Nem vagyok az a klasszikus társasági típus. Nálam max. 2 óra, amit egy helyen el tudok tölteni úgy, hogy nincs valami meghatározott célja. Szeretem ha mindennek van valamilyen konkrét tartalma.

5. Mindig is vonzottak az extrém emberek és én is vonzom őket.

6. A gyermekeim születése előtt a mostaninál 15 kg-mal több voltam.

7. Szeretem az egyedi stílusú ruhákat.

Kik kapják:

Nagylányom, akinek nagyon sokoldalú és nemrég kezdett egy naplót írni: Feli naplója

Gábor, aki nagyon alaposan tanulmányozza és prezentálja a nyers étkezés előnyeit:

Limara a fő-fő pékasszony: Limara

Kata, az örök megújuló: Katakonyha

Moha, aki nagyon ügyes és gondos anyuka: Mohakonyha

Alíz, az erdélyi konyha turbós tudora: Fakanálforgató tollforgató

A hetedik díj pedig minden gasztrobloggeré! :)

Az én filmlistám

2010. január 14., csütörtök

Krisztitől kaptam ezt a kérdést... Nem vagyok naprakész filmekből, sok alapnak nevezett filmet nem láttam. Az alábbi válogatásban lesznek ismertek és szinte alig ismertek is. Nem szeretném túl hosszan elemezgetni őket, inkább csak néhány gondolatot fűzök hozzájuk.

Kezdem egy olyan filmmel, amit szerintem mindenki ismer és sokan kedvelnek:

Angyalok városa

Ami intenzíven foglalkoztat belőle az az a gondolat, hogy válhat-e olyannyira fontossá valak(m)i, hogy hatalmas lemondást hozzunk érte? A lemondás általában véve fogós téma…. vajon mit vagyunk képesek megtenni egy kecsegtetőbbnek ígérkező dologért vagy személyért? És mit tennénk akkor, ha az a dolog, amiért áldozatot hoztunk egyszeriben szertefoszlik?
Mert akkor a szituáció, amibe kerültünk is értelmét veszíti, hiszen azért a valamiért, ami nincs többé, kerültünk ide. S új értelmet vagyunk kénytelenek találni benne.

Kép: innen

Il y a longtemps que je t’aime…

a tavalyi tavaszi francia filmnapok egyik filmje volt.

A történet röviden:
"Juliette (Kristin Scott Thomas) 15 éves börtönbüntetésből szabadul, amit egy kimondhatatlan bűnért róttak ki rá. Az egykori gyermekorvos már csak árnyéka önmagának, szülei rég megtagadták, húgával, Léával (Elsa Zylberstein) sem tartotta odabentről a kapcsolatot, testvére mégis azonnal befogadja, mikor szabadon engedését követően Juliette-nek nincs kihez fordulnia. Léa férje gyanakodva nézi a magába zárkózott nőt, Léa viszont türelemre inti: Juliette-nek idő kell ahhoz, hogy ismét beilleszkedjen, s talán egyszer képes lesz újra megnyílni környezete, barátai és családja előtt, s talán egyszer arra is fény derül, hogy 15 évvel ezelőtt miért tette azt, amit tett…"


Angol beteg

Egy filmre megírt Almásy László történet. A magának való, kissé különc figurák engem nagyon vonzanak. A történet hátrafele bontakozik ki térképrészletekből, naplótöredékekből.

Kép: innen

Lángoló part

Régi film, a tv-ben vetítették annak idején.
Egy francia arisztokrata hölgy (Centaine) és egy dél-afrikai pilóta idillikusnak ígérkező szerelmével indul. Csakhogy a vőlegény az esküvő napján lezuhan a gépével…
Centaine Dél-Afrikába indul megszülni a gyermekét, s hosszú viszontagságok közepette ér partot.

Afrika, sivatag, két segítőkész busman és egy felkavaró férfi. A csalódások és az élet megkeményíti Centaine-t, s céltudatos üzletasszonnyá válva gyémántbányák kitermelésébe kezd. Élete központi gondolatává válik, hogy ne vegyenek el többé tőle senkit és semmit. Ezzel párhuzamosan jelleme megacélozódik és fokozatosan elveszíti lényének védtelen, ugyanakkor nőies tulajdonságait.


Direkt hagytam utoljára a kedvenc filmemet, a kedvenc színészemmel.

Kék bicikli

A történet egy francia farmon játszódik, hatalmas szőlőültetvényekkel. A főhősnő Léa (Laeticia Casta) életének öt évét meséli el, 1939-1944-ig.
A történet szól a háborúról, a házukba hadiszállásra érkező német tisztekről, arról a visszás helyzetről, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy a háború egy felülről gerjesztett hatalmi akció, ahol a jellemek erősen eltorzulhatnak. Ahol megeshet, hogy a gyermekkori játszópajtásod a megszállók oldalára állva, hatalomtól megrészegülve megerőszakol és épp egy német tiszt egyenes jelleme bizonyosodik be adott helyzetekben.

a kép: innen

Eladósodás, menekülés, gyermekszületés. Ellenállási mozgalom a padláson rádióval, röpiratok kofferben csempészése, Gavroche-sapka…
Szerelmek és A Szerelem!
A férfi főszereplő pedig, aki időnként felbukkan, de csak a végére derül ki, hogy ki is ő, az ellenállhatatlan mosolyú François Tavernier (Georges Corraface).
Negyedévente újranézem. Persze szigorúan a nyelvgyakorlás miatt :)

Heti menü (időtakarékos receptek)

2010. január 9., szombat

Az új év indulását szoros napirend kialakítása kísérte. Plusz tevékenységek összehangolása a családdal, a háztartással és az eddigi munkával. Ahhoz, hogy ez működjön, az ebédkészítésre fordított idővel igen jól kell gazdálkodnom.

A következő menüben ezért főként gyorsan vagy részben előző este elkészíthető ételek szerepelnek. Kicsit dominánsabbak ugyan a tésztaételek., de a levesek viszont igyekeznek kompenzálni ezt.

Hétfő:

vörös lencseleves
vega rakott krumpli (tofuval és/vagy szárított gombával)


Kedd:

zöldborsós brokkolileves
vegyes zöldséges-paradicsomos lasagne

Pizza

Szerda:

krumplileves
kakaós csiga (most karob helyett így kérték)


Csütörtök:

cifrabableves
szilvás gombóc


Péntek:

barna rizses leves
pizza (vegyes fagyasztott zöldséggel és növényi sajttal)

Fotók

2010. január 6., szerda

Még az óévben Ottis küldött nekem egy olyan feladványt, hogy jelöljem meg a legrosszabbul illetve a legjobban sikerült képeimet a blogon.

Nem vagyok elégedett a képeimmel, fotózás terén igen sok tanulnivalóm van még.Viszont a kezdetekhez képest azért remélem észlelhető némi haladás. Az első legborzasztóbb képeket talán már nem is kellene újból felidézni, de a játék kedvéért belinkelem, hátha a hozzá kapcsolódó recept érdekes lehet:

Mínusz 10 pontos képek:

Vega omlett
Harissa - kókuszos csemege
Indiai paradicsommártás
Cukkinikenyér


és amik nagyjából tetszenek:

Mézes zserbó
Vegán diótorta
Töltött tököcskék

Kalendárium: Január – Boldogasszony hava – Télhó – Fergeteg hava

2010. január 1., péntek

Tejfehér köd hömpölyög a tájon, szinte tapintható a csend. Madárlábak nyomai vezetnek a hóban.
Félrehajtom az ágat, hópermet szóródik nyakamba.

A föld fagyott, a természet mintha öntudatlan álomba zuhanna. Mi, emberek is kapunk ilyen látszólag értelmetlen alvó időszakokat, melynek jelentőségére sokszor csak később jövünk rá. Arra, hogy érlelődött valami. Ahogy a földben, úgy bennünk is.

Azt mondják a tanult dolgok alvás közben hasznosulnak, ülepszenek le. Az álom, álmodás tehát nem haszontalan időtöltés.

A téli látszólagos tétlenség sem az, hiszen belül továbbra is dolgozik az ember, vagy szó szerint értelmezve a házon belül, vagy átvitt értelemben magában bent, a gondolataiban. A téli időszak külső erői jobban segítik a befelé fordulást, rendszerezést.

Ilyenkor a nyáron elnagyolt mozdulatok térben leszűkülnek, a dolgok egészen közelről kerülnek megvizsgálásra. Nyáron messzire tekintünk, ilyenkor pedig szívesebben keressük a részleteket, foglalatoskodunk valami részleteiben odafigyelést igénylő dologgal: varrunk vagy apró dolgokat szerelgetünk.

Sokszor szunnyadónak látszó helyzetek éppen a letisztuláson mennek keresztül és érlelnek valami újat, ami majd megalapozottan fog előbukkanni, ha eljön az erre alkalmas idő. Az alvó helyzet tehát nem feltétlenül értelmetlen, mert kiszűr, kikristályosít, érlel.

Az elmúlt hónap fényáradata majd egyszeriben kihuny. Az üzletekben leltároznak, s bennünk is zajlik valamiféle leltár, számvetés, az energiák majdani újraébredése előtt...

...A volánnál ülve siklok végig az úton. Végigvezetem a tekintetem, egy lélek sincs az utakon. A közvetlenül elém táruló útszakasz tisztán és biztosan látható. Nem előznek és nem jönnek szembe. Kiszámíthatónak tűnő állapot.



Az út kicsit távolabbi része viszont ködbe burkolódzik, nincs sejtésem, hogy nem ugrik-e elém egy őz vagy nem bukkan-e fel hirtelen egy gyalogosan közlekedő. Az élet is valami ilyesmi.


Év elején rátekintünk a naptárra, az új esztendőre, látjuk a hónapokat, a heteket, a 12 keretbe csoportosított napokat. Nagyjából behatároljuk, hogy mikor jön majd a nyári szabadság vagy hogy mikor kerítünk sort valami fontos eseményre, de nem tudhatjuk előre biztosan, hogy miként is lesz ez majd akkor.



Tervek és helyzetek…Tervezünk, de talán másképp lesz… talán jobb, mint amire számítunk, de az is lehet, hogy rosszabb. Vajon jó lenne-e látni előre, hogy miként is lesz pontosan?


Testet öltésekor az élőlény elfelejti korábbi tetteit, a múltbéli emlékeire jótékony függöny hullik. Mondhatnánk úgy is, hogy iszunk a feledés kútjának vizéből, s ezzel egycsapásra homályba merülnek a korábbi élmények, események.

Fotó: stock

Néha dereng valami: ismerős helyzetek, érzések, ízek, illatok sejlenek fel fuvallatszerűen, de általában nem vonja el figyelmünket a kétfelé élés. Ha pontosan emlékeznénk a múltra, akkor annak igézetében élnénk. A jövő pedig képlékeny, hiszen azt mi magunk teremtjük.

Nem az a feladatunk, hogy még a múlttal vagy már a jövővel foglalkozzunk, hanem hogy itt és most megoldjuk, megtapasztaljuk az elénk táruló helyzetet, sorsfeladatot, mert ezért születtünk éppen oda, ahol vagyunk.

Az emberi létforma különleges helyzetet jelent, hiszen a lélek itt bizonyos fokú szabadságot élvez arra nézve, hogy sorsát alakítsa. Ez a szabadság, a szabad akarat pedig a korlátlanság és végtelenség érzésével kecsegtethet. De mégsem feledkezhetünk meg arról, hogy egyben felelősséget is hordoz. Hiszen minden cselekedet következményekkel jár, vagyis tetteink alapozzák meg a jövőnket.

...Az út kanyarodik, lassan elfogynak mellőlem a fehér süvegű fák. Feketére olvadt aszfalttenger következik. Azt hiszem megérkeztem.